• Régen azt tartotta, vigyázni kell a hatalommal, mert torzíthatja a személyiséget.
• Első kormányzása után úgy vélte: a hatalom önmagában érdektelen munkaeszköz csupán, amit tudni kell jól használni.
• Idén Tusnádfürdőn, tizenhárom év kormányzás után Orbán Viktor már úgy beszélt, mint aki vezetni született, és küldetést teljesít.

Első hallásra nem mondott erőset idei tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor: beszólt ugyan a románoknak, ekézte az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, odaszúrt a cseheknek és szlovákoknak, kinevette a fékek és ellensúlyok rendszerét, de inkább csak provokált; az illiberális demokrácia 2014-es kihirdetéséhez vagy a 2022-es fajelméleti eszmefuttatáshoz mérhetően jelentős ideológiai kinyilatkoztatás ezúttal nem hangzott el.

Mondott viszont valamit, ami különös súlyt adott a 2023-as fellépésnek, és amivel érdemes foglalkozni napokkal az előadás után is. 35 éves politikai pályafutása során Orbán Viktor először beszélt sajátjai előtt nyilvánosan arról, mit jelent számára a hatalom.

A miniszterelnök minden tusnádfürdői beszéd végén válaszol néhány csokorba szedett kérdésre. Egyik híve ezúttal arról érdeklődött, miként viseli az állandó harcot az ellenárral szemben. Orbán, hogy hangsúlyt adjon a válaszának, a személyesnek tekintett kérdést hagyta a legvégére. És bár látszólag csak kérdésre válaszolt, gesztusai, gondolatmenetének felépítése és időzítése mind arra utaltak, hogy kiemelt jelentőséget szánt a mondatainak.

Készült rá, hogy megossza táborával, mit is jelent számára a hatalom művészete.

A közös cselekvés illúziója

Orbán szerint politikusként és vezetőként szükségszerű megérteni a hatalom természetét, máskülönben az felőrli az embert. A politikatudomány számos meghatározását ismeri a fogalomnak, a miniszterelnök mégis inkább önálló definíciót alkotott magának, ami „lehet hogy nem állná ki az akadémiai viták kereszttüzét, de arra jó, hogy én eltaláljak”.