• A kormány arra kéri a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát, nyilvánítsa elfogadhatatlannak Karsai Dániel kérelmét.
• A 46 éves, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Karsai azért nyújtott be keresetet, mert maga kíván dönteni arról, hogy ha már nem fog tudni méltóságteljes életet élni, akkor ne is kelljen életben maradnia.
• Az aktív eutanáziát és az abban való segédkezést a magyar jogszabályok büntetik.
• Karsai ügyét november 28-án tárgyalja a bíróság.
• „Magyar vagyok, szeretek az lenni, imádom ezt az országot. Ha már itt élnem és halnom kell, hagyják, hogy csináljam.”
  

„Ha lesz következő sajtótájékoztató, azt a Puskásban hirdetjük meg, de énekelni nem fogok, megígérhetem”

– viccelődött Karsai Dániel alkotmányjogász, akinek az ügyvédi irodája teljesen megtelt újságírókkal és fotóriporterekkel szerda délelőtt.

A 46 éves Karsainál tavaly nyáron diagnosztizálták a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak elsorvadásával, idővel teljes bénulással és fulladással járó ALS betegséget. Karsai azért nyújtott be keresetet az Emberi Jogok Európai Bíróságára, mert maga szeretne dönteni az élete végéről.

Az alkotmányjogász és jogi képviselője azt követően hívott össze sajtótájékoztatót, hogy a kormány a hét elején benyújtotta észrevételeit a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához az ügyben. Az ügyvéd az elmúlt napokban és hetekben rengeteg interjút adott, mostanra viszont olyan méretűvé duzzadt körülötte a média érdeklődése, hogy nem tud minden kérésnek eleget tenni, így a sajtótájékoztató mellett döntött.

Az életvégi döntések nem legálisak Magyarországon. A passzív eutanázia jogi tekintetben elvileg létezik, bizonyos esetekben és megfelelő bürokratikus körök megfutása után a betegnek volna joga lemondania az életmentő kezelésről, de gyakorlata ennek sincs. Karsainak egyébként sincs miről lemondania, mert nem kap kezelést.

A magyar büntetőjog szerint öngyilkosságban vagy aktív eutanáziában közreműködni bűncselekmény, és akkor is büntetendő, ha magyar állampolgár kárára olyan országban követik el, ahol nem számít annak. Magyarországon az alaptörvény megváltoztatása nélkül is engedélyezni lehetne az életvégi döntéseket.

Karsai két hete a 444-nek adott interjújában ezzel kapcsolatban következőket mondta:

„Én nem akarok úgy elmenni, hogy az az utolsó gondolatom, hogy basszus, csak nehogy ennek vagy annak baja származzon miattam. Az igazi győzelem az lenne, hogy itt, Magyarországon mehessek, ha úgy döntök. Magyar vagyok, szeretek is az lenni, imádom ezt az országot. Ha már itt élnem és halnom kell, hagyják, hogy csináljam.”

A magyar kormány a beadványában arra kérte a strasbourgi bíróságot, nyilvánítsa elfogadhatatlannak Karsai kérelmét. Az alkotmányjogász szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, érdemben nem kívánnak egyelőre reagálni a kormány beadványára, azt válasziratukban teszik meg részletesen.

A kormány védekezési alapját egy korábban meghozott hasonló eset – egy brit nő, Diane Pretty 21 évvel ezelőtti ügye – adja, erre hivatkozva utasították vissza a kérelmet. A kormány szerint az állam mérlegelési körébe tartozik, hogy biztosít-e életjogi döntéseket az állampolgárok számára, tehát ez nem magánügy. A kormány állítása az is, hogy a magyar jog nem tesz különbséget egyének között a szerint, hogy életet megtartó ellátásra szorulnak vagy sem; mindenkire egységesen vonatkozik a szabályozás. Szerintük ez az eset nem a kérelmező jogáról szól, hogy eldöntse, miként vessen véget életének, hanem a precedenshez hasonlóan „arról az állítólagos jogról, hogy mások is részt vehessenek életének befejezésében”. Karsai elismételte, hogy nem kíván most részletesen reagálni, de továbbra is úgy látja, az ügy nyerhető.

„Két dolgot el lehet mondani. Az elmúlt 21 évben voltak más, életvégi döntéssel kapcsolatos nagy strasbourgi döntések. A gyakorlat már nem ott áll, mint akkor. Ha a teljes elutasítás álláspontja biztos lenne, minek töltenénk időt azzal, hogy beadjunk egy ilyen beadványt. Voltam már többször Strasbourgban. Éltem is ott négy évet. Turisztikai célból nem megyek oda, azért viszont igen, mert úgy gondolom, gondoljuk, hogy ez az ügy jó eséllyel megnyerhető. A győzelemnek, hogy pontosan mit jelent, annyi fokozata lehet, hogy arról konkrétan nem tudok többet mondani, de szerintem ez az érv még nem ügydöntő.”

Karsai a HVG felvetésére beszélt az ún. beavatkozó szervezetekről. A bíróság két szervezetnek megengedte, hogy írásbeli észrevételeket nyújtson be. Ezek a svájci Dignitas és a European Centre for Law and Justice, ők maguk jelentkeztek. Előbbinek Karsai már tagja. A Dignitas a hozzá hasonlóan nagyon beteg emberek méltóságteljes eltávozásában segédkezik. Az ügyvéd hangsúlyozta, csupán tagja a szervezetnek, semmilyen életvégi döntést nem hozott még meg. A beavatkozók nem egyik vagy másik oldal érveit sorakoztatják fel, ezek általánosságban jeleníthetnek meg jogi vagy társadalompolitikai megfontolásokat.

Az ATV kérdésére Karsai elmondta, nem lepte meg a kormány reakciója:

„Az, hogy ellenkérelmet terjesztettek elő, és nem egyből csillogó szemmel egy minden részletre kiterjedő törvényjavaslatot, nem lepett meg. Túl régóta ügyvédkedem. Ez egy per. Az ellenérdekű fél teszi a dolgát. Az, hogy egy strasbourgi eljárásban a kormány első lépésként valamilyen szintig beleáll a a dologba, nem vérszomjasan ellenséges lépés. Így szokott lenni. (...)

Nem kerültünk át háborús üzemmódba. Ez az egész beszélgetés egy per kapcsán indul meg. Ha itt valaki piszkálódik, az kezdettől fogva én voltam. Ezt ellenséges lépésnek felfogni felesleges. Az észrevételekkel lehet és mi magunk is fogunk vitatkozni.”

Karsai a Népszava kérdésére arról is beszélt, hogy nem öncélúan keresik a nyilvánosságot:

„Ez a kérdés, ha tetszik, ha nem, 8 milliárd ember ügye. Az én példám mutatja, hogy makkegészséges ember is ilyen helyzetben találhatja magát hirtelen. Köszönöm, hogy eddig a párbeszéd kulturált volt. Örülök neki, és szeretném, ha így is maradna. Felemelő látni, hogy valószínűleg nagyon sok mindenben nagyon különbözően gondolkodó emberek ebben a kérdésben kulturáltan beszélgetnek és vitatkoznak egymással. Ha csak ebből a szempontból precedenst csinálunk, már megérte.”

Az alkotmányjogász tudomása szerint teljesen hasonló ügy – életvégi döntésekhez való jog kapcsán – Strasbourgban még nem volt napirenden. „Ahol az adott állam jogszabályi háttere volt a per tárgya, azok olyan ügyek voltak, ahol a bíróság nem marasztalta el az adott tagállamot. (...) De olyan ügy mint az enyém, ahol a teljesen tiltó szabályozást kellene megváltoztatni, legjobb tudomásom szerint ez lenne az első.”

Arról, hogy mi lesz, ha veszít, folytatja-e a küzdelmet idehaza, sejtetően csak annyit mondott, hogy nem feladós típus: „Ha egy csata elveszik, a háború még nem. Egyelőre mindent arra koncentrálunk, hogy nyerjünk Strasbourgban. Ha nem, megnézzük, mi van a döntésben, és annak fényében döntünk. Való igaz, egy reformhoz az emberi jogok indokolt, magasabb szintű védelméhez nem kell strasbourgi elmarasztalás. A magyar állam, ha akarja, meg tudja tenni ezt a lépést.”

A magyar kormány beadványának van egy furcsa részlete. Kihúzták benne a Btk. vonatkozó passzusait. Karsai maga sem tudja, miért tettek így, de igyekezett ebben is a pozitív jeleket látni:

„A kormány az észrevételeiben idézi a Btk. vonatkozó szakaszait, de a nekünk kárt okozó szakaszokat egyszerűen áthúzta. A kollégáimmal mi is beszélgettünk arról, hogy sok mindent láttunk már a kormány részéről strasbourgi ügyekben, de ilyet még nem. A legkomolyabban mondom, hogy nem tudjuk, miért húzták át. Talán ezen elgondolkodtak, de nem tudom, és véletlenül sem szeretnék gúnyolódni ezen, ezért a teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy az észrevételek későbbi szakaszában a kormány vitatja a Btk. ezen szakaszának alkalmazhatóságát. A kormányt és az igazságügyi minisztériumot kéne erről megkérdezni.”

A 444 kérdésére, hogy elgondolkodott-e azon, ha másért nem, a kihúzott sorok értelmezése végett, hogy felvegye a kapcsolatot a kormánnyal, azt mondta, nem levelezni, hanem pereskedni szeret.

„Felvettem a kormánnyal a kapcsolatot – egy strasbourgi beadvánnyal. Nem ellenségként, hanem mert ez a problémafelvetés legmegfelelőbb módja. Nem írtam levelet a kompetensnek vélt szerveknek, mert úgy gondolom, hogy ez a hatékony módja a dolgoknak. Természetesen, ahogy ezt is sokszor elmondtam, állunk mindenki rendelkezésére, ha cseng a telefon, felveszem, ha jön egy email, válaszolok. Voltam és voltunk Strasbourgban többször. Ha azért kell törölni a szállást, mert elfogadtak egy reformot, bár a kedvenc söröm egy strasbourgi főzde helyi söre, ki fogom bírni nélküle.”

Arra, hogy elgondolkodott-e, hogy Svájcba utazik, ha a keresetét elutasítják végül, azt mondta, semmilyen életvégi döntést nem hozott még, és lehet, hogy nem is fog:

„Lehet, hogy azt a döntést fogom hozni, hogy végigcsinálom az utolsó leheletemig, mert találok értelmet az életemben akkor is, ha már a teljes passzivitás és inaktivitás állapota áll fenn. Még sose voltam ilyen helyzetben. Ez olyan buli, amit az ember egyszer tud végigcsinálni, hálistennek. Nekem és a sorstársaimnak meg akarom szerezni a választás szabadságát. Jelenleg is emberek ezrei és tízezrei vannak olyan megalázó és méltatlan helyzetben, ahol az ilyen döntés meghozatala igenis alappal felvetődik. Milyen helyzetbe kerül fokozatosan az ember? Ha ki akarok menni a mellékhelységbe, 2-3 perc felkelni, 3-4 további elmenni. A wc-ben további 2-3 perc, hogy elintézzem, ami normális esetben 20 másodperc. Az élet tele van, és egyre inkább tele lesz megalázó helyzetekkel, ami egy dolog. Nehézség, szenvedés van az életben. De amikor már csak ez van... Ez még csak kényelmetlenség. Ha csak a mindent uraló fizikai és lelki fájdalom van, és az ember már semmi mást nem tud csinálni, egy könyvet elolvasni, egy filmet végignézni, az életvégi döntéshez való hozzáférés jogos kérelem. Mi csak ezért küzdünk. Nem teszi ezt senki kötelezővé.”

Karsai Dániel ügyét november 27-én és 28-án gyorsított eljárásban tárgyalják az Európai Emberi Jogok BÍróságán.