Tizenegy év után újból szerepelt Orbán Viktor az ifjú fideszesek összejövetelén, a Tranzit fesztiválon. Orbán legutóbb 2012-ben, a néhai polgári underground képviselőivel beszélgetett utoljára ebben a körben, akkor kibontott ingben, lelazulva, Kőszegen. Azóta sok közpénz lefolyt a lefolyón, a Tranzit Tihanyra költözött, a kormánypárt kisajátította a rendezvényt a tőle egykor független ifjú értelmiségiektől, újságírót pedig a színpad közelébe sem engednek.

Mégsem volt meglepő, hogy Orbán idén felbukkant a fellépők között: a miniszterelnök az elmúlt hónapban láthatóan nagy lendülettel és élvezettel szerepel mindenfelé: a szokásos tusványosi show után a nagy melegben sem hagyta ki szokásos rádióinterjúit, hatalmas keleti nyitást tartott az atlétikai vébé apropóján, állítólag szabadságra sem ment.

link Forrás

A semleges nézők számára az tette érdekessé a beszélgetést, hogy a kérdéseket Bohár Dániel olvasta fel, aki véleményvezérként mutatkozott be. Megkérdezte rögtön, mi változott tizenegy év alatt, ha már a kétharmad nem. Áll-e még mindig, mint a cövek?

„Nem csak hogy áll a cövek, de a végét se látni.”

Rögtön a szellemi vitákra terelődött a szó, amikor Bohár azt kérdezte tőle, hogy ugye a kétharmad a nemzeti egység garanciája. Orbán kedvelt szófordulata, hogy micsoda szellemi csaták zajlanak Magyarországon, amikből termékeny eredmények születnek.

Szerinte színvonalas vitákat szül az a kérdés, hogy a kétharmad jó az országnak vagy természetellenes helyzet. Aztán a Tisza-kormányokra és a bethleni konszolidációra utalva arról lamentált, hogy mindig akkor van Magyarországon ilyen nagy megállapodás, amikor külső fenyegetettség alatt működik az ország.

Orbán szerint „külső erőkkel szembeni harc idején az emberek ösztönösen az egységet keresik, nem ideológiai alapon, hanem inkább a hűség mentén, mert a biztonság lesz a legfontosabb számukra”.

A véleményvezér-kérdező Dávid és Góliát viszonyát próbálta meg összehasonlítani a kormány és ellenzék viszonyával, de izgalmában belezavarodott, Orbánnak kellett a segítségére sietnie egy saját kérdéssel: „Tényleg az ellenzékről akarunk beszélni szép nyár estén?” És akkor inkább átvette a kezdeményezést egy focis hasonlattal:

„Az amatőrök rávetik magukat a labdára, és összerugdossák egymást, a profik oda mozognak, ahol a labda lesz. Ez a különbség kormány és ellenzék között.”

Tehát az ellenzék minden ügyre ráugrik, és nem képes stratégiában gondolkodni.

A megbízóikra viszont ez nem igaz, csak nagyon gyengék a helyi ágenseik:

„Soros Gyuri bácsi azért nem szalad össze a Facebookkal.”

Orbán ezután az egyik kedvenc, bár már saját hívei által is egyre nehezebben hihető elméletét építette tovább, helyenként egészen meghökkentő irányokban: szerinte ha a nagy képet nézzük, a baloldal a Góliát, és a kormány Dávid. Azt mondta, hogy sokszoros média- és pénzügyi hátrányban küzdötték végig az előző kampányt, megbecsülhetetlen, mennyivel több erőforrása volt az ellenzéknek, főleg ha a teljes, nemzetközi kulturális-politikai kontextust nézzük.

Amikor a fiatalokra terelődött a szó, Orbán megvallotta, hogy ő szeret a magyar flow-ban élni, és szerinte ezt a kérdést kell feltenniük maguknak a fiataloknak is, egyénként és nemzedékként egyaránt. Az elmúlt hetekben sokadszor beszélt magyar küldetésről: „Magyarnak lenni küldetés, a világ legszebb küldetése. Akik nem magyarnak születtek, ezt nem értik, nem is tudják fenntartani, és csak akkor nem tűnik el a magyarság és annak története, ha mi megtartjuk. Kosztolányit, Babitsot, Aranyt megtartani, olvasni, ahhoz magyarnak kell lenni”.

Helyenként kifejezetten beleélte magát a beszédbe. Elővette egyik kedvenc szófordulatát: „a Kárpát-medence megművelését”, aztán jó, fantasztikus és kivételes dolognak nevezte azt, hogy a magyarságot szolgálhatja.

Beszélt a saját egyetemi tanulmányairól is. Hangsúlyozta, mindegy mit tanul az ember, a lényeg, hogy okos emberekkel vetesse körbe magát, és úgy tanuljon. A liberálisok és kommunisták világnézetét összemérte a konzervatívokéval. A fő állítása antropológiai alapon az volt, hogy hiába gondolnak sok mindenről mást a baloldaliak és a liberálisok, az emberi létezés minőségében egyetértenek.

Annak lényege, hogy „az életben te magad vagy az igazán fontos, a te szabadságod, jóléted, időd, életformád” – ezzel szemben a jobboldaliak szerint vannak fontosabb dolgok, úgy is mint család, haza, isten, amikor előttünk is voltak, utánunk is lesznek.

Érdekes volt, amikor az intézményekről beszélt. Szerinte a '68-asok tudták, miért fontos elfoglalni az intézményeket: hogy uralják a politikai diskurzust és a nyelvpolitikát. Ezt az előnyt, nemzetközileg, azóta is tartják, a networkjük, az intézményrendszereik fejlettebbek.

„Minden német sajtó ugyanazt írja a háborúról. Nincs más hang. A jobb- és baloldal szerint is megnyerik az ukránok a háborút, csak az a kérdés, hogy ma vagy csak holnapután”. Bókolt egyet Trumpnak is:

„Amerikában ugyanez van. Lehet szeretni vagy nem szeretni egy volt elnököt, na de üldözni?”

Szerinte azért nincs megszervezett konzervatív erőtér, mert nemzetközileg nem elég tehetségesek a jobboldaliak, a balosok pedig jól tartják megszerzett előnyeiket. Gyurcsányozott is valamennyit, nevetett a 2009-es miniszterelnöki castingon és azon, hogy hazudtak reggel, délben meg este: „Olyan a világtörténelemben nincsen, hogy valaki kap 8 évet kormányzásra, és úgy végzi, hogy minden szétesett, és szó szerint lemenekül a főszereplő a pástról”.

Ezen a ponton többször idézte Antonio Gramsci olasz marxista filozófust, amikor a kommunista logika megértéséről beszélt.

Orbán szerint az angolszász hagyomány része, hogy nekik morálisan mindig igazuk van, ebből táplálkozik máig az európai politika.

„A jóemberkedés természetes emberi ösztönre épül. De hogy mi a jóember, azt ők előre meghatározzák. És neked nem csak nincs igazad, rossz ember vagy. Ez ma a nemzetközi diskurzus logikája”.

A jobboldalnak olvasni kell, adott irányt sajátjainak, hogy megértsék, mit miért csinál az ellenfél. Felidézte nagy közös igazságukat 2002-ről: kormányon voltunk, de hatalmon nem.

Orbán szerint a jövő évi EP-választás azért nem lesz könnyű, mert az EPP nem teljesíti a küldetését, nem építi az alternatívát, együttműködik a baloldallal, átveszi, elfogadja a témáit, a mainstreamnek akar megfelelni. Így nehéz lesz megszorongatni a „Birodalmat”. Szerinte nagy jobboldali együttműködésre volna szükség, nem azt kell nézni, hogy mit írnak a nagy német lapok a jobboldalról. A harc a nemzetállamok és a birodalmi koncepció között zajlik majd.

A háborúról három pontban beszélt. Százezrek haltak meg, hangsúlyozta többször, és ezt mielőbb meg kell állítani. Azonnal, feltétel nélkül tűzszünet kell, mert ezekben a percekben is halnak meg emberek. A nagy európai stratégiai hiba az volt, hogy globalizálták a háborút Brüsszelben: „Egy konstrukciót dolgoztak ki: az ukránok harcolnak és meghalnak, mi adunk hozzá pénzt, információt, fegyvereket. Ők az életüket adják a mi közvetlen részvételünk nélkül. Ez a stratégia lényege. Ez nem visz győzelemhez, ebből csak öldöklés lesz”.

A 120 milliárd dollárról, amit Ukrajnának küldött az unió, úgy beszélt, mint ami szinte a semmibe ment, és amit az uniós versenyképességre is lehetett volna költeni.

A végén Orbán már lelazulva beszélt arról, milyen jó úton jár az ország. Nem tökéletes, de tíz év, és rendben lesz. Egy ponton 2010 és 2035 közötti terveket emlegetett. Egy géphez hasonlította a rendszert, ami össze van rakva, nem hibátlan, de jó irányba mutat, van terv, mindenki teszi a dolgát, szerinte ezért kapják a bizalmat négyévente.

Az utolsó kérdésre válaszul ismét leporolt néhányat a különleges magyar képességek közül, szigetszerű öntudatról, egyedülálló család- és nemzetfogalmakról, a magyar nyelv kreatív energiáiról és az eszességünkről beszélt, és egy magaslesről, ahonnan látszik, hogyan lehet ezekkel a tulajdonságokkal magunknak előnyt csiholni a nagy nemzetközi versenyfutásban. Utolsó utáni gondolatként pedig, kontextus nélkül, ismét előadta - szinte szó szerint idézve saját magát, még a pontatlanságait is - önnön definícióját a hatalomról.

Ha pedig mindenki teszi a dolgát és megtalálja a helyét a nagy magyar mátrixban, zárta a beszélgetést, akkor „akkor bingó, akkor királyság van, akkor mi ezt meg fogjuk nyerni, mindent helyre fogunk hozni, amit előttünk elrontottak, nagyok leszünk, erősek leszünk”.