Végtelen háború: kukába dobták a szétfestett, majd elszállított pad helyére kitett szivárványos széket
2023 július 18., 16:02
Schilling Árpád: Aki állandóan középre tart, az lehet, hogy jót akar, de csak mellébeszél
A Népszava készített egy kivándorlóművész-körképet, amiben külföldön szerencsét próbáló, rendszerkritikus művészeket kérdeztek arról, hogyan látják a hazai viszonyokat, milyen lehetőségek vannak és egyáltalán maradnak a szabad alkotásra. A cikk végén megszólal Schilling Árpád színházi rendező is, aki 2012 óta külföldön dolgozik, 2018-ban pedig el is hagyta Magyarországot, és a feleségével, Sárosdi Lilla színésszel Franciaországba költözött.
Schilling azt mondta, hogy aki a kultúra területén dolgozik, annak alapvetően állami támogatásból kell megélnie és fenntartania a családját, ezeknek az embereknek pedig a jelentős része azzal a keserű és önpusztító érzéssel él, hogy egy számukra teljesen elfogadhatatlan és egyben megváltoztathatatlan rendszer részei. „Nem ítélem el azokat, akik kényszerűségből és nem saját választásból kénytelenek elviselni a nyilvánvaló elnyomást és megszégyenítést. Rettenetesen sajnálom mindazokat, akiknek nincs lehetőségük elmenni onnan, bár nagyon szeretnének. Sok ilyen embert ismerek. Fájdalmasan sokat” – mondta.
Schilling szerint bár meghagyták a szabadság kis köreit, ahol az emberek kedvükre panaszkodhatnak, de elérték, hogy már semmit sem lehet megváltoztatni, még egy utcai pad színét sem. A rendező szerint a magyar állam nyíltan vállaltan nem képviseli minden állampolgára érdekét, és ebből fakadóan jelentős társadalmi csoportok életét teszi tönkre szándékosan. Azt mondta: a jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia, ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban, vagy a filmvásznon.
Ezzel szemben szerinte jelentős eredmény, hogy közadakozásból születnek valóban értékes produkciók, vagyis a tehetség nem szűnt meg létezni. Schilling a cikk végén ezt mondja:
„Azt remélem, hogy a fiatalok végre túllépnek majd ezen az öngyilkos egyfelől és másfelől Orbán–Gyurcsány-logikán, és végre rájönnek, hogy középen nincs semmi, csak a lózungok és az önfelmentések. Nagyon nehéz a közösen elfogadott hazugság mögé látni, és a nehezen elért felismerésből cselekedni, alkotni. Aki minden lehetetlenség dacára változtatni akar, annak döntenie kell, hogy mi ellen és minek az érdekében harcol. Aki állandóan középre tart, az lehet, hogy jót akar, de csak mellébeszél. Radikális, vagyis valóságos baloldal és akkurátus elméleti munka nélkül nem lehet legyőzni a világon egyre inkább terjedő fasizmust.”