Nem sokkal azután, hogy június 24-én sikerült elkerülni az orosz polgárháborút, és rábeszélni a Wagner-vezér Jevgenyij Prigozsint, hogy inkább vonuljon száműzetésbe, Szergej Versinyin orosz külügyminiszter-helyettes Szíriába repült. Damaszkuszban nagyon fontos ügyet kellett megbeszélnie Bassár el-Aszad szír diktátor kormányával: hogy mi lesz az országban állomásozó Wagner zsoldosokkal, meg hogy mi lesz azoknak a gáz- és olajmezőknek a sorsa, amelyeket évek óta a Wagner csoport vállalatai üzemeltetnek és zsoldosai őriznek.

Az orosz kormány gépei Szíriából Maliba repültek, ott szintén komoly érdekeltségei vannak a Wagner csoportnak, a Közép-afrikai Köztársaság elnökének viszont egy telefonhívással kellett beérnie. Oda már nem jutott a nagy sietségben magas rangú diplomata. Az orosz külügynek nagyon fontos, hogy időben rendezze a – mondjuk így – Wagner-projektek jövőjét, ami azzal kezdődik, hogy megnyugtatják az aggódó diktátorokat, hogy a kormány továbbra is segít valamilyen formában fenntartani a hatalmukat.

Hogy pontosan hogyan, azt egyelőre nem tudni. Eddig ezeket a feladatokat az orosz kormánytól névleg független Wagner látta el, aminek pont az volt az előnye Putyinék számára, hogy bármikor letagadhatták, hogy az akcióknak közük lenne az orosz kormányhoz. De Vlagyimir Putyin a Jevgenyij Prigozsin-féle zendülés (vagy puccskísérlet) után beismerte, az orosz kormány milliárdokkal támogatta a Wagnert. Sőt, Putyin lényegében arról beszélt, hogy a Wagner mindent az orosz kormánynak köszönhet, sikerei pedig az orosz állam sikerei. Mindez eddig is nyílt titok volt, ám a beismerés megnehezítheti az orosz kormány Wagneren keresztül kiépített hatalom-projektálási modelljét. Azt viszont egyesek szerint megkönnyítheti, hogy háborús bűnökért elítéljék az orosz kormányt. Bár ahogy a Wagner jövője, ez is kérdéses és képlékeny.

A pénzt, az infrastruktúrát és a fegyvereket leszámítva SEMMI közünk hozzá