Miután pénteken a 100 méter után 200 méteren is nyert a budapesti világbajnokságon Noah Lyles, elég öntudatos sajtótájékoztatót tartott. Egyrészt volt mire, 2015 és Usain Bolt után ő az első, akinek sikerült a duplázás. Az amerikai sprinter harmadszor lett világbajnok 200 méteren, és mivel az itt nyert 100 méter mellett van egy aranya váltóban is még Dohából, összesen már ötszörös világbajnok. A váltó Budapesten még hátravan.
De Lyles céljai ennél ambiciózusabbak, több akar lenni, mint egy pályán jól teljesítő atléta. Már eddig is influenszerkedett és divatőrültködött. Azt mondja, ha jönnek az érmek, könnyebb megragadni az emberek figyelmét, aztán elindulni új irányokba a divat és a zene felé, kapcsolatokat tud találni művészekkel. A róla készülő dokumentumfilmből is kiderül majd, hogy milyen jó srác.
Közben pedig az zavarja, hogy az atlétika nincs azon a polcon, mint a nagy amerikai sportágak:
„Tudod, mi fáj nekem a legjobban? Néznem az NBA-döntőt, és a győztesnél azt írják ki, hogy világbajnok. Minek a világbajnoka? Az Egyesült Államoké?”
„Ne érts félre. A legtöbbször szeretem Amerikát, de az nem az egész világ. Az atlétikai világbajnokságon tényleg a világot képviseljük, a Föld majdnem minden országából vannak itt versenyzők, akik azért küzdöttek, hogy a hazájuk színeiben, egy nemzeti zászlóval ellátott mezben versenyezzenek. Az NBA-ben erről nincs szó. Többet kell tennünk az atlétikáért, népszerűsíteni kell a világon.”
(Guardian)