• Szlovákia talán még soha nem volt ennyire megosztott, mint most.
• A szombati országgyűlési választás két nagy erő, a nyugatos Progresszív Szlovákiáért és az oroszpárti Smer között dől el.
• A választási győzelem önmagában semmit sem jelent, kormányt az a párt alakíthat, amelyik tető alá tud hozni egy épkézláb koalíciót.
• A választási részvétel várhatóan 65 százalék körüli lesz, a legnagyobb magyar erőnek, a Szövetségnek az ennél alacsonyabb részvétel lenne kedvező a parlamentbe kerüléshez.

Még soha nem volt ilyen hosszú kampány az 1993-ban függetlenné vált Szlovákiában. Az Eduard Heger vezette kormány tavaly decemberben bukott meg, januárban döntöttek az előrehozott választásokról, azóta tart a kampány. A kétezres években még magyargyűlölőnek megismert Robert Fico oroszbarátságáról és Orbán Viktorhoz hasonló politikájáról mi is írtunk, ahogy a választás előtt pár héttel vád alá helyezett titkosszolgálati és rendőri vezetők ügyéről, az úgynevezett rendőrháborúról és a Fico és Orbán politikájával rokon vonásokat mutató Gyimesi Györgyről, aki a magyar Szövetség listájának utolsó helyéről akar bejutni a szlovák parlamentbe.

A megosztottság és a választás tétje minden eddiginél nagyobb. A kérdés az, hogy marad-e nyugati elkötelezettségű az új szlovák kormány, vagy oroszbarát politikába kezd, hátat fordítva a Pozsonyból fegyverekkel is támogatott Ukrajnának. A fejleményeket és az esélyeket ezúttal is Szalay Zoltánnal, a pozsonyi székhelyű Napunk főmunkatársával beszéltük meg.

Szlovákiában az elmúlt egy-két évben már a mainstream elemzők és újságírók is demokratikus és antidemokratikus oldalról beszélnek. Az előbbibe a nyugatos orientációjú, az utóbbiba az oroszbarátok tartoznak, mindenekelőtt az a Robert Fico-féle Smer, amelyik 2006-tól 2010-ig és 2012-től 2020-ig volt hatalmon. És amelyik amúgy az Európai Szocialisták Pártjának a tagja. (Ebből is látszik, hogy az ideológiai címkékkel Szlovákiában nem sokra megyünk.) Fico és pártja az antidemokratikus jelzőt az elmúlt időszakban felerősödő szélsőséges hangnemmel, a szélsőjobboldalra jellemző retorikával és az orosz-ukrán háborúban elfoglalt – a Fidesznél erőteljesebb – oroszpárti álláspontjával érdemelte ki.

Koalíciók harca