Tombor András friss cége, a Mandiner Press alig két hete megvette a Mandiner.hu üzemeltetési jogait. Két éve húzódó történet végére került ezzel pont, és kis újságról van ugyan szó - átlagban napi 10-18 ezer egyedi látogató olvassa a lapot -, de a tulajváltás így is erős üzenetet hordoz a jobboldalon belül. A Mandiner az utolsó olyan nem „simicskista" jobbos portál, amely időnként bátorkodik kritizálni a kormány politikáját is.

Tombor a Fidesz holdudvarban jól ismert intézőember, sokáig Lázár János bizalmasának tartották, ma viszont a politikában egyértelműen Habony Árpád jobbkezeként (és hitelezőjeként) emlegetik. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítójaként is ismert. 

Ősszel kezdett mozgolódni a piacon, amikor elterjedt, hogy a Népszavát és a Geomédia lapcsaládját kerülgeti. Akkor az MSZP végül összezárt előtte, de decemberben így is feltűnt a médiapiacon, és nevére vette a Habony-érdékkörhez tartozó Atmedia kereskedőházat. Ez a cég értékesíti többek között a TV2, az MTVA és a kormányközeli média több cégének hirdetéseit.

A Mandiner behúzásával Tombor egyszerre járt kedvében a médiavásárlásra buzdító Orbán Viktornak, felületet teremtett az állami hirdetések zavartalan áramoltatásához is, és helyet csinált a kollégium médiaszakos hallgatóinak is. Szalai Zoltán, az MCC ügyvezetője már át is vette a cég irányítását, a lap négy állandó munkatársa közül a kormánypártiakkal kellemetlenkedő Bakó Beának és Bukovics Martinnak pedig előre megüzenték: mehetnek, amerre látnak. (Mentek is, és Azonnali néven indítottak blogot.)

A Mandiner beszántása nemcsak üzleti, de szimbolikus lépés is: a kampányra készülő Fidesz ezzel jelzi a szájhúzó jobboldali fiataloknak, hogy

nincs több egyrésztezést-másrésztozás, innentől vagy velük vannak, vagy ellenük.  

Pártlapból megtűrt újság lett

A Mandiner elődje, az Utolsó Figyelmeztetés (UFi) a Fidelitas hírleveleként jelent meg először az első Orbán-kormány idején, 1999-ben. Gyürk András vitte akkor az ifjúsági szervezetet, a főszerkesztő (többségi tulajdonos) Balogh Ákos Gergely is fidelitasos volt. Az UFI-ból ellenzékben Reakció, aztán Reakció blog, végül Mandiner lett. A főleg véleménycikkeket közlő oldal fontos szerepet játszott annak a konzervatív fiatal közösségnek a kialakulásában, amelyet a 2002-es választási sokk és „az elmúlt nyolc év" kovácsolt össze, és amely most a kormány káderállományának egy részét adja.

A 2007-től induló Jobbklikk-blogra főként a Navracsics Tibor frakcióvezető mellett csoportosuló fiatalok (Lánczi Tamás, Szabó Márk, Böszörményi-Nagy Gergely, Megadja Gábor, Farkas Anikó, Békés Márton, Baranyi Márton) írogattak. A „polgári underground" életében a Kommentár folyóirat mellett közös pont lett a 2009-től rendszeressé váló Tranzit fesztivál, ahol több száz Fidesz-közeli fiatal konferenciázott és bulizott együtt. Az ellenzékben duzzadó Simicska-birodalmon túl ezek voltak a párttal szimpatizáló jobboldal közös csatornái.

A 2010-es kormányváltás után Navracsics a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM) vitte az ifjú konzik erős embereit, többen (pl. a Hende Csaba mellé szegődő Farkas Anikó) más tárcához vagy háttérintézményhez mentek, megint mások megmaradtak az írás és a média mellett. A Konzervatórium idővel elhalt, a kéthavi Kommentár alkalmatlan volt fórumként működni, a Mandiner lett az „underground" központja. Balogh Ákos és helyettese, Rajcsányi Gellért mellett több tucat fiatal szerző írt rendszeres publicisztikákat, és lazán kapcsolódott hozzájuk a Simicska-tulajdonban lévő, a Nemzet-csoporttól mégis független Heti Válasz is, ahova többek közt Ablonczy Bálint és Stumpf András dolgoztak. Békés Márton történész a Hír TV-n kapott műsort. Előfordultak néha aggodalmaskodó véleménycikkek, de kormányzati oknyomozás természetesen fel sem merült. Balogh nem talált összeférhetetlenséget abban sem, hogy másik cégével Orbán Viktor, illetve a józsefvárosi önkormányzat honlapját gondozza.  

A kormányra kerülés aztán lassan, de átrajzolta a térképet. Igaz, hogy csak utolsó pillanatban, de azért a Konzervatórium-Mandiner-Jobbklikk hármas 2012 áprilisában lemondásra szólította fel Schmitt Pált, aminek a párton belül is volt visszhangja. 2012 nyarán a Tranzit még annyira trendinek és szexinek számított, hogy Orbán Viktor is elment Kőszegre társalogni egyet a fiatalokkal, és közösen megvitatni velük a Fidesz jövőjét. Miniszterek mellett fiatal konzik százai buliztak együtt, újságíróktól politikusokig.

„Arra biztatta a fiatalokat, kapcsolódjanak bele a vitákba, kérdőjelezzék meg és kritizálják az elöl lévőket, mert nem lesznek mindig másodvonalban a mostani jobboldalon. Szükség van a kritikára, az elégedetlenség kifejezésére"

- idézte Orbánt Plankó Gergő indexes tudósítása, ami azért is számított érdekesnek, mert akkoriban kezdett kibontakozni a vita az undergroundon belül. A fesztivál lapjában (FesztiVálasz!) Böszörményi Nagy és Békés G. Fodor Gáborral csapott össze: az elemző arra panaszkodott, hogy a fiatalok nem segítik eléggé a sikert, a szervezők szerint viszont vállalták, hogy igenis „túl kell lépni a szervilizmuson".

Orbán persze csak bolondozott azzal, hogy pont a lázadó fiatalok elégedetlensége viszi majd előre a szekeret. A miniszterelnök Lázár János frakcióvezetőt maga előtt tolva 2012-ben előbb lefokozta, majd Brüsszelig üldözte Navracsics Tibort, aminek egyik oka (több más mellett persze) az volt, hogy a gyanú szerint a Nézőpont Intézet és a KIM fiataljaiból saját kis hatalmi centrumot építgetett. „Navrának" a neve is szitokszó lett a kormányban, emberei szétszóródtak az állami szféra különböző lépcsőin.

Lánczi Tamás már korábban Habony Árpádhoz és a Századvéghez távozott, Megadja Gábor a közszolgálati egyetemre, Böszörményi-Nagy a Design Terminálhoz, Szabó Márk a MOL-hoz ment. 2012 előtt a kormányban dolgozók még álnéven írogattak a Mandineren, később ez is megszűnt. Folyamatosan koptak ki a régi arcok: a társalapító Novák Tamás mellett Megadja, Baranyi, Salát Gergely lassan mind abbahagyták az írást a Mandineren. Kormányon idővel nem maradt mi ellen lázadni. Voltak, akik elhagyták a közéletet, mások beálltak a sorba, de középút - ún. nyílt kritika - nem nagyon maradt. A Jobbklikken mai napig a 2012-es kőszegi buliról szóló „Együtt megyünk tovább" című cikk a vezető.

Velünk vagy ellenünk

2015 márciusában még úgy tűnt, sikerül befektetőt szerezni a Mandinerhez; Stumpf Andrást el is hozták a Heti Választól. A Simicska-háború óvatosabbá tette a jelentkezőket, a lap pedig csomó adósságot halmozott fel. Később Gerényi Gábor ügyvezető sem tudta kirántani innen a céget: 2012-ig 33 milliós mínuszt hoztak össze, ez 2016-ra duplájára hízott, folyamatos anyagi gondok voltak, a tulajváltás előtt összesen négy főállású újságírójuk volt.  

Simicska miatt Orbán új médiaháborút hirdetett: a Heti Válaszból kivonták az állami hirdetéseket, a kormányzati szereplőket letiltották az interjúadásról a Nemzet-csoport összes termékében, beleértve a Hír TV-t is. A Mandineren 2015-ben és 2016-ban is futottak ugyan kampányok, de miután a Rogán-Habony páros átvette az állami hirdetések kezelését, már nem feküdtek jól a rendszerben.

G. Fodor vezérletével a kormányzati csodaportál, Lánczi Tamás és Schmidt Mária blogja a liberális firkászokon, Soros-ügynökökön és egyéb háttérhatalmasokon túl célba vette azokat a jobboldali lapokat is, akik nem gépelik le szó szerint a Rogán-minisztériumból kapott irányadásokat. Habonyék a bannoni módszert követték, és hirtelen mindenki ellenség lett, aki ellenvéleményt fogalmazott meg a kormányéval szemben. Stumpfot - akit azért liberális elhajlással nehéz lenne vádolni, és aki Baloghgal együtt kiállt a kvótanépszavazás és a NEM mellett -  „Orbán-fóbiában szenvedő, autodidakta értelmiséginek" cuckolták, csak mert feltűnt neki, hogy a 888 nem viselkedik újságként. Ennek állítólag indulatos és személyeskedésbe  forduló szájkarate lett a vége a tavalyi tusványosi szabadegyetemen, ahol Stumpf nem volt hajlandó kezelni sem G. Fodorral.

Az alt-right és a Breitbart mintájára a 888-on már listázzák is a cuckonzervatívokat (cuckservative), akik jobboldali kormány dacára húzzák a szájukat, és "behódolnak a liberálisoknak". A 888-ra is irogató Megadja Gábor Lánczi Tamás blogján szólt be az Azonnali (ex-mandineres) stábjának, az „igazikonzervatív cuck értelmiségnek", miután egy oakeshotti idézettel bátorkodtak szembesíteni Gulyás Gergelyt. A legvarázslatosabb pengeváltás mégis a Magyar Idők és a Heti Válasz között zajlott. A gecigate után Orbán-esküt fogadó egykori Hír TV-s, Szikszai Péter azt kérte számon Borókai Gábor főszerkesztőn, hogy 

kritizálgat, mészároslőrincezik, miközben a lánya cége évről évre 200 milliós jegybanki megbízásokat kap. 

Akik a polgári underground korszakában még gyakran publikáltak, ma már vagy visszavonultak az írástól, vagy csak valamelyik kormányzati csatornán olvashatók. A korábban a szervilizmus miatt tollat ragadó Békés Márton Schmidt Mária keze alatt a Terror Háza kutatási igazgatója lett, és rendszeresen publikál a történész Látószög-blogján is. A korábbi kritikusokat állami megbízásokkal hízlalt „kutatóintézetek" "elemzői" (Lomnici Zoltán, Szánthó Miklós, Kiszelly Zoltán) váltották a nyilvánosságban.    

A többséghez hasonlóan Balogh Ákos Gergely is inkább az elvonulást választotta, és szeptemberben elfogadta Lánczi András ajánlatát a Közgáz kommunikációs igazgatói posztjára. A lap videósai az utolsó hónapokban minden mindegy alapon froclizták a fideszeseket, és több kifejezetten kellemetlen videót készítettek, Kövér Lászlót alaposan sikerült is felbőszíteniük. Nem is marasztalták őket. Stumpf, miután világossá vált, hogy Tombor érkezik, két év után visszatért a Heti Válaszhoz. Rajcsányi Gellért főszerkesztő, aki nem reagált a megkeresésünkre, egyelőre marad.

Látványosan megváltozott a Tranzit is az elmúlt öt év alatt. 2012-ben hat alkalommal gyűltek össze a konzervatív fiatalok, hívásukra újságírók, ellenzéki és kormánypárti politikusok, értelmiségiek, ismert közgazdászok is elvándoroltak az összetartásokra. Az idei eddigi egyetlen összejövetelen már szinte csak olyanok álltak színpadra, akik valamilyen módon az államból vagy a kormányból élnek. Magas rangú politikusok sem igen járnak már a Tranzitra, nincs ott már kit miről meggyőzni.