• „Leninista vagyok, le akarom rombolni az államot.”
  
• „Trump egy eszköz számunkra.”
  
• „Háború van, háború, háború.”
  
• Három idézet Steve Bannontól, aki Donald Trump főstratégájaként a Fehér Ház egyik legbefolyásosabb figurája.
  
• Új világrendet akar, és most már az eszközei is megvannak hozzá.

Nem sokan képesek arra, amire Steve Bannon. Donald Trump főstratégája alig helyezkedett el új munkakörében, de a figyelem és az érdeklődés iránta már majdnem akkora, mint Trump iránt. Újságcikkek tucatjai próbálják megfejteni minden nap, Trump-kritikus körökben pedig elég elterjedt az elképzelés, hogy a hektikus gondolkodású szórakoztatóművész mögött valójában a Breitbart egykori vezetője, Steve Bannon mozgatja a szálakat. Volt már Twitter sláger a #StopPresidentBannon, a Time magazin pedig ezzel a címlappal köszöntötte a nagy manipulátort:

link Forrás

A média, az internetezők és a szórakoztatóipar részéről azért érezhető a szándék, hogy bosszantani is akarják a legendásan vékony arcbőrú Trumpot azzal, hogy nem ő itt az igazán nagy kutya. Trump persze rögtön be is ment ebbe az utcába, és az első nagyobb bannonozós hullám után kiírta a Twitterre, hogy igenis ő a főnök.

link Forrás

De a heccelésen túl, valóban erős jelek utalnak arra, hogy a stábon belül Steve Bannonnak kivételes befolyása van. Bekerült az amerikai nemzetbiztonsági tanácsba állandó tagnak - egyes hírek szerint Trump nem is értette pontosan, milyen pozícióba nevezi ki. A beutazási tilalom mögött is Bannon áll, sőt, ő akarta kifejezetten azt is, hogy a korlátozás olyanokra is vonatkozzon, akiknek van zöld kártyájuk. Mindezt úgy, hogy hivatalosan nem Bannon Trump első számú embere, hanem a mainstream republikánus Reince Priebus.

Tudja, mit akar

A Breitbart-vezérből előbb kampánytanácsadóvá, majd elnöki vezérstratégává vált Bannon nem sokat nyilatkozik az utóbbi időben. A New York Times-szal például közölte, hogy a média mostantól jobb, ha befogja a száját. 

„Amit most látunk, az egy új politikai rend születése. Minél idegesebben fogadja ezt a médiaelit, annál erősebb lesz az új rend” 

- írta egy emailben a Washington Postnak.

Azok a kormányzati lépések, amik kívülről nézve egészen kaotikusnak tűnnek, Bannon szempontjából abszolút értelmesek lehetnek. „Leninista vagyok. Lenin is le akarta rombolni az államot, nekem is ez a célom” - mondta még 2013-ban (bár utólag nem emlékszik erre a kijelentésére.)

Nyilatkozatok és nagyobb ívű, friss interjúk híján a legtöbb újság az utóbbi években rendezett dokumentumfilmjei, előadásai, és a Breitbart élén végzett munkája alapján próbálja összerakni, mit akar valójában Steve Bannon. A legtöbb elemzés egyetért abban, hogy a jelenlegi adminisztrációból neki van a legvilágosabb elképzelése arról, mit akar kezdeni a hatalommal.

Steve Bannon ír-katolikus családból származik, volt tengerésztiszt, Goldman Sachs-bankár és filmipari vállalkozó is. 2004-ben rendezett egy dokumentumfilmet ikonjáról, Ronald Reaganről, ennek bemutatóján találkozott előszöt Andrew Breitbarttal. Azonnal ráéreztek, hogy együtt kell “kulturális forradalmat” csinálniuk. A Breitbart-sztoriról részletesen itt:

link Forrás

Andew Breitbart 2012-es halála után átvette a Breitbart.com-ot. Vezetése alatt a lapból egyértelműen politikai fegyvert vált, miután pedig Trump bejelentette indulását, Bannon a szolgálatába állította a Breitbartot. („Bannon Trump-Pravdát csinált a lapból”, mondta Ben Shapiro, a lap meghatározó szerzője, amikor 2016 tavaszán távozott.) Mindez elég ellentmondásos volt egy olyan újságnál, ami épp a korrupt politika-média kapcsolat ellenében jött létre, de a húzás összességében nagyon bejött mindkét félnek. A Breitbart olvasottsága kilőtt, Steve Bannon pedig előbb kampányfőnök, majd elnöki főtanácsadó lett. Trump pedig akkor is biztosan támaszkodhatott a kampányban a lapra, amikor már szinte mindenki más ellene fordult.

2016 nyarán a Vanity Fairnek adott interjúban Bannon azt mondta Trumpról: 

„Ő egy eszköz számunka. Nem biztos, hogy ezt pontosan érti.”

A “számunkra” ebben az esetben azt jelenti, hogy Bannon egy nacionalista, populista mozgalmat akar építeni. Bannon nem republikánus, sokkal inkább az európai szélsőjobboldali pártokhoz hasonlítanak az elképzelései, és alapvetően akarja átformálni az amerikai jobboldalt. Ebből a célból összefogott korábban más politikusokkal, így Sarah Palinnel és Michelle Bachmannel is, de igazán csak Andrew Breitbart, majd Trump oldalán fordult nyerésbe ez a sorozat.

Az a kép tehát túlzásnak tűnik, ami Bannont a Trumpot háttérből irányító bábmesternek festi le. Inkább kölcsönösen előnyös kapcsolat ez. Trumpnak a kampányban, és elnöksége alatt is elsődleges, hogy legyen egy embere, aki ért a propagandához, a konfliktusok vezényléséhez és a manipulációhoz. Bannonnak pedig ahhoz, hogy az elképzelései megjelenjenek a mainstreamben, nagyon kellett egy olyan erős figura, mint Trump.

A hatvanas években csúszott félre minden

Steve Bannon szerint Amerikának három dologra van szüksége a sikerhez. 

• Kapitalizmusra, 
  
• nacionalizmusra 
  
• és judeokeresztény értékekre.
  

Ezek szerinte szigorúan összefüggnek.

Szerinte az amerikai kapitalizmust (aminek ideális formáját Bannon „felvilágosult kapitalizmusnak” nevezi) a hatvanas évek ellenkultúrája vitte félre. Korábban a rendszer alapja a szerénység, a vállalkozó szellem és kölcsönös keresztényi tisztelet volt, aztán jött a baby boomer generáció, ami Bannon szerint elkényeztettebb és nárcisztikusabb volt, mint bármely korábbi.

2010-es, Generation Zero című dokumentumfilmje részletesen kifejti ezt, a 2008-as gazdasági válságot vezeti vissza egészen a hippikig. Úgy gondolja, a kapitalizmust a hatvanas években elkezdte aláásni, ahogy a háború utáni békében és jólétben felnőtt fiatalok elfordultak azoktól az értékektől, amikre Amerika alapult. Mindezt polgárjogi tüntetések, hippifesztiválok, a szexuális szabadság képeivel támasztja alá a filmben. 

Bannon rendezési stílusa leginkább frontális sulykolásként írható le. Filmjeiben alig van pillanatnyi szünet, szinte végig dübörgő zene alatt sulykolja a legerősebb mondatokat, miközben guillotine-os kivégzések, húst marcangoló cápák és munkába menő bankárok képei váltogatják egymást. Több filmjét is meg lehet nézni Youtube-on, elég világosan kiderül, miért nevezte őt Andrew Breitbart a Tea Party Leni Riefenstahljának. Ő maga úgy jellemezte munkáit, hogy el akarja árasztani tartalommal a nézőjét.

Elárulták a hagyományokat

Bannon a konzervativizmus egyik nagy alakjához, Edmund Burke XVIII. századi ír politikai gondolkodóhoz nyúlt vissza. Burke (akkor a francia forradalommal kapcsolatban) azt mondta, hogy a sikeres társadalmak nem olyan absztrakt fogalmakra épülnek, mint az emberi jogok, az egyenlőség vagy a társadalmi igazságosság, hanem bevált, generációról generációra szálló hagyományokra. Bannon szerint a baby boomer generáció a hatvanas években épp azokkal a hagyományokkal ment szembe, amikre Amerika épült, és ezeket lecserélte az olyan új, elvont fogalmak tiszteletére, mint a pluralizmus, a szexuális szabadság, a szekularizmus, vagy az egalitarianizmus.

A balra tolódás a kilencvenes évekre intézményes szintre jutott, az általa gyűlölt generáció tagjaiból pedig Bannon szerint a globális, liberális elit tagjai lettek. A médiában, a tudományos és a gazdasági életben elfoglalt pozícióik pedig Bannon szerint már egyértelműen aláásták a kapitalista rendszert.

Bannon, aki maga is dolgozott a Goldman Sachsnél, utólag egyértelműen elítélően beszél erről a közegről. „Az átlag amerikai el sem hinné, hogy ezek az emberek közelebb érzik magukat Londonhoz és Párizshoz, mint hozzájuk” - mondta. Az utóbbi években már kifejezetten demonstratív céllal járt-kelt oldalzsebes nadrágban, borostásan a nyakkendős közegben, hogy így is fejezze ki megvetését. (Ezen a Fehér Házban sem mindig változtat.)

Ezt a réteget nevezi Bannon a „Davos Pártnak” (a világgazdasági fórum rendszeres helyszíne alapján), akik saját meggazdagodásuk érdekében kizsákmányolják a középosztályt. A rendszer aztán 2008-as válsággal robbant fel.

Isten a végső forrás

Bannon szerint a kapitalizmus önmagában nem elég, annak a judeo-keresztény értékrend keretei közé kell illeszkednie, mert anélkül ártalmas, és igazságtalanság forrása lehet. Ezért a kapitalizmust vissza kell helyezni ebbe az értékrendbe. Míg korábban a vallásos vonal nem volt igazán meghatározó nála, az utóbbi évekre már sokkal hangsúlyosabb lett. A hagyományok forrása Bannon szerint nem az ember, hanem Isten, az állam túlhatalmával szemben pedig Isten a végső ellensúly. Ez a fő állítása 2015-os, Torchbearer című dokumentumfilmjének, amiben a Duck Dynasty című valóságshow főszereplője, Phil Robertson vezeti végig a nézőket a világtörténelmen ebből a szempontból.

Mindez egyébként nem jelenti azt, hogy Bannon felszámolná állam és egyház elválasztását, és a vallásszabadságot. De a bevándorlást többek között azért kell szerinte korlátozni, hogy ne legyenek túl sokan azok, akik nem vallják ezeket az értékeket. Az Amerikába érkező bevándorlókról azt mondja: „Ők nem jeffersoni demokraták. Nincs a DNS-ükben ezer év demokrácia.” Ez a magyarázat azért praktikus (már amellett, hogy senkinek a DNS-ében sincs ezer évnyi demokrácia), mert nemcsak a muszlimok, de a latin-amerikai katolikusok bevándorlásának korlátozása is belefér.

Így érnek össze Bannon világképében a befektetési bankárok, a liberálisok és a bevándorlók, akik különböző irányokból, de mind az amerikai társadalom alapjait gyengítik szerinte.

Nyolcvan évente felfordulás

Van még egy elmélet, ami meghatározza Bannon gondolkodását. Ez két történész, Neil Howe és William Strauss munkája, akik körülbelül nyolcvanéves ciklusokra osztották fel az amerikai történelmet. Szerintük először az amerikai függetlenségi háború és az alkotmányozás (1774-1794), majd a polgárháború (1860-1868), aztán a nagy gazdasági válság és a második világháború (1929-1945) jelentik a ciklushatárokat. Ez alapján pedig a 2010-es évekre várták a következő nagy fordulópontot.

Ezeken a ciklusokon belül mindig négy periódus van. Minden korszak a csúcsidőszakkal kezdődik, ez a béke és fellendülés időszaka. A mostani ciklusban Bannon szerint ez volt a a második világháborútól a hatvanas évekig terjedő időszak. Aztán jön a második szakasz, az ébredés. Bannonnál ez a hatvanas évekkel kezdődik, innen indul a nyugtalanság. Majd jön a harmadik szakasz, a felbomlás, amikor a közös értékrend elkezd szétesni. Bannon szerint ez a nyolcvanas-kilencvenes években jött el. Ezt követi az elemi erejű válság, ami lezárja az egész ciklust, és fordulópontot jelent. Ez általában erőszakos felfordulás, sőt, háború, és egyre nagyobb pusztítással jár. A függetlenségi háborúnál nagyobb volt a polgárháború, annál nagyobb a második világháború. A logika alapján most valami ennél is pusztítóbb jön.

Az elmélet persze nem igazán kifinomult, inkább könnyen fogyasztható és szórakoztató, mint olyasmi, aminek tényleg magyarázó ereje van. David Kaiser történész, aki szintén foglalkozott ciklusokkal, és szerepelt is a Generation zeróban, azt mondta, Bannon nagyon szerette volna vele kimondatni a filmben, hogy a fordulópontnak mindenképp erőszakos, háborús eseménynek kell lennie. Kaiser viszont nem mondta ki ezt ilyen egyértelműen.

Pusztító civilizációs háború

Bannon egyébként a hadtörténet rajongója. „Steve imádja a háborúkat. Olyan neki, mint a költészet” - mondta Julie Jones, egy régi hollywoodi ismerőse. „Tele van az otthona háborús könyvekkel. Tanulmányozta a háborúkat, az ókori Görögországtól és Rómától kezdve. Megtanulta, hogy soha nem hátrálj meg, soha ne kérj elnézést, soha ne mutass gyengeséget.” A kedvenc könyve a Háború művészete Szun-ce-től. „Háború van, háború van. Amerika minden nap háborúban áll” - mondta egy 2015-ös rádióműsorban.

Az nem teljesen egyértelmű, Bannon világképe szerint mi az a nagy válság, amit a legújabb fordulópontnak tekint. A Generation zero alapján még úgy tűnt, a 2008-as gazdasági összeomlást tartja ennek, később viszont már úgy tűnt, ennél is nagyobb ívű fordulópontra gondol. 2014-es előadásában azt mondta, az „iszlám fasizmus elleni globális háború kezdetén vagyunk”.

Itt már Bannon egyértelműen egy globális, egzisztenciális háborúról beszél. 

Ráadásul más nyilatkozataiban már nem választja el ilyen egyértelműen, hogy a radikális iszlámról beszél-e, vagy az iszlámról általában, amit a legradikálisabb vallásnak, illetve a behódolás vallásának nevez.

De beszélt arról is, a terjeszkedő iszlám mellett egy terjeszkedő Kínával is szembe kell nézni. „Ők arrogánsak, motiváltak, előre törnek, és azt gondolják, a judeo-keresztény Nyugat visszavonulóban van.”

„Kétség nem férhet hozzá, hogy az Egyesült Államok és Kína hamarosan, tíz éven belül háborúzni fog a Dél-kínai-tenger szigeteinél” - szól egy másik nyilatkozata.

Azt valójában még nem lehet tudni, mi lehet Bannon háborúja. Lehet, hogy a média, és a mainstream politikai elit ellen vívott háborúja az. De a nemzetbiztonsági tanács tagjaként, és a kormány meghatározó figurájaként már meglehetnek az eszközei arra is, hogy a civilizációs háborúról szóló elméletét megvalósítsa.

Donald Trump beiktatási beszédében érezhetően Bannon szavai csengtek vissza. Az „elfeledett emberek”, a „kifosztott középosztály”, az „amerikai mészárlás”, az „Amerika az első” és hasonló fordulatok mind erre utalnak.

Bannonnak viszont vigyáznia kell, hogy Trump ne érezze azt, hogy hatalmasabbnak tűnik nála. Az elnök az utóbbi napok káosza után állítólag világosság tette a stábjában, hogy Priebus a főnök, és minden fontosabb döntésnek rajta kell keresztülmennie.