Újabb epizóddal bővül az évek óta tartó világgazdasági dráma, aminek fő kérdése, hogy kidurran-e a kínai ingatlanpiaci lufi, és a pukkanást kibírja-e Kína és az egész világ gazdasága. Az újabb rész főszereplője ismét Kína második legnagyobb és legproblémásabb ingatlanpiaci befektető vállalata, az Evergrande. A vállalat 2021-ben került először bajba, amikor bejelentette, hogy nem tudja törleszteni 305 milliárd (!) dolláros adósságainak lejáró részleteit.

Most pedig újabb bejelentést tett a cég: csődvédelmet kér az Egyesült Államokban, amíg megpróbál megállapodni nemzetközi hitelezőivel, hogy mégis milyen formában tudná átszervezni és visszafizetni milliárdos adósságait. A hír nem sokkal azután érkezett, hogy Peking közzétette 2020 óta a legrosszabb exportadatait, a kínai jegybank pedig igyekszik valahogy elkerülni, hogy bezuhanjon a jüan árfolyama. A kormány tőkepiaci reformokkal próbálja erősíteni a befektetői bizalmat, de a külföldi hiteleiket fizetni képtelen ingatlanfejlesztőknek ez már nem sokat segít.

Lufi, ha durran

A kínai ingatlanpiaci lufiról és az Evergrande történetéről már több korábbi cikkben is részletesen foglalkoztunk, de azért érdemes röviden áttekinteni, mi is történt. Hogy megmaradjon a gazdasági növekedés lendülete, Kínában az elmúlt évtizedben elképesztő méretű és mértékű ingatlanberuházásokat támogatott a rendszer. Hatalmas ingatlanfejlesztő cégek egész városokat húztak fel a semmiből, sőt, az Evergrande egyik projektjéhez még egy mesterséges szigetet is építettek, hogy arra hatalmas lakótornyokat húzzanak fel.

Ez a növekedés nagyrészt hitelből zajlott, az ingatlanárak egyre csak nőttek, sok kínai pedig már azelőtt ráköltötte a megtakarításait és jókora felvett hiteleit, hogy megépült volna a lakása. Mindez hatalmas buborékot fújt a kínai gazdaság 30 százalékát kitevő ingatlanpiacon, aminek kipukkadása azzal fenyeget, hogy a kínai középosztály jelentős részének összes megtakarítását maga alá temeti, a hatalmas és átláthatatlan hitelek miatt pedig magával rántja a kínai és nemzetközi pénzügyi rendszer egy részét is.

Ez a lufi csodával határos módon még nem pukkant ki, de már ereszt. 2021 őszén több kínai ingatlanfejlesztő is bejelentette, hogy nem tudja kifizetni a dollárban fölvett hiteleinek következő törlesztőit, rövid időn belül pedig a kínai lakáspiac 40 százalékárt felelős cégek mind fizetési problémákat jeleztek.

Ezek közül a világsajtó az Evergrande miatt izgult a leginkább, amely eddigre 305 milliárd dollárnyi hitelt halmozott föl, majdnem kétszer annyit, mint a teljes magyar 2020-as GDP. Ezzel ki is érdemelte a világ leginkább eladósodott ingatlanfejlesztőjének nem annyira megtisztelő címét. Sokan attól tartottak, hogy ez lesz a kínai gazdaság Lehman Brothers pillanata, az Evergrande ugyanis 280 kínai város 1300 ingatlanos projektjében vett részt ekkor, amiből lehet következtetni arra, mit tett volna a gazdasággal ebben a 280 városban, ha az építkezések leállnak. De az Evergrande valójában egy nagy holdingcég, ami a kivitelezésen kívül ingatlanértékesítéssel, sőt, autógyártással, egészségüggyel, televíziós műsorok gyártásával és vidámparkok üzemeltetésével is foglalkozott.

Az Evergrande végül valahogy el tudta kerülni a teljes összeomlást és a projektjeinek 90 százalékát folytatni is tudta idővel, bár a már emlegetett műszigetes beruházását például el kellett kezdenie bontani. Úgy tűnt, hogy a hitelezőivel is meg tudott állapodni a cég, valami viszont változott, és nem csak az Evergrande körül gyülekeznek újra sötét fellegek.

Kínai gond, amerikai csőd

Augusztus 28-án, kicsit kevesebb mint két évvel azután, hogy először gondjai akadtak a törlesztéssel, az Evergrande kérvényezte az Egyesült Államokban az ún. 15-ös fejezet szerinti csődeljárás megkezdését. Ez az eljárás nem amerikai vállalatok ottani vagyonelemeinek védelmére vonatkozik, ezt a védelmet pedig általában addig kérik a cégek, amíg sikerül valahogy kiszaszerolniuk a nemzetközi hitelezőikkel, hogyan is tudnak majd törleszteni a jövőben. A kínai cégnek 31.7 milliárd dollárnyi ilyen hitelt kellene újrastrukturálnia, a Reuters szerint a tartozásának ekkora része jött Kínán kívülről.

Az Evergrande arra szerette volna rábírni a hitelezőit, hogy a lejáró kötvényeiket a cégcsoporthoz tartozó két vállalat újabb kötvényeire cseréljék, vagyis lényegében bízzanak a cégben és finanszírozzák azt tovább. A múlt hónapban viszont kiderült, hogy 2021-ben és 22-ben az Evergrande összesen 81 milliárd dollár veszteséget hozott össze, ami elég komoly kétségeket ébresztett sok befektetőben. Más kínai ingatlanos vállalatok is bajba kerültek idén nyáron, a legnagyobb magánkézben lévő fejlesztőnek számító Country Garden és a Zsongrong nevű befektetési csoport is elmaradt pár részletfizetéssel az elmúlt egy hónapban. Ha ez nem lenne elég gond a kínai vállalatoknak és gazdasági döntéshozóknak, a héten megjelent legfrissebb exportadatok szerint 2020-ban volt utoljára ilyen alacsony a kivitel, ami az ingatlanpiaci gondokkal együtt hatni kezdett a jüan árfolyamára is. A kínai jegybanknak pénteken közbe is kellett avatkoznia, és meghatározott egy dollár-jüan középárfolyamot, aminél legfeljebb két dollárral olcsóbban vagy drágábban lehet kereskedni a kínai pénzzel. Emellett nagy összegben adott el dollárt és vásárolt jüant a jegybank, hogy megőrizze az árfolyamot.

A kínai kormány is akcióba lendült az Evergrande csődvédelme és a jüan problémái után: a kormány tőkepiaci reformokat jelentett be, amelyekkel igyekszik a befektetők bizalmát erősíteni. A reform részeként hosszabb ideig lehetne naponta kereskedni a részvény- és kötvénypiacon, csökkentenék a brókerek tranzakciós költségeit, és ösztönöznék a vállalatokat, hogy vásárolják vissza időnként a saját részvényeiket, ezzel stabilizálva az árfolyamot. A reformokra elsőként reagáló elemzők úgy látták, hogy ezek a lépések tényleg javíthatnák a kedélyeket a kínai tőkepiacon. Mindez persze az Evergrande tárgyalásaiban nem biztos, hogy sokat számít, de talán segít még a felszínen tartani sok más, bajba jutott vállalatot és a jüan zuhanását is megelőzheti.

A Financial Times szerint viszont nagyon más lehetősége most nincs a kínai kormánynak, azt ugyanis nem engedheti már meg magának, hogy további hitelekkel tartsa életben a bajba került cégeket. Azt pedig szintén nem igazán lehet kezelni, hogy az ingatlanárak már két éve folyamatosan esnek Kínában. Így a világ tovább spekulálhat, hogy sikerül-e valahogy leereszteni ezt a lufit, vagy egyszer csak mindenki hallja majd a durranást.