Tényleg kivételeztek egy hallgatóval a Corvinuson, az egyetem vezetése mégis fölmentette az érintetteket
Furcsán zárultak a Corvinus egyetemen a diákkal kivételező vizsgáztatás miatt indított etikai eljárások. Az egyetem Etikai Bizottsága megállapította, hogy két egyetemi vezető etikai vétséget követett el, amikor megkülönböztetett módon vizsgáztattak egy diákot. Az egyetem rektorhelyettese viszont május 23-án, másodfokú döntésében felmentette a két oktatót, akik mindketten az egyetem magas beosztású vezetői. Mindezt úgy, hogy azt nem vitatta, hogy az oktatók elkövették a vétséget, ami miatt az Etikai Bizottság elmarasztalta őket, vagyis kivételeztek az egyetem egyik diákjával. Hogy akkor most érvényes-e a hallgató vizsgája, amit az egyetem szabályzatát sértő módon tett, nem tudni. Ahogy egyelőre azt sem, hogy az ügynek van-e bármi köze ahhoz, hogy Takáts Előd, a Corvinus Egyetem rektora pénteken bejelentette, távozik az egyetem éléről.
Februárban írtunk róla, hogy etikai vizsgálat indult a Budapesti Corvinus Egyetemen, amiért egy hallgatót a többiektől fizikailag elkülönítve, egy kifejezetten neki készített vizsgasor alapján vizsgáztattak le, azok után, hogy többször megbukott a tárgyból. A diák azután tehette a külön vizsgát, hogy tehetős és befolyásos szülei nyomást próbáltak gyakorolni az őt eredetileg vizsgáztató tanárra – édesanyja például az egyetem folyosóján tett utalásokat a tanárnak arra, hogy nem lenne jó, ha a férjének kellene beavatkoznia az ügyben – , majd miután ez nem sikerült, email-ben keresték az egyetem vezetőit. Ádám Zoltán, a Corvinus Közgazdasági Intézetének docense, az etikai eljárás kezdeményezője februárban azt írta kollégáinak az az egyetem szakszervezeti tagjainak zárt csoportjában, hogy a hallgató családja "a sajtóban elérhető, nyilvános információk szerint érdemi Mol-részesedéssel rendelkezik".
Ádám Zoltán a napokban újabb levelet tett közzé a zárt csoportban, amely eljutott a 444.hu-hoz. Ebben arról számol be, hogy a három elindult etikai vizsgálatból kettő lezárult. Az első fokon eljáró Etikai Bizottság a két oktatót elmarasztalta, majd másodfokon Szabó László általános rektorhelyettes mindkettőjüket fölmentette. A levélben részletezi a két eljárást, így viszonylag részletes képet kaphatunk arról, hogyan mentett föl az egyetem vezetője két oktatót, nem vitatva, hogy megszegték az egyetem etikai kódexét.
Az Etikai Bizottság talált valamit
Az elsőfokú eljárást a két oktató esetében, akik, ahogy Ádám Zoltán megjegyzi, magas rangú egyetemi vezetők, a Corvinus állandó, négytagú Etikai Bizottsága végezte. A bizottság közel két hónapig folytatta a vizsgálatát, amelyről több száz oldalnyi jegyzőkönyvet és egyéb vizsgálati dokumentációt készített. Az eljárás azt vizsgálta, hogy a két oktató által megsértette-e az az Etikai Kódex 1.2 alfejezetében foglalt, a vizsgáztatás megkülönböztetés-mentességére vonatkozó követelményt. A bizottság mindkét esetben megalapozottnak találta, hogy ez a követelmény sérült, és mindkét oktatót elmarasztalta. Az egyik oktatót, aki a vizsgáztatást végezte, súlyosabban elmarasztalta a bizottság, és fegyelmi eljárás lefolytatást javasolta. A másik oktatót, aki a súlyosabban elítélt vezető beosztottja, és a bizottság szerint elősegítette a kivételező vizsgáztatást, írásbeli megrovásban részesítették.
A Corvinus Etikai Kódexének hivatkozott 1.2-es pontja szerint azok követnek el etikai vétséget, akik “teljesítményértékeléskor nem pártatlanul járnak el, és ismeretségből fakadó előnyös vagy hátrányos elbírálást alkalmaznak, illetve nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján megkülönböztetnek bárkit is”.
Ezek közül a bizottság szerint a kérdéses esetben a vagyoni helyzet miatti megkülönböztetés állhatott fenn. Ezt a bizottság csak valószínűsíti, mert ugyan számos email bizonyítja, hogy a vizsgálat alá vont emberek és feletteseik között szó volt arról, hogy külön kellene vizsgáztatni a hallgatót, arról nem volt benne szó, hogy mindezt azért, mert a családja nagyon gazdag és befolyásos. Az persze elég életszerűtlen, hogy ezt beleírják a levelezésekbe, főleg, ha tudják, hogy kik a hallgató szülei, akik felkeresték az egyetemet.A vizsgáztató oktató szerint ő csak segíteni szeretett volna a hallgatónak, vagyoni helyzettől függetlenül, igaz, azt beismerte, hogy erre lényegében utasítást kapott a vele szemben a munkáltatói jogokat gyakorló felettesétől. Ezzel az egyetemi vezetővel szemben is etikai eljárás indult, ugyan ő tagadja, hogy utasított volna, szerinte csak érdeklődött a hallgató ügyéről, az elkülönített vizsgáról nem ő döntött.
Nincs itt kérem látnivaló
Az eljárás megfellebbezhető, ilyenkor másodfokon az általános rektorhelyettes végez vizsgálatot. Ez már messze nem volt olyan átlátható, mint az etikai bizottság vizsgálata, amelynek anyagaiba Ádám bejelentőként betekinthetett. Elvileg ez a jog a másodfoknál is megilletné, de Szabó Lajos rektorhelyettes az erre vonatkozó kérelmét elutasította.
A rektorhelyettes mindkét eljárás alá vont oktatót felmentette, mondván, hogy nem volt egyértelműen megállapítható, hogy szándékosan kivételeztek volna a diákkal. A rektorhelyettes nem vonta kétségbe az etikai bizottság megállapítását, hogy sérült a megkülönböztetés-mentesség, de szerinte nincs elég bizonyíték arra, hogy a hallgató vagyoni helyzete miatt kivételeztek volna vele, ezt a bizottság csak valószínűsíti. Ha pedig nem biztos, hogy vagyoni helyzete miatt kivételeztek a hallgatóval, mondta a rektorhelyettes, akkor ez alapján nem lehet az oktatókat etikai vétség miatt elmarasztalni.
“Összességében úgy gondolom, hogy rektorhelyettes úr erősen vitatható tartalmú másodfokú határozatokat hozott, erősen vitatható módon lefolytatott eljárások során” – írja Ádám a levelében. Mint írja, a másodfokú határozatok indoklásai egyoldalúan és indokolatlanul szelektálnak az elsőfokú eljárásban keletkezett meghallgatási jegyzőkönyvek között, rá, mint bejelentőre nézve számos megalapozatlan állítást tesznek, és arra utalgatnak, hogy politikai megfontolások vezették az ügyben. Azt is írja, hogy a másodfokú eljárás ellen bírósági felülvizsgálatot lehet kérni, ő pedig a Társaság a szabadságjogokért segítségével mérlegeli, ezt milyen jogi alapra hivatkozva lehetne megtenni.