Bokros teendőim közepette súlyos elmaradásokban vagyok, így az elmúlt két hétben kimaradt az újságból kedvenc rovatom, a Helytállás Szobrai.
Pedig a szeptember rendkívül pörgősen indult:
Így álltunk tehát, rohamosan közeledett a szeptember vége, mi pedig tűkön ülve vártuk, hogy mit lép Kecskemét.
A válaszcsapás azonban első lépésben onnan érkezett, ahonnan senki sem várta:
SZOLNOKRÓL.
„2023.09.19-én futottunk össze Szolnokon a Rákóczi úton a megvigyázott fával, de a volt tulajdonosa fölött nem törhetek pálcát, idestova egy éve költöztem, de egy csomó dolog még mindig dobozban van, tulajdonképp lehettem volna én is, aki kiteszi a fa szűrét, már ha tartanék” - írta Tibor. Remélem, az idei karácsonyt már felkészülten, saját fával várja.
De nem volt még vége a hónapnak, az Igazi Nagyágyú, a Helytállás Legnagyobb Szobra, a Háztartásokban Megmaradt Karácsonyfák Ősapja szeptember 30-án csapott le!
Igen, bizony, ez itt egy tényleg még álló (helytálló!) karácsonyfa, amely az őt megillető környezetben, terítővel védett kisasztalon, szerényen a fotel és az ágy közt meghúzódva, bár díszeitől méltatlan módon megfosztva hirdeti: van még ellenállás. Nem is akárhol, a Nógrád megyei Bokoron.Érdeklődésemre kiderült: a fa tulajdonosa azt állítja, jó volt egész évben hétvégente élvezni a karácsonyi hangulatot és a fenyő illatát, de a barátnője szerint csak lusta volt kivinni.
Persze, készülhetett volna a kép bármikor, de olvasónk szerencsére a legnemesebb hagyományokat követve egy Magyar Nemzettel bizonyította, hogy szeptember 30-án a fa még teljes dicsőségében pompázott.
Mit lehet erre mondani? Kell-e mondani bármit? Nem. Egyszerűen csak adózzunk néma tisztelettel az igazi hősök előtt.
Forduljunk hát rá az októberre. Mert igen, az élet nem állt meg. Sőt.
„Hetek óta kerülgetem a józsefvárosi Teleki téri kutyafuttató mellett. Nem adja fel, még a tűleveleit is büszkén viseli” - tudósított Ádám, aki október 5-én, azaz ma, azaz 284 nappal az előző karácsony után, 81 nappal a következő karácsony előtt örökítette meg a karácsonyfát. Jegyezzük meg, a rozsdabarnára száradt levélzet cseles mimikri, és egyben bölcs húzás a hanyagul elhajított fától, aki feltehetően az ősz gyermekének próbálja eladni magát. Szép próbálkozás, haver.
Kérdezem én: lesz, aki ennél is merészebbet húz majd? Létezik az a bátor ember, aki december 23-án dobja ki az előző karácsonyfáját?