• Esterházy Mátyás ma az első számú magyar focimenedzser.
• Azzal, hogy Szoboszlai Dominikot 70 millió euróért vette meg a Liverpool, Esterházy történelmet írt: ennyi pénzt még sosem fizettek magyar játékosért.
• Miért nincs köztük szerződés Szoboszlaival, és hogyan fedik el a válogatott jó eredményei a magyar foci rendszerszintű problémáit?
• Ez a külföldön is sikeres magyarokat bemutató Kiment, bejött podcast adásának szerkesztett leirata.
• A teljes műsor meghallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcasts-csatornáján is.

444: A nemzetközi focivilág egyik legnagyobb sztárja Fabrizio Romano, egy olasz újságíró, aki mindig elsőként értesül a legfontosabb átigazolási hírekről. Azért az komoly, hogy követ téged instán.

Esterházy Mátyás: Ez nem a Liverpool-transzfer miatt történt, hanem még akkor, amikor Dominik csak 16-17 éves volt és a Lieferingben játszott. Szóval ez kevésbé rólam, inkább Romano profizmusáról árul el sokat. Ő minden évben figyeli, kutatja, hogy kik lehetnek a jövő nagy sztárjai, szóval alaposan csinálja meg a házi feladatot. Így jutott el hozzánk is, és Dominikkal, velem is többször beszélt.

444: Szoboszlai 13-14 éves volt, amikor leültél vele és a családjával, hogy átbeszéljétek a közös együttműködést. Ez egyedi, vagy egyébként is figyelitek az ennyi idős gyerekeket?

EM: Alig van fontos korosztályos meccs, amin ne lennénk ott. Saját emberekkel dolgozom, saját megfigyelőkkel, és ami a legfontosabb, saját információkkal. Korábban ez úgy ment, hogy ha az a hír járta, hogy valaki tehetséges, akkor őt minden ügynökség megpróbálta megszerezni. Mi viszont minden fontos korosztályos meccsen ott vagyunk, de ha fülest kapunk, akkor is megnézzük személyesen a srácot. És igen, már ebben a korban érdemes elkezdeni a közös munkát, hogy az inputok korán leülepedjenek.

444: Mit nézel egy játékosban, amikor tehetségeket keresel?

EM: Szerintem a karakter a legfontosabb. A jó karakter egy közepesen tehetségesből is nagyon sikeres játékost tud csinálni, de ez fordítva is igaz: a karakter hiánya a zsenit is középszerűvé zülleszti. Amikor karakterről beszélek, akkor nagyon egyszerű dolgokra kell gondolni. Hogyan kommunikál a gyerek a csapattársaival, hogyan reagál váratlan helyzetekre. Sokszor látunk például játékost, aki egészen addig, amíg a csapata vezet, nagyon jó karakternek, leadernek tűnik, de abban a pillanatban, hogy az ellenfél egyenlít, vagy átveszi a vezetést, azonnal a sajátjai ellen fordul. Ezeken tízből három-négyszer lehet változtatni, és pont emiatt fontos, hogy ezekre már fiatalkorban rájöjjünk, és őszintén a szemébe mondjuk, hogy figyelj, zseniálisan tehetséges vagy, de nem futsz eleget, és ha egy nullra égsz, akkor a saját csapattársadat eszed meg, és ha nem változtatsz ezen, abból baj lesz. Nyilván minden gyereknek az az álma, hogy majd egyszer a Barcelonában fog játszani, de idővel, amikor elkezdik megismerni a valós képességeiket, ezeket az álmokat felváltja a realitás. Barcelona helyett mondjuk Zalaegerszeg, vagy Zalaegerszeg helyett mondjuk egyetem. A fontos az, hogy tudják, egyik sem bukás, ha a felismerés időben történik. Én is válogatott játékos akartam lenni, én is játszottam az NB I-ben, de időben beláttam, hogy nem vagyok elég jó. Lehetett volna még erőlködni pár évet, de éreztem, hogy igazából nincs értelme. Közben viszont észrevettem, hogy a fociban mást is lehet csinálni, így lettem az, ami.

444: Hány felnőtt játékosotok van most? És egyáltalán mi a dolgotok velük?

EM: Huszonöt játékosunk van, közülük egy szlovák, és nem is vágyom sok külföldire, szeretek tenni a magyar fociért. Folyamatosan követjük őket, beszélgetünk velük. A válogatott játékosokkal nyilván nem kezdek el szakmázni, és nem mondom a Bolla Bendinek vagy a Dominiknak, hogy nem jól adtad be a labdát. Inkább a viselkedésüket figyelem. Ha például valaki nem futott eleget egy meccsen, akkor megkérdezem, hogy mi az oka, mi a gond. Illetve a legfontosabb, hogy könnyebbé tegyük az életüket, támogassuk őket. Utazást szervezünk, jegyet intézünk a családnak. Amire nekik szükségük van. Van, aki több időt akar velünk tölteni, más kevesebbet.

444: Miért nincs köztetek szerződés a Szoboszlaival?

EM: Nem látom értelmét. Szerintem egy játékos-menedzser kapcsolat akkor működik jól, ha szeretnek és akarnak is egymással dolgozni. Ha valakinek nem konkrétan én kellek, akkor ne is kezdjünk bele. Innentől a szerződés lényegtelen.

444: Minden szomszédunknak voltak, vannak komoly szupersztárjai, akik nemzetközi topklubokban játszanak, és a régióban lényegében mindenkinek volt legalább egy olyan generációja az elmúlt húsz évben, amelyik szép nemzetközi sikereket ért el. Ha a Szoboszlai-igazolást kivesszük a kalapból, akkor mi semmi ilyet nem tudunk felmutatni. Miért?

EM: Más a mentalitásunk. Például mindig másokkal foglalkozunk, és sem a kudarcainkat, sem a sikereinket nem tudjuk magunknak tulajdonítani. Ha nézem a mérkőzés utáni interjúkat, a meccs legjobbjának választott magyar játékos azt mondja, hogy nagyon köszöni a csapattársainak, az edzőinek, a szurkolóknak, és hogy ezt a díjat amúgy bármelyik csapattársa megérdemelte volna. Ha megkérdezik a szerbet, vagy a horvátot, ő meg azt mondja, hogy köszönöm szépen, ez nagyon jó meccs volt, és úgy érzem, hogy a teljesítményemmel hozzá tudtam tenni a csapat sikeréhez. Pont. Rendszerszinten pedig nem hiszek abban, hogy itthon az akadémiai szinten dőlnek el a dolgok. Sokkal fontosabb az, ami előtte történik, hattól tizenhárom éves korig. Ekkor tanulsz meg egy csomó mindent a labdával, a testedről, és ekkor szívod magadba a győzni akarást is. Járom a világot, és azt látom, hogy a mi gyerekeink nagyon keveset sportolnak. A saját hét és fél éves gyerekemen is látom, hogy még a mi családunkban is, amelyik azért nagyon tolja a sportot, mennyi energia, hogy egyáltalán a napi másfél óra mozgás meglegyen. És ugye a karakter is akkor fejlődik, amikor elmész grundfocizni. Az egy nagyon őszinte környezet. Ott ha nem vagy ügyes, vagy nem akarsz, nem tudsz nyerni, akkor nem játszhatsz a jövő héten, vagy csak akkor, ha neked van labdád.

444: De a Szoboszlai-sztori vagy a válogatott sikerei azért biztatók, nem?

EM: A magyar válogatott sikerei nagyon sok olyan problémáról elveszik a fókuszt, amikkel sürgősen foglalkozni kellene, ha azt akarjuk, hogy hosszútávon jó játékosaink legyenek. A képzési problémák mellett itt van mondjuk az edzők elhivatottsága. Nem állítom, hogy halálra vannak fizetve, de egyre jobban keresnek az utánpótlásban, és ezért nagyon sok olyan embert látok beáramlani a rendszerbe, szakmaváltókat gyakorlatilag, akik azért állnak edzőnek, mert látják, hogy ebből jobban meg lehet élni, mint mondjuk a tanári munkából. Viszont az elhivatottság hiányzik náluk, és anélkül ez nem fog menni.

A podcastban arról is szó volt, hogy mekkora a hype Szoboszlai körül Angliában, és ő hogyan küzd meg ezzel. Esterházy Mátyást arról is kérdeztük, hogy szerinte túlfizetettek-e a magyar focisták, és hogy hol látja Szoboszlai karrierjét pár év múlva.