• Megbukott az Európai Unió katonai stratégiája: új tervre van szükség, hogy véget érjen az orosz-ukrán háború.
  
• Európa elhibázott energia- és gazdaságpolitikai lépései nehezítik a helyzetet.
• Szergej Lavrovval tisztázták az '56-os hősök fasisztázását.
  
• Porosenko Orbánnal találkozott volna.
• Szijjártó Péter a külügyi bizottságban értékelte az elmúlt időszak külpolitikáját.

Szellősebb padsorok fogadták Szijjártó Pétert a külügyi bizottság meghallgatásán. Nem volt akkora a sajtó érdeklődése sem, mint három héttel korábban Rogán Antal fellépésén a gazdasági bizottságban, és még a tagok közül is akadtak, akik lekésték a kezdést. Ha a külügyminiszter nem érkezik népes holdudvarral, ahogy szokott, családias lett volna a hangulat a Tisza Kálmán teremben.

Elkésett a Mi Hazánk-logós inggallérban feszítő Novák Előd is, pedig neki a külügyminiszter külön és szívélyesen biccentett, amiért vette a fáradságot, és rá szánta a hétfő reggelt. Az MSZP-s Gurmai Zita a teljes beszámolóról lemaradt, 25 perccel a 9-es kezdés után érkezett meg, beérte a kérdésekkel.

A külügyminiszter ehhez képest azzal kezdte az ülést, hogy az uniós Külügyek Tanácsát már lepipáltuk, mert ott a 9 órás kezdésre még csak gyülekeznének, fél10 előtt kizárt volna a kezdés. A brüsszelezős kiszólása méltó felvezetője volt a meghallgatásnak.

Szijjártó egy tagállam külügyminisztereként mindvégig úgy beszélt, mint akinek reggeltől estig fáj az unió, akadályozza a kormányt, hogy szolgálhassa az országot. Ami retorika szintjén nyilván nem újdonság, de egy kétórás meghallgatás töménységében azért fejbe vágja az embert.

Harminc éve nem látott globális biztonsági krízis, migráció, terrorizmus és mindennek tetejébe elfuserált uniós európai stratégia. Másfél éve azt ígérték, hogy Európa a szankciókkal térdre kényszeríti Oroszországot – nem jött be. Az atlantisták azt mondták: ha fegyverekkel és információkkal látják el Ukrajnát, idővel Moszkva megadja magát - nem jött be. Szijjártó ott ült a külügyi tanácsban, minden egyes vitán, hallotta a saját fülével, most pedig meg van mindenki lepődve, hogy nem jöttek be a számításaik. Kártékony volt a brüsszeli katonai terv, nem vitt közelebb a békéhez, béke helyett fegyverek érkeznek csak a térségbe. Ezzel foglalta keretbe 2023-at.

Kijelentette: csak akkor hajlandóak Ukrajna megsegítését támogatni, ha a kisebbségi jogok védelmét a másik ország garantálni fogja. A NATO reformterveit is csak úgy fogadták el, hogy erre biztosítékot kaptak.

„Nehéz ép ésszel megmagyarázni, hogy miközben Ukrajna Magyarország támogatását akarja elérni, aközben az ukrán oktatási miniszter utasítást küld az iskoláknak, hogy délután 5-ig nem lehet magyarul beszélni. (...) Miközben ezt az utasítást adják, komolyan gondolják, hogy a támogatásunkat kérik”

– mondta a külügyminiszter, aláhúzva, hogy mindig kiállnak a határon túliak érdekeiért.

A szövetségesekkel leginkább akkor volt méltányos, ha nem mentek nyíltan szembe orosz érdekkel. A NATO külügyminiszterei „felelős és bölcs” döntéséről beszélt, mert nem kívánnak tárgyalni és egyeztetni Ukrajna felvételéről a katonai szövetségbe, ami valóban közvetlen konfrontációval és világháborúval fenyegetne.

Az izraeli-gázai háborúval kapcsolatban a Trump idejében megkötött Ábrahám-megállapodások jelentőségét hangsúlyozta. Gázában egy magyar túszról tudnak még, illetve még egy eltűnt magyar személyt tartanak számon. Aki kérte, azt a térségből mind hazahozták: 15 magyar állampolgárt Gázából, 570-et Izraelből.

„Azokat is hazahoztuk, akik az első napokon még azt mondták, köszönjük, nem kívánunk hazatérni, mert három nap múlva mennek majd a Ryanairrel, és még van két befizetett kirándulásuk. Miután másnap a Ryanair törölte minden járatát, elszaladtak a baloldali médiához, és elmondták, hogy őket a Külügyminisztérium ott hagyta. A magyar baloldali média pedig ennek természetesen teret is adott. Jogi eljárásokat indítottunk. (...)”

– mondta, de nem pontosította, hogy ki ellen indulnak jogi eljárások.

Szijjártó szerint az unió nem tesz eleget az illegális migráció megfékezéséért: párhuzamos társadalmak épülnek, bandák, kisebbségek és kvóták uralkodnak a kontinensen.

A jobbikos Brenner Koloman arról kérdezte a minisztert: miért nem emelt szót az orosz nagykövetnél a tankönyvek ügyében. Szijjártó később azt válaszolta: Szergej Lavrovval megbeszélte az ügyet – így a nagykövetnek külön már nem tartotta fontosnak felhozni a kérdést.

„Magának a külügyminiszternek hoztam fel a kérdést, hosszan beszéltem róla, és világossá tettem számára: elfogadhatatlan számunkra az '56-os hősök ilyen minősítése egyes oroszországi tankönyvekben. Ezekben a kérdésekben mindig határozott álláspontot képviseltem, a miniszternek szemtől szembe, kellő keménységgel ezt elmondtam”

– mondta erről, bár nem pontosította, mire is jutottak a végén, intézkedik-e a miniszter az ügyben.

Rendhagyó módon a fideszes képviselők kérdései voltak a legemlékezetesebbek. Bartos Mónika olyan hosszan hálálkodott az állhatatos, bátor, ellenszélben küzdő, hideget-meleget kapó, de kitartó magyar kormánynak maga és mások nevében is, hogy mire eljutott a kérdésig, alig maradt benne szufla. Csöbör Katalin azt kérdezte, ugye számíthat a miskolci térség továbbra is beruházásokra a kormánytól. Szijjártó emlékeztette, hogy közösen jelentenek be új beruházást a képviselő asszonnyal kedden.

A válaszblokk meghatározó része is uniózással telt: Szijjártó szerint hibás stratégiai döntés Kínával szemben távolságot tartani gazdasági kérdésekben, különösen azok után, hogy Európa elektromos autógyártásra kíván berendezkedni – miközben a tíz legnagyobb akkumulátorgyártó vállalat mind Ázsiában székel. Kikérte magának, hogy az akkumulátorgyárakba érkező vendégmunkásokat a Jobbik összekeveri az illegális határsértőkkel.

„Illegális migráns az, aki a határon rálő a határvadászra, rendőrre, meg akarja sérteni a szuverenitásunkat, határainkat, semmibe veszi a szabályainkat, és úgy akar ide betörni. A vendégmunkások a munkáltatók jogi eljárásait követően, a szabályok tiszteletben tartásával, meghatározott időre, szigorú körülmények között érkeznek, dolgoznak, aztán hazamennek.”

Keveset beszélt a svéd NATO-csatlakozás ügyéről, amiben szerinte már a kormány nem, csak a parlament illetékes. Hazugságnak nevezte viszont azokat az értesüléseket, amik szerint Magyarország a piaci árnál jóval drágábban jutna hozzá az orosz földgázhoz. Az orosz kitettség adottság, amivel együtt kell élni, amíg nem lehet bevásároló-szatyorban vagy hátizsákban főolajat és földgázt szállítani, addig ez a realitás.

„Nemzeti érdek az Oroszországgal való észszerű, racionális együttműködés. Ennek több oka is van. Oroszország egy realitás marad. A történelem kijelölte az oroszok és a mi házszámunkat is. Itt vagyunk egymás közelében, nem nyolc házszámmal arrébb. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kiiktassuk a biztonsági architektúráról való gondolkodásból Oroszországot.”

Brüsszelből olyan kifejezések hangzanak el, mint a szolidaritás, de közben a horvátok megemelték a tranzitdíjat, és a Mol számára csak három hónapos lekötéseket hagynak jóvá. Földgáztéren az a helyzet, hogy a délkelet-európai infrastruktúra nem bírja a megnövekedett igényeket, hiába szerződtünk le Azerbajdzsánnal és tárgyalunk Katarral. Itt is Brüsszel a hunyó: „Elmentünk közösen a délkelet-európai országokkal Brüsszelbe, hogy kapjunk forrásokat a kapacitások bővítésére, hogy vehessünk orosztól különböző forrásból földgázt. Mivel 15 év múlva nem lesz földgáz az energiamixben, és nem trendi dolog, nem finanszíroz beruházásokat.”

Visszatérő eleme volt ezeknek a kritikáknak, hogy ha vannak is észszerű döntések az unió szívében, azokat rendszerint magyar kezdeményezésre, harapófogóval kell kihúzni a brüsszeli bürokratákból. A szankciós politikában egyetlen olyan intézkedést sem támogatott a magyar kormány, ami ellentétes lett volna az érdekeivel: így sikerült megakadályozni, hogy a nukleárist ipar és az orosz földgázszállítás is szankciós listára kerüljön.

A sajtótájékoztató végén Szijjártó újságírói kérdésekre is válaszolt. A 444 kérdésére nem tagadta, hogy volt kilátásban találkozó Petro Porosenkó volt ukrán külügyminiszter és Orbán Viktor között, de állítása szerint a magyar fél nem kezdeményezett ilyet.

Ács Dániel kérdezte a külügyminisztert többek között arról is, nem tekinti-e szuverenitáskérdésnek azt, hogy egy kormányzati körök befolyása alatt álló magyar bank 4 milliárd forintnyi euróval támogatta meg Marine Le Pen francia elnökjelölt kampányát.

link Forrás