Egyáltalán nem volt vértelen a Wagner zendülése

• Eredetileg az ukrán ellenoffenzíváról terveztünk podcastot készíteni, de Jevgenyij Prigozsin közbeszólt.
• Mi lehetett a célja? Egyáltalán, minek nevezzük a múlt hétvégi történéseket?
• Hogyan hat ez Vlagyimir Putyin további sorsára, és milyen korlátokat támaszt Oroszország elé?
• Persze végül az ukrán ellentámadásról is szó esik, alaposan elmerülünk az irreális várakozások és a korlátozott lehetőségek közt feszülő konfliktusban és a tüzérségi hadviselés rejtelmeiben.

Alább június 29-én megjelent podcastunk a könnyebb olvashatóság érdekében szerkesztett, többnyire rövidített, helyenként kibővített verzióját olvashatják. Ha valaki mégis inkább hallgatni szeretné, csak indítsa be a lejátszót:

Csurgó Dénes: Az ukrán ellentámadás indulásakor kezdtük tervezgetni Király Andrissal és Rácz Andrással, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával, hogy ismét leülünk átbeszélni a fronthelyzetet. Le is egyeztettük, hogy erről fogunk beszélni, aztán jött a hétvége, és Oroszországban történt valami, amit szerintem nagyon kevesen értenek igazán. Egy lázadás, egy puccs, ami nem is volt az, de az is volt, véget is ért és nem is ért. Úgyhogy most erről is beszélnünk kell egy kicsit.

Király András: Én nagy rajongója vagyok a nómenklatúráknak, és tegnap egyébként belefutottam egy Twitter-szavazásba is arról, hogy akkor most egyszer és mindenkorra döntsük el, hogy mi volt ez. Én a lehetséges opciók közül amúgy a zendülést választottam magamban.

Rácz András: Ez jó, és különben ez összhangban van azzal, ahogyan az orosz média is jellemezte az eseményeket. A kormányzati média már péntek éjszakától a мятеж, vagy a вооружённый мятеж, fegyveres zendülés kifejezést használta. Úgyhogy tök jó, mert akkor így nómenklatúra szempontjából szépen felzárkóztunk a TASZSZ-hoz, és akkor így megvalósult a narratív koordináció, ez nagyon fontos.

CS. D.: Egy kicsit foglaljuk össze , hogy mi is történt. Hol kezdődött ez az egész? Azt nagyjából tudjuk, hogy hol ért véget, de dióhéjban elmesélnétek, hogy értelmezésetek szerint mi is történt?

R. A.: Ami most történt, az egy nagyon hosszú folyamat nagyon váratlan kulminációja. A Wagner-csoport és a védelmi minisztérium, illetve a hadsereg vezérkara között évek óta feszült a viszony. Ennek kulturális okai is vannak: a Wagner-csoport harcosai, azok kevésbé fegyelmezettek, mint a katonák. Elég sok bűnöző volt közöttük korábban is, és az átlag wagneres sokkal jobban keresett, mint az átlagkatona. A két szervezet eléggé gyűlölte egymást. Korábban Szíriában is akadtak esetek, az ukrajnai háborúban meg 2022 őszétől kezdett igazán kiéleződni a viszony.

Prigozsin akkortól kezdte nagyon élesen kritizálni Geraszimov vezérkari főnököt és Sojgu védelmi minisztert. Mindezt akkor, amikor az ukrajnai orosz műveletek élére kinevezték Szergej Szurovikin tábornokot. És így adódott a kérdés, hogy miközben a Wagner-csoport logisztikailag ellátásban, fegyverzetben minden tekintetben az orosz hadseregtől függ, így miért gondolja Prigozsin, hogy jó ötlet közben az orosz hadsereget tényleg hihetetlen mocskos hangnemben kritizálni. Erre az volt a megfejtés, hogy Szurovikin Prigozsin nagyon közeli embere. Prigozsin évek óta üzletelt Szurovikin feleségével, Anna Szurovikinával. Így amikor Szurovikin lett az ukrajnai műveletek főparancsnoka, akkor Prigorzsin úgy gondolhatta, hogy ez itt a hetedik mennyország, mert az ukrajnai műveleteket a kliense irányítja. Ez megnövelte az önbizalmát, így keményen felvállalta a konfrontációt a hadsereg vezetésével.

Csak aztán január elején váltás történt az ukrajnai műveletek irányításában. Szurovikin egyes számúból kettes számú lett, mert az egyes számúra kinevezték Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. Innentől adódtak a problémák, mert Geraszimov elkezdett törleszteni. A Wagner csoportnak ellátási nehézségei támadtak, nem kaptak elég lőszert. Vagyis az, amit a múlt hétvégén láttunk, sokkal korábban elkezdődött. A konkrét kiváltó ok az pedig az, hogy június 10-én a védelmi minisztérium kiadott egy rendeletet, amely alapján minden, azo rosz hadsereggel együtt harcoló önkéntes formációnak július 1-ig alá kell írnia egy szerződést a védelmi minisztériummal, lényegében a hadsereg alá rendelve ezeket - ilyenekből több is van, és azért beszéltek önkéntes formációról, mert az orosz törvények szerint a katonai magánvállalatok illegálisak. Ez Damoklész kardjaként lebegett Prigozsin feje fölött. Két-három napon át próbált alkudozni, felnagyítva a Wagner érdemeit, mondván a hadsereg alá rendelve nem lenne olyan hatékony. Csakhogy június 13-én Putyin sajtóbeszélgetésen fogadta az orosz katonabloggerek, a военкор-ok egy Kremllel szimpatizáló csoportját, ahol nagyon váratlanul Putyin azt mondta, hogy teljes mértékben egyetért Sojgúval. Vagyis az addik magát a konfliktuson kívülállónak, azon felülállónak mutató elnök teljes egészében beállt a saját védelmi minisztere mögé, tehát állást foglalt a Sojgu-Prigozsin konfliktusban. Innentől Prigozsin nyerési esélyei radikálisan lecsökkentek.

Cs. D.: Volt annak reális esélye, hogy ha a Wagner Sojgu fejét követelve megindul Moszkvának, akkor bármi eredményt el tud érni azon kívül, amit elért, hogy talán elmehet?

R. A.: Több olvasat van. Gondolhatjuk, hogy Prigozsin megőrült, nem racionális döntéseket hozott. Ennek a gyengéje, hogy ha ez tényleg elmebaj, vagy valamiféle akut rövidzárlat volt, az nem magyarázza, hogy miért tartott vele a Wagner sok ezer harcosa. Érdemes lehet tehát másik, nem a megbolondulás irányába mutató magyarázatot keresni. Nekem most, [2023. 06. 28-án] szerda délelőtt az tűnik valószínűnek, hogy Prigozsinnak olyan információi voltak, melyek alapján ez bátor, de nem teljesen irracionális döntésnek tűnt.

Tipikusan mikor csinálsz ilyet? Ha biztos lehetsz benne, hogy tömegtámogatásod lesz. Hogy melléd áll a katonaság, a politikai vezetők, a régiók kormányzói, hogy neked csak a lándzsa hegyének kell lenned, és a többiek majd beállnak mögéd. Prigozsin szerintem erre számított, ezért is igyekezett az elején nagyon figyelni rá, hogy lehetőleg erőszakmentes legyen. Ez nyilván kútba esett, amikor lelőtték az első helikoptert, és amikor megindult Moszkva felé, néhány órán belül nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz tömegtámogatása.

Nézzük Prigozsin narrativáját. Szombat reggel még nagyon kemény, nagyon bátor dolgokat mondott. Hogy polgárháború lesz, aminél az átlag orosz Ivan Ivanovics számára nincs rettenetesebb dolog, mert az orosz türténelemben a polgárháború a legrettenetesebb dolog, ami történhet. Nagy magabiztosság kell ahhoz, hogy valaki polgárháborút emlegessen. De azt is mondta, hogy hamarosan új elnökünk lesz. Aztán amikor kiderült, hogy nem állnak mellé a tömegek, már nagyon másként beszélt, de első szombati nyilatkozatai alapján olyan információi lehettek, hogy lesz tömegtámogatottsága.

K. A.: Az elmúlt napok értesülései alapján ez amúgy nem volt teljesen téves alapfeltevés a részéről. Azt Rosztovban [valójában Росто́в-на-Дону́, doni Rosztov, nem a történelmi egyházi központ, Росто́в], a Déli Katonai Körzet főparancsnokságán is láthattuk, hogy nem részesült ellenséges fogadtatásban. Teljesen abszurd volt, ahogy ott egrecíroztatta a védelmi miniszter és a vezérkari főnök helyettesét, akik ott gazsuláltak neki, miközben ő lekezelő stílusban okította őket.

Surovkin seems drunk, and armed pic.twitter.com/kXGbVC4UbZ

— Liveuamap (@Liveuamap) June 23, 2023

Ugyanilyen abszurd volt az egyik, talán döntő momentum, amikor szombatra virradó éjszaka az a Szurovikin, akiről az imént már elmondtuk, hogy milyen közeli és fontos kapcsolatban van Prigozsinnal, egy jellegtelen irodában beült egy jellegtelen asztal mögé, és felszólította a wagnereseket, hogy álljanak meg. Majd kijött két másik felvétel, amin két másik magasrangú főtiszt elmondta ugyanezt.

In the same room another Russian general asking Wagner not to start Civil war.

Just do it pic.twitter.com/WMK0gOyWby

— Liveuamap (@Liveuamap) June 23, 2023

Az egész szépsége az volt, hogy teljesen nyilvánvalóan ugyanabban a szobában, ugyanannál az asztalnál vették föl a jelenetet. Egy apró különbség volt csak, hármójuk közül csak Szurovikinnál volt egy elég nagy kapacitású automata lőfegyver. Emiatt volt egy olyan gondolatom is, hogy Szurovikin itt éppen bebiztosítja magát: tesz egy nyilvános gesztust Putyinnak, de közben nála van a fegyver, és vele van két nagyon fontos főtiszt, akiket akár túszul is ejthet.

R. A.: Ezzel vitatkoznék egy picit, mégpedig azért, mert ezek a figurák, akikkel Szurovikin felvette ezt a nyilatkozatot, sosem mozognak egyedül, mindig velük van a személyi testőrségük. Tehát az, hogy Szurovikin egymaga túszul ejtse őket, teljesen valószínűtlen. Hármuk közül Szurovikin volt a legalacsonyabb rendfokozatú és beosztású, ezért nekem az, hogy nála van a fegyver, inkább tűnt úgy, hogy nem a másik kettőt fenyegeti, hanem Prigozsint.

Arról nem is beszélve, hogy egy átlag orosz, pláne egy átlag orosz katonatiszt péntek este általában nem egy jól kivilágított szobában szokott józanul videóüzeneteket rögzíteni. nem azzal szokta tölteni az idejét, hogy egy jól kivilágított szobában, józanul videóüzeneteket rögzít, hanem egészen mást csinál. Tehát az, hogy ez a három ember az események kezdete után együtt, egy helyen volt, az nekem azt mutatja, hogy az egész meg volt tervezve, fel volt építve. Ha valaki átverhette Prigozsint, vagy ha lehetett valaki az orosz katonai igazgatásban, katonai felsővezetésben, akinek Prigozsin elhihette, hogy lesz tömegtámogatása, az Szurovikin volt. Pár nappal az események után az a tippem, hogy Szurovikin húzhatta a csőbe Prigozsint, és mikor Prigozsin már elindult, tehát már átlépte a határt, már ott volt Rosztovnál, de már nem volt számára visszaút, akkor Szurovikin szépen demonstratívan megcsinálta a fordulatot, gyakorlatilag elengedte Prigozsint. Csapda volt szerintem.

[A podcast felvétele után néhány órával futottak be az első, megerősítetlen hírek arról, hogy Szurovikint vasárnap talán őrizetbe is vették.]

K. A.: Viszont a helyzet még továbbra is képlékeny annyiban, hogy amit Prigozsin hat-kilenc hónapja bírálatként hajtogat az orosz katonai felsővezetésről, az rezonál a fronton harcolóknál. Ők nap mint nap megélik, és egy frontkatona, aki nem látja át a stratégiai helyzetet, jellemzően sokkal inkább éli meg úgy, hogy magára van hagyva. Joggal érezheti úgy, hogy ő nem kapja meg a kellő mennyiségű fegyvert, kellő mennyiségű lőszert, utánpótlást, semmit. Van egy feszültség a fronton harcoló alakulatokban, és ez rezonál azzal, amit a Prigozsin mond. Érezhető is az óvatosság az orosz katonai vezetés vasárnapi, hétfői és keddi reakcióiban is. Ők azért tudják, hogy ha ez a zendülés nem is jött össze, hogyha nem is állt fel a frontról több alakulat és csatlakozott Prigozsinhoz, zendülésveszély azért van.

Cs. D.: Meg valamennyi katona azért elvileg csatlakozott hozzá, nem?