Négy sorstársa és egy egészséges ember is csatlakozott az életvégi döntéssel kapcsolatos peréhez – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján a nyáron a gyógyíthatatlan ALS betegséggel diagnosztizált Karsai Dániel alkotmányjogász. A betegség a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak pusztulásával, idővel teljes bénulással és fulladással jár. A betegség kialakulásának pontos okai nem ismertek, így nem is gyógyítható.

Karsai azért fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, hogy hogy maga dönthessen az élete végéről. Az aktív életvégi döntések ugyanis most nem legálisak Magyarországon. A per hétfőn kezdődik. Karsai csütörtökön arról beszélt, hogy korábban sosem volt még olyan, hogy Strasbourgban egyszerre több életvégi döntéssel kapcsolatos ügyet kelljen tárgyalni.

A Karsai beadványához csatlakozók között van két szintén ALS-szel, valamint két sclerosis multiplexszel diagnosztizált beteg. Karsai egyik ALS-es sorstársa, Dunavölgyi Erzsébet azt mondta a csütörtöki sajtóeseményen: „Méltatlan helyzetbe kerültem, és a családtagjaimat is gyakorlatilag rabszolgaként tartom magam körül... Nem arról van szó, hogy nem szeretek élni. Én nagyon is szeretek. De ezt a méltatlanságot nem vagyok képes elviselni. (...) Kérdik: te nem félsz a haláltól? Nem a francot! Persze, hogy félek. De el kell döntenem: a haláltól félek jobban, vagy ettől az élettől, amely életnek már nem is nevezhető”.

A Magyar Narancs tudósítása szerint a Karsaihoz ötödikként, egészségesen csatlakozó László Róbert azzal érvelt: keresetével szeretnék felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy bármikor bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor egy ilyen súlyos döntést meg kell hoznia.

Arról, hogy az ALS mennyire leépíti már egészen rövid idő alatt az embert, Karsai a minap egy videót is közzétett, ebben azt mutatja meg, milyen a mostani fizikai állapota és milyen volt pontosan két évvel ezelőtt, amikor ju-jitsu övvizsgáját tett. Korábban a lapunknak adott interjúban pedig arról beszélt: „a reménytelenségben önmagában reményt tud adni, hogy van lehetőség méltósággal elmenni”.