„Gyarapodik nemzetünk, de ennek most ne örüljünk – a magyar ember testsúlyáról írok.” Ezzel a karakán mondattal kezdődik Pilhál György jegyzete a Magyar Nemzetben. „Kövér az ország, feszül rajtunk pantalló, szoknya, karcsúsító fűző, csak úgy pattognak szerteszét a gombjaink; szuszogva vánszorgunk a flaszteren” - folytatja megalkuvást nem ismerő bírálatát az ismert szerző, aki nem szokott viccelni.

„Rendszerváltás ide vagy oda, a mai meglett férfiember külsőben még gyakran hasonlít a Kádár-kor pocakos, tokás párttitkárára (van, aki szellemben is)”

- írja Pilhál, aki ezen a ponton már veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy a ma is aktív politikusokat bírálja büszkén hordott hordóhasuk miatt. Még odáig is elmerészkedik, hogy „egyesek parlamenti ülés közben” nassolnak.

„Az még hagyján, hogy borzasztóan sok húst eszünk, nagyobb baj, hogy a sertésre szakosodtunk; az egészségesebbnek tartott baromfira kisebb az igény, halat pedig alig fogyasztunk” - folytatja a szakmázást a szerző, aki felrója a magyar embereknek azt is, hogy „puffasztó labanc sört” isznak.

Bár a megfogalmazásai talán nem mindenhol körültekintők, de az biztos, hogy a Magyar Nemzet egy olyan valós problémára hívja fel a figyelmet, amely nem kellő súllyal jelenik meg a kormánypárti nyilvánosságban. Bede Márton tavasszal írt arról, miért jelent problémát, hogy Orbán Viktor és Németh Szilárd a legnagyobb hatású kajainfluenszer ebben az országban.