„Magyarország igazi sportnemzet. De sportnemzet mellett sportoló nemzet is akarunk lenni” - mondta Szijjártó Péter külügyminiszter a debreceni Egészség - és Sportnapon.

Ugyanezt ismételte meg Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, akihez éppen most tartozik a sport: „A Kormány célkitűzése, hogy Magyarország sportnemzetből sportoló nemzetté váljon”.

A hadügyminiszter amúgy ezt arra az érdeklődő kérdésre válaszolta, hogy vajon miért fizetett elő 10 ezer példányra a kormány közpénzből a 2022-ben 3 milliárd forintért állami kézbe került Nemzeti Sportra, amelynek működésére 2024-re 1,4 milliárd forintot különítettek el. A honvédelmi miniszter szerint ugyanis a sportolónemzetté válás „elképzelhetetlen írott offline sport-ismeretterjesztés és értékmegőrzés nélkül”. Erre a jelek szerint piaci igény nincs, de Orbán Viktor kedvenc lapját akkor így mentik meg.

Az atlétikai világbajnokság után ismét előkerült az olimpia rendezésének terve is, Orbán is azt üzente a Nemzetközi Olimpia Bizottság elnökének, hogy „a sport jól illeszkedik a magyarok lelkialkatához, még egyszerűbben: a sport jól áll a magyaroknak”.

Ahhoz hogy az időnként békeszeretőként, időnként katonanemzetként emlegetett magyarok sportolónemzetté váljanak, még eléggé messze vagyunk. Legalábbis ez olvasható ki a Magyar Olimpiai Bizottság Az olimpiai sportágak versenystratégiája című tanulmányából.

A 2022-2032 közötti időszakra tervezett sportstratégia igen sok hiányosságot tárt fel nemcsak a versenysport, hanem az utánpótlás terén is. Bár a tanulmány szerint az üdvözülendő, hogy minden viszontagság ellenére bevezették az iskolai kötelező testnevelésórát, probléma, hogy:

• fejlesztésvezérelt szemlélet helyett, teljesítményvezérelt szemlélet van,
• nincs perspektíva azoknak, akik felnőttként felhagynak a versenyzői léttel,
• nincs edzőképzés, nincs elég edző, alulfinanszírozottak,
• nincs óvodai mozgásfejlesztés,
• nincs multisport szemlélet, a sportszervezetek magukhoz akarják kötni a gyerekeket,
• a gimnáziumi évek után sokan abbahagyják a sportot, nagy a lemorzsolódás.

Heti legalább 150 perc

Még mielőtt belemegyünk a MOB tanulmányba, nézzük, mint ajánl az Egészségügyi Világszervezet: a felnőtteknek hetente legalább 150 percnyi közepes intenzitású, vagy legalább 75 perc erőteljes intenzitású aerob fizikai tevékenységet kell végezni, illetve a mérsékelt és az erőteljes intenzitású tevékenységeknek az előbbiekkel egyenlő értékű kombinációját.

A KSH felmérése szerint 2019-ben a legalább 15 évesek 54 százaléka egyáltalán nem sportolt, és mindössze 23 százaléka végzett legalább heti 150 perc szabadidős testmozgást. A 15–24 éves férfiak több mint a fele tett eleget ennek a feltételnek, az azonos korú nőknek azonban csak harmada. Az életkor emelkedésével közel lineárisan csökkent az arányuk, és egyúttal eltűnt a nemek eltérő aktivitása. A 75 éves és annál idősebbeknek 8 százaléka sportolt hetente legalább két és fél órát.

2022-ben ezek voltak az adatok: a 16 éves és annál idősebb lakosság 45 százaléka sportol vagy végez valamilyen testmozgást szabadidejében hetente legalább egyszer (legalább 10 percen át), 16 százalék naponta, 29 százaléka ennél ritkábban sportol. Vagyis 55 százalék továbbra sem sportol.

Kevés a sportoló, nincs perspektíva

A MOB tanulmánya a sportszervezeten belüli sportolásra koncentrál, de több problémára is rávilágít, kitér például arra is, hogy miért morzsolódnak le az igazolt sportolók annyira, hogy teljesen kiégnek, vagy hogyan szakad meg az iskolai testnevelés.