Podcastunk harmadik epizódjának vendége Oltai Kata kurátor, művészettörténész, butikos.

Miről lesz szó? Kvótanőkről, vezetői felelősségekről, szimbolikus terekről és szimbolikus harcokról, szolidaritásról és annak hiányáról, alulról jövő kezdeményezésekről, kvázi-konszenzusokról és szürke zónákról.

Részletesebben:

• 0:00 – Felvezetés: témák, amikről beszélni akarunk a műsorban. Spoiler: nem fért bele az adásba minden.
• 1:01 – Cégvezető Barbie, női vezetők a "fehér" gazdaságokon innen és túl. Kakasok és Tyúkok a szemétdombon. Innen fentről nem látszik jól, igazából milyen a nők helyzete, de a bürokráciának mindenre van megnyugtató válasza.
• 11:13 – Kritizáljuk a kvótarendszert, a nyugati feminista mozgalmakat, a popfeminizmust.
• 12:27 – Mitől lesz érett egy mozgalom? Például a törekvéstől. Virágzó török feminizmus, iráni nők és underground a világ körül.
• 17:40 – Jobb és balkezesek = a demokrácia válsága. A férfi szempontoktól a törésteszt-bábukig. Ki és hogyan fogja ellenőrizni, hogy betartod-e a női kvótát?
• 22:00 – Apácaruha vagy miniszoknya - a szexizmus két etapja nőként az elit és akadémiai közegekben. Nem szabad alábecsülni azt, ami a számok mögött van - és a felülről eredő öncenzúra kártékonyságát sem.
• 26:17 – Mit ajánl, és mit üzen a magyar kormány a negyvenes nőknek? És az ellenzék? Hamvában holt nőjogi kezdeményezések és szexizmus a parlamentben.
• 32:41 – Ki vagyok én? Hogyan viszonyulok másokhoz, és hogyan viszonyulnak mások hozzám? A kultúra, a művészet és az oktatás akár jó demokrácia-alternatíva is lehetne. Meg a szolidaritás, az empátia és a bátorság is.
• 41:50 – Nincs arca annak, aki a kultúránkban íveket rajzol. Cirkusz- és színházigazgató politikusok, edukációs folyamatok. A "jó" művészet nem szórakoztató, de ne becsüljük alá a muskátlit, a vidéki művházat és a falunapot sem!
• 48:49 – A NER azokról is szól, akik kussolnak. Megalázottak és megszomorítottak, hasznos testek, a hangosak és a dühösek. Az identitáspolitizálás értelme diktátor-szemmel.
• 55:51 – Honnan tudnánk, mit jelent szabadnak lenni, ha nem mondja meg senki? Padfestés és magukra hagyott közösségek (és nem is a fradisták a legrosszabbak). Az odapiszkálás, a játékosság és a szimbolikus terek haszna. Novák Előd elszalad a zászlóval.
• 1:02:29 – Saját szoba. Hivatkozásokból és hivatkozási alapokból születik a kultúra, női terekből virágozhat fel az antiszexizmus.
• 1:09:11 – Érti, aki érti. Alulról jövő kezdeményezések, kvázi-konszenzusok, szürke zónák, buzi tartalom. Káros elitizmus-e a szakértőiség? Mire jó igazából a privilégium?

Olvasásra ajánljuk:

• A kudarcra ítélt női vezetőkről szóló angol nyelvű cikk.
• Fődi Kitti és Solti Hanna sorozata, A zaklatás nem tánc összes része, és a hozzájuk kapcsolódó anyagok itt olvashatóak.
• A Szabadnem cikke a nőket ellehetetlenítő várostervezésről, illetve egy szuper könyvről (Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők: így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban), ami felhívja a figyelmet a nemek közti adatszakadékra.
• Az Európai Parlament 2023. október 3-i állásfoglalása a nők szükségleteinek megfelelő európai közlekedés biztosításáról.
• Van „saját szobája” a nőknek, ahová beléphetnek? A fehér férfiak fehér férfiakra hivatkoznak, ez teremti meg az intézményesített kultúra alapjait - írja Sarah Ahmed White Men című eszéjében, ami az említett kiállítást is ihlette.
  

Podcastunk kéthetente jelentkezik új vendéggel, új tartalmakkal, és meghallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcast-csatornáján is. A korábbi adások itt elérhetőek.

Címlapkép: Kiss Bence/444