„Az iskolaügyben továbbra is integrációs nehézségek vannak. Ott, ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ott ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek” - mondta csütörtökön Gulyás Gergely, amikor a kormányinfón arról kérdezték, hogy a legutóbbi központi kompetenciamérésen miért lett rosszabb a magyar diákok szövegértése, mint valaha. Ugyanakkor a miniszter továbbra is tagadta, hogy tanárhiány lenne Magyarországon. Gulyás Gergelyt ezután civil szervezetek közös levélben emlékeztették, hogy
„a roma tanulók oktatási sikertelenségében összpontosul ugyanis a magyar közoktatás szinte minden problémája”.
Megjegyezték, hogy egyébként egyetértenek a miniszter megállapításával, ugyanakkor ők már a kormány felelősségét is felvetették:
„A roma diákok nagyrészt olyan kistelepüléseken élnek, ahol eleve nem tudnak hozzáférni a minőségi oktatáshoz. Ezen települések iskoláinak zömében évtizedek óta szaktanárhiánnyal küszködnek, amelyek infrastrukturálisan és eszközellátottságban is messze elmaradnak az elvárt szinttől. Vajon ez kinek a felelőssége? A roma gyerekek a fő elszenvedői annak a strukturális problémának is, hogy az oktatási rendszer nem képes a szegénységből eredő hátrányokat kompenzálni, sőt, a kutatások egyértelműen megmutatják: Magyarországon az iskola a világon szinte egyedülálló módon még növeli is a társadalmi különbségeket. Tizenkét év kormányzás után kire lehet mutogatni emiatt?” - írta közös közleményében a Polgár Alapítvány az Esélyekért, a Roma Oktatási Ügykoalíció, az 1 Magyarország Kezdeményezés, a Roma Sajtóközpont Egyesület, a Romaversitas Alapítvány, a Tanítanék Mozgalom, a Varázskert Egyesület, az Érdekem az Érdeked Egyesület, az Élménylelő Ifjúsági Egyesület és a Gyerekesély Közhasznú Egyesület.
Emlékeztettek arra is, hogy a roma gyerekek nagy része nem rendelkezik megfelelő informatikai eszközökkel és interneteléréssel, így a Covid alatt online oktatás hátrányai leginkább őket sújtották, és felbecsülhetetlen lemaradás keletkezett ekkor.
De megemlítették azt is, hogy a roma tanulók gyakran már a legelső óvodai napon súlyos előítéletekkel, sokszor kirekesztő szándékkal szembesülnek gyakorlatilag minden érintett részéről. „Ennek eredményeképp külön osztályokba, iskolákba kerülnek, gyakran annak árán is, hogy normál értelmi képességűekként is fogyatékossá minősítik őket. Eközben gombamód szaporodnak az olyan jobbára egyházi és alapítványi iskolák, ahová a náluk jobb módú gyerekeket »átmenekíthetik« szüleik.”
A civilek szerint csődött mondott a módszer, amivel a kormány magyar közoktatást eddig irányította, ahogyan a szegénységben élő roma gyerekeket kezelték. Egyben azt javasolták, hogy indítsanak átfogó felülvizsgálati programot a roma gyerekek indokolatlan értelmi fogyatékossá minősítésének csökkentése érdekében. Szerintük ezáltal a korlátozott gyógypedagógiai kapacitást a valódi SNI tanulókra lehetne fordítani.
Kérik, hogy a roma gyerekek egyenlőségének biztosítása mellett zárják be azokat a kistelepülési iskolákat, ahol a gyereklétszám nem indokolja fennmaradást. A roma többségű kisiskolák megszüntetése a költségvetési kiadásokat is csökkentené.
A levél szerzői javasolják, hogy minden állami normatívából működtetett általános iskolában – így például az egyházi fenntartású intézményekben is – ugyanazok a beiskolázási szabályok érvényesüljenek. Szerintük olyan oktatási reformra van szükség, amely valóban átalakítja az oktatási rendszer egészét úgy, hogy mindenki egyformán elérhető és egyenlően magas szintű oktatást kaphasson.