Mérnököket és robbantási szakértőket faggatott a New York Times arról, hogy mi okozhatta a Nova Kahovka-i víztározó gátjának összeomlását 2023. június 6-án. A szakértők, még ha óvatosan is, arra jutottak, hogy a legvalószínűbb ok az építmény belsejében bekövetkezett robbanás volt. Ugyan teljes egészében sem a külső támadást, sem a szerkezeti hibákat nem tudták kizárni, de összességében valószínűtlen, hogy ezek bármelyike okozta volna a gát összeomlását. Amennyiben pedig valóban az építményen belül robbantottak, akkor a gyanú egyértelműen a gátat és a vízerőművet teljes ellenőrzésük alatt tartó oroszokra terelődik.

A Nova Kahovka-i vízerőmű (KHPP) gátját június 6-ra virradó éjszaka, helyi idő szerint hajnali kettőkor rázta meg robbanás az erőmű irányítóközpontja közelében. A robbanást követően a kahovkai víztározó vize – összesen kb. húsz köbkilométer, tíz balatonnyi víztömeg – előbb egy kisebb résen, majd a szerkezet fokozatos gyengülésével egyre nagyobb felületen kezdett ömleni, elárasztva a Dnyeper alsó folyása menti településeket. A folyó két partján összesen 82 települést öntött el a víz, az áradás főként a folyó oroszok kezén levő, alacsonyabban fekvő bal partját fenyegette - még ha a szokásosnál is zavarodottabb, a katasztrófát egyszerre nagyítani és jelentékteleníteni, a felelősséget elkenni próbáló orosz kommunikáció részeként Vlagyimir Szaldo, a megszállt Herszon orosz bábkormányzója magabiztosan állította is, hogy az ő területeiken nincs szükség evakuációra. Nem is evakuáltak, emiatt az oroszok megszállta részen élők jelentős része volt kénytelen elárasztott házai tetején meghúzni magát.

A katasztrófát követően az ukrán hatóságok viszonylag hamar azt kezdték kommunikálni, hogy a gátat belülről robbantották fel maguk az oroszok, akik valószínűleg nem számoltak ilyen katasztrofális következményekkel, és a céljuk csak a Dnyeper deltájának szigeteit májusban megszálló ukrán erők kiűzése lehetett. De mert nagyobb lyukat ütöttek a gáton a tervezettnél, a víz nemcsak az alacsonyan fekvő szigeteket árasztotta el, hanem a folyó bal partján kiépített orosz védvonalakat is. Ez hosszú távon igen kedvezőtlen fordulat az oroszoknak, még ha rövid távon az áradás teljesen el is lehetetlenített bármilyen ukrán támadást a folyón át. Jegyezzük meg, hogy pont a Dnyeper jelentette természetes akadály miatt ez eleve a valószínűtlenebb támadási irányok közé tartozott a régóta várt ukrán offenzívában – melynek oroszok által vélt kezdete gyanúsan egybe is esett a gát eredendően inkább az oroszoknak kedvező felrobbantásával.

De ne szaladjunk ennyire előre, ne zárjuk ki egyből a további lehetőségeket. Végül is az oroszok bőszen tagadják, hogy ők robbantottak volna, Ukrajnát vádolva a gátszakadásért. Igaz, az ukránokkal szemben - akik elég életszerű magyarázatot adtak a gát pusztulására - az oroszok nem erőltették meg magukat, hogy életszerű, vagy akár bármilyen magyarázattal álljanak elő a történtekre. Helyettük a New York Timesnak nyilatkozó szakértők igyekeztek átvenni a lehetséges magyarázatokat, de ők maguk is arra jutottak, hogy bár az elérhető bizonyítékok nagyon is korlátozottak, de a gátszerkezet sérülései alapján a legvalószínűbb magyarázat a szerkezet belsejében bekövetkezett robbanás volt. Azt persze ennyiből nem lehet eldönteni, hogy a robbanószert ki helyezhette el az építmény belsejében, de azért vannak olyan körülmények, amelyek ezt is leegyszerűsítik:

• egyrészt ilyen mértékű pusztításhoz a szakértők szerint alsó hangon is több száz kiló robbanószerre volna szükség;
• másrészt az építmény egészét az orosz hadsereg ellenőrizte, és mivel az közvetlenül a front közelében található, ráadásul a kevés átkelési lehetőség egyike a folyón, aligha hagyták őrizetlenül.

Magyarán, ha abból indulunk ki, hogy nem az oroszok voltak, azt kell feltételeznünk, hogy valakinek sikerült észrevétlenül több száz kilogrammnyi robbanóanyagot becsempésznie egy erősen védett objektumba, majd gondosan elrejteni pont azokon a pontokon, ahol robbantani kell a kívánt hatás elérése érdekében.

Ha a robbanás az épületen belül történt, a robbanás teljes energiáját a szerkezet szívta fel. Ha így is több száz kilónyi robbanószerre volt szükség a felrobbantásához, akkor egy külső támadás esetén ennek sokszorosára lett volna szükség. Nick Glumac, az University of Illinois at Urbana-Champaign robbanószerszakértő mérnökprofesszora szerint olyan sokra, hogy az valószínűtlenné teszi a rakétacsapást. „Nagyon is korlátozott, hogy egy robbanótöltet mennyi robbanószert szállíthat” – mondta, hozzátéve, hogy valószínűleg még egy telitalálat is kevés volna egy gát lerombolásához. Egy rakéta robbanásakor az energia nagy része ugyanis nem a szerkezet irányába hatna, jelentősen csökkentve ezzel a robbanás hatásfokát.

A strukturális hiba lehetősége hasonlóan kicsi. Tény, hogy a gát az elmúlt hónapok harcai során több találatot is szenvedett, de ezek nyomán nem keletkeztek látható strukturális károk a szerkezetben. Ettől függetlenül a strukturális meghibásodás valós lehetőség. „A gátakkal előfordul, hogy meghibásodnak, ilyesmi nagyon is lehetséges” – nyilatkozta Gregory B. Baecher, a Marylandi Egyetem mérnökprofesszora, akinek a gátak meghibásodása a szakterülete. A Nova Kahovka-i képek láttán azonban egyből arra gondolt, hogy „atyám, ez elég gyanúsnak tűnik”.

Már csak azért is, mert a strukturális meghibásodások leggyakoribb oka az, hogy a víz átbukik a gáton. Ebben az esetben a víz a földtöltéseket szokta megbontani a betonból épített szerkezet két oldalán. A kahovkai gátnak viszont pont a betonszerkezetén kezdett átömleni a víz, és azt is bontotta tovább. Az ott keletkezett károk mértékét nem magyarázná az, ha a víz egy korábbi tüzérségi támadás során megsérült kapun át tört volna át, ebben az esetben a betonszerkezet nem sérülhetett volna ilyen mértékben. (Via The New York Times)