Ukrán főparancsnok: A háború holtpontra jutott, ha évekre elhúzódik, az kimerítheti az ukrán államot

Öt hónap alatt Ukrajna mindössze tizenhét kilométert tudott előrehaladni az ellentámadásban, előtte Oroszország tíz hónapig harcolt a keleti Bahmutnál, „hogy elfoglaljon egy hatszor hat kilométeres várost (...)

Akárcsak az első világháborúban, most is elértük azt a technológiai szintet, amely patthelyzetbe sodor minket”

– mondta az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij tábornok az Economistnak adott interjúban. A tábornok, aki először adott átfogó értékelést a hadjáratról, azt mondta, hogy a holtpontról való kilábaláshoz hatalmas technológiai ugrás kellene, és hogy „valószínűleg nem lesz mély és szép áttörés”.

Az Economist szerint az ellentámadás (lassú) menete aláásta a nyugati reményeket, hogy Ukrajna tárgyalásra kényszerítheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Aláásta Zaluzsnij tábornok azon feltételezését is, hogy az orosz csapatok kivéreztetésével megállíthatja Oroszországot. „Ez volt az én hibám. Oroszország legalább 150 ezer halottat vesztett. Bármely más országban ilyen veszteségek megállították volna a háborút”. De nem Oroszországban, ahol az élet olcsó, és ahol Putyin elnök számára a két világháború lehet a hivatkozási alap, amelyekben Oroszország több tízmillió embert veszített.

Úgy számoltak, hogy egy ukrán színvonalú hadseregnek tudnia kell napi 30 kilométeres sebességgel haladni az orosz vonalakat áttörve. „Ha megnézzük a NATO tankönyveit és a matematikát, négy hónapnak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy elérjük a Krímet, harcoljunk a Krímben, visszatérjünk a Krímből, és újra be- és kijussunk”. Ehelyett végig kellett nézni, hogy csapatai aknamezőkben rekednek Bahmut megközelítésekor, és a nyugatról szállított felszerelést az orosz tüzérség és drónok pusztítják. Ugyanez a történet játszódott le az offenzíva déli fő irányvonalán, ahol a tapasztalatlan dandárok azonnal bajba kerültek, írja a lap.

„Először azt hittem, hogy valami baj van a parancsnokainkkal, ezért lecseréltem néhányukat. Aztán arra gondoltam, hogy talán a katonáink nem alkalmasak a feladatra, ezért néhány dandárban áthelyeztem a katonákat” - mondja Zaluzsnij tábornok. Aztán eszébe jutott egy könyv, amit még diákként látott. Az a címe, hogy „A megerősített védelmi vonalak áttörése”, 1941-ben adta ki egy szovjet vezérőrnagy, P. Sz. Szmirnov, aki az első világháború csatáit elemezte. „És még mielőtt a felét is végigolvastam volna, rájöttem, hogy pontosan ott tartunk most, mert akárcsak akkor, a mai technológiai fejlettségünk szintje minket is, az ellenséget is csapdába ejtette.”

A tábornok olyan harcteret ír le, ahol a modern érzékelők képesek azonosítani bármilyen erőkoncentrációt, és a modern precíziós fegyverek képesek megsemmisíteni azt.

„Egyszerűen az a helyzet, hogy mi mindent látunk, amit az ellenség csinál, és ők is mindent látnak, amit mi csinálunk. Ahhoz, hogy ezt a patthelyzetet feloldjuk, valami új kell, mint a puskapor, amit a kínaiak találtak fel, és amivel még mindig egymást öljük”.

Ezúttal azonban nem egyetlen új találmány lesz a döntő tényező, hanem a már létező technikai megoldások kombinációja: a drónok, az elektronikus hadviselés, a tüzérség elleni képességek és az aknamentesítési eszközök, valamint a robotika alkalmazása terén szorgalmazza az innovációt.

Szerinte a Nyugat túl óvatosan szállítja Ukrajnának a legújabb technológiát és az erősebb fegyvereket. „Joe Biden amerikai elnök az orosz invázió kezdetén célokat tűzött ki: biztosítani, hogy Ukrajna ne szenvedjen vereséget, és Amerika ne kerüljön konfrontációba Oroszországgal. Ez azt jelenti, hogy a Nyugat által szállított fegyverek elegendőek voltak ahhoz, hogy Ukrajnát fenntartsák a háborúban, de nem elégségesek ahhoz, hogy győzni tudjon” – írja a lap. Zaluzsnij nem panaszként mondja ezt: „Nem kötelesek semmit sem adni nekünk, és hálásak vagyunk azért, amit kaptunk. Egyszerűen csak a tényeket állapítom meg”.

Azt tragikusnak tartaná, ha az első világháborút idéző lövészárok-háború, vagyis állóháború alakulna ki a fronton. Az ugyanis „évekig elhúzódhat, és kimerítheti az ukrán államot”. Az első világháborút idézi ismét: akkor négy birodalom összeomlott, Oroszországban pedig forradalom tört ki.

Zaluzsnij tábornok szerint nem kérdés, hogy egy hosszú háború Oroszországnak kedvez, és nem csak azért, mert Moszkva várakozásaiban az ukrán morál és a nyugati támogatás összeomlása szerepel. Oroszország lakossága háromszor, gazdasága tízszer akkora, mint Ukrajnáé, és „legyünk őszinték, az egy feudális állam, ahol a legolcsóbb erőforrás az emberi élet. Nekünk pedig a legdrágább dolog, amink van, az embereink” – fogalmazott az ukrán főparancsnok. Egyelőre elég katonája van, de minél tovább tart a háború, annál nehezebb lesz a létszámot fenntartani. Ha nem sikerül gyors győzelmet aratni, akkor „előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy egyszerűen nincs elég emberünk a harchoz”.