Ismerd meg azt a bizonyos fehér műanyag széket, amiből csak Európában egymilliárd darabot adtak el!
Mindenki ismerni véli a balatoni strandbüfék jól bevált klasszikusát, az egyszerű fehér műanyag karosszéket, azaz, ahogy a dizájn világában hívják, a Monoblocot, de valójában elég keveset tudunk róla. Azon felül persze, hogy a szék a világ minden táján megtalálható, kertekben, verandákon és kocsmateraszokon.
A huszadik század talán legjelentősebb iparalapanyag-innovációja, a műanyag, addig elképzelhetetlen lehetőségeket nyújtott a tömeggyártás terén. Ennek tökéletes példája a Monobloc, ami az anyaga miatt olcsó, könnyű, strapabíró és könnyen tisztítható. A széket eredetileg kerti használatra tervezték, de hamar népszerű lett a vendéglátósok körében is, mivel a székeket egymásba rakhatóra tervezték, ezzel könnyítve meg azok tárolását.
A hatvanas-hetvenes évek műanyagláza hozta meg az igazi áttörést a néhány évtizeddel korábban kitalált Monoblocnak, funkcionális kialakítása és minimalista megjelenése irtó népszerűvé tette. A szék mára minden idők egyik legkelendőbb bútorává vált, csak Európában már több mint egymilliárd példány kelt el. A Monobloc legyőzte a földrajzi határokat és a társadalmi különbségeket és mára az egyik legáltalánosabb bútorrá vált, amit a világon szinte mindenki felismer.
A Monoblocot a gyártástechnológiája határozza meg és neve is erre utal: a széket egyben öntik ki, egy blokkot alkot, nincsenek külön összeszerelhető tartozékai. Egy darabból kiöntött műanyag székkel először Kanadában kísérletezett D.C. Simpson iparművész az 1940-es években, létrehozva minden Monobloc ősatyját, az „Öntött műanyag szék prototípus”-t. Simpson korában a bútordarab tömeges előállítása még nem volt kivitelezhető.
Miután meglett a szüksége technológia hozzá, a Monobloc-kot Európában kezdték el tömeggyártani, ám pontos származási helye vitatott, mivel francia és olasz tervezők is magukénak tulajdonították. Az olasz Proserpio testvérek több mint ötven éve alapítottak gyárat kifejezetten műanyagszék-gyártás céljából. Az ötletet egy rövid életű, névtelen francia cégtől vették, akik nem tudtak igazi sikert elérni termékükkel. Bár a Proserpio testvérek beismerik, hogy a szék nem egészen az ő ötletük volt, az biztos, hogy a modell miattuk kezdett terjedni Európában, csak az ő cégük több mint 250 millió ilyen széket adott el.
A Monoblocot még ma is a hetvenes években kidolgozott technológiával állítják elő, amivel egy darab legyártása mindössze nagyjából 50 másodpercet vesz igénybe. A széket fröccsöntéssel készítik termoplaszt polipropilénből, amit 220 fokra hevítve öntenek formába. Leggyakrabban használt műanyag tárgyaink egyébként majdnem mind hasonló módon készülnek.
A gyártás sebessége, a szerelés nélkülözése és az anyagtakarékosság miatt tud a Monobloc ennyire olcsó lenni: egy darab legyártása 2011-ben 3,5 dollárba, vagyis akkori árfolyamon 790 forintba került. Pedig a Monobloc nem olcsó megoldásnak indult, megjelenésekor minőségi terméknek számított, ami a kor csúcstechnológiájával készült. 50 év alatt a műanyag tárgyak megítélése radikálisan megváltozott, gagyinak és ideiglenesnek tartjuk őket. Bár a Monobloc vesztett régi presztízséből, ma a demokratikus dizájn egyik legjobb példájaként tartják számon, mivel mindenki számára megengedhető.
Bár a Monoblocot közel annyi kritika éri mint dicséret, globális hatása és kulturális jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a mai napig tervezők és művészek tömegének szolgál inspirációként.
A világhírű svéd svájci dizájncég, a Vitra, saját múzeumában 2017-ben egész kiállítást szentelt a széknek , aminek kapcsán Hauke Wendler német rendező dokumentumfilmet készített Monobloc címmel, melyben a szék globális sikerével foglalkozik. Ebben a filmben találkoztam a Free Wheelchair Mission nevű ugandai szervezettel, ami megfizethető kerekesszékek kialakításával foglalkozik. A szervezet 2019-ig 1.1 millió kerekesszéket készített el, az első szériájuk pedig így nézett ki.
A szék kortárs kritikusai főleg anyaga miatt támadják azt. A műanyag környezetkárosító hatásait ma már senkinek se kell magyarázni, ám helyettesítése még mindig a kortárs dizájn egyik fő kérdése. A széknek ma már léteznek újrahasznosítható változatai, ám ezek az eredeti termék áránál tízszer drágábbak, elvéve ezzel a Monobloc demokratikusságát. Vannak, akik a széket szofisztikálatlansága miatt nem szeretik, például a svájci Basel város vezetői, akik 9 évre betiltották a Monoblocot a városban, hogy az ne rondíthasson bele annak festői látképébe.
A Flickr-ön több mint ezer Monoblocot ábrázoló képből állítottak össze gyűjtést a felhasználók “Those White Plastic Chairs” néven, amit ezen a linken lehet megtekinteni.
Itt bukkantam rá erre a szerintem roppant érdekes és egyelőre megmagyarázhatatlannak tűnő fotográfiai mikrojelenségre, aminek lényege, hogy emberek az ebédlőasztalukon fotóznak le műanyag székeket:
(A cikk Ács Berta gyakornokunk munkája.)