Tusványosi beszéde végén Orbán Viktor szokás szerint válaszolt néhány, Németh Zsolt által felolvasott kérdésre. Orbán utolsó válaszáról gyorselemzésében Rényi Dániel azt írta: alighanem sokan és sokáig fogják még idézni.

A válaszokat már nem közvetítette a köztévé, így érdemes felidézni azok számára is, akik a szombat délelőttjüket Orbán Viktor meghallgatásával töltötték. Azoknak pláne, akik nem így tettek.

Ez az utolsó egy olyan „személyes kérdés” volt a miniszterelnökhöz („Hogy bírja?”), amire Orbán válaszolhatott volna röviden is. Meg is tette: „Köszönöm, jól vagyok”.

De itt nem fejezte be, és elég egyértelmű volt, hogy felkészült egy alaposabb válaszra. Bár előbb elkezdett szerénykedni, hogy külön előadást érne nem a személye, hanem általában a politika művészete, hogy azt hogyan lehet és kell csinálni.

Miután megismételte, hogy elkerülné a személyes vonatkozásokat, eljátszott a gondolattal, hogy a „kérdező" nemcsak arra volt kíváncsi, hogy hogy van, de arra is, hogy meddig bírja.

Orbán szerint a hatalom őrli az embert.

De mi is az a hatalom? - tette fel a kérdést. Mint mondta, irdatlan mennyiségű irodalom született erről. Aki politikával, vagyis hatalmi kérdésekkel foglalkozik, annak fontos, hogy kiválassza vagy ha nincs megfelelő, akkor megalkossa a választ, hogy mi is az a hatalom, hogyan kell ahhoz viszonyulni, hogyan és meddig lehet beengedni magadba.

Ő az irdatlan mennyiségű irodalomban nem találta meg a választ, legalábbis alkotott sajátot.

„Nekem van saját hatalom definícióm, ami lehet, hogy nem állná ki az akadémiai viták kereszttüzét” - mondta Orbán, és két választ is adott rá.

A filozófiai megközelítés

„Az én felfogásomban a hatalom az a közös cselekvés képessége (itt kivárt, megismételte mégegyszer, hogy jöjjön a taps). És a fölfogásom szerint ennek van biblikus alapja. Van az a rész az írásban, hogy úgy beszélt, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. Ha ezt lefordítom a saját szakmám nyelvére, ez azt jelenti, hogy képes volt arra, hogy közös cselekvést idézzen elő, anélkül, hogy mint az írástudók, valami jogszabállyal rákényszerítse az embereket a cselekvésre. Tehát előidézni közös cselekvés képességét külső kényszer nélkül, belső lelki hatásokkal. Ezt tekintem én hatalomnak. És ez az én szakmám, amivel foglalkoznom kell. Ez a filozófiai megközelítés.”

Orbán sorsa

A másik megközelítésnél már sűrűn nézett a papírjába Orbán, hogy minél pontosabb legyen a válasz.

„Ha ezt társadalmilag nézzük, akkor azt kell látni, hogy minden közösségben, így a magyarok közösségében is, számtalan fajta ember van, különböző képességű, adottságú, ösztönvilágú. És ebből a sokszínűségből létrejön egy nagy társadalmi munkamegosztás. És az a kérdés, hogy abban hol van a hatalommal foglalkozó emberek helye.

Én úgy tekintek a saját munkámra, hogy vannak a mi közösségünkben, a nemzeti közösségben olyan emberek, akiknek az a dolguk és megvan az a képességük, hogy értsék, hogy mi történik, elmagyarázzák az embereknek, hogy mi történik velük, mi vár ránk a jövőben és segítsenek fölkészülni az embereknek erre a jövőre. Most akinek adott erre talentumot a jóisten, annak ez a munka a sorsa. És én örülök, hogy nem vagyok sorstalan”.