A megszokott egyedvűséggel nyomogatták a szavazógombokat a képviselők a parlament igazságügyi bizottságának csütörtök esti ülésén: bármiféle vita vagy módosító javaslat nélkül mentek át olyan javaslatok, mint a szuverenitásvédelmi törvény és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás vagy a fővárosi választási szabályok átírása.

Pártállástól függetlenül ült ki a résztvevők arcára a hiábavalóság nyomasztó érzése, amikor fehér szandálban és barna bocskaiban bevonult a hazai szkíták képviselője, Pócs Alfréd, aki valahogy összeszedett 1370 aláírást, hogy honos népcsoporttá nyilvánítsák őket. Igaz, az erről szóló határozati javaslathoz csatolták a Magyar Tudományos Akadémia elnökének véleményét is, aki tömören kimondta:
„Nem állnak fenn sem fizikai, sem pedig törvényes feltételei annak, hogy a több mint kétezer éve a történelem színpadáról eltűnt szkítákat ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon.”

Ez mégsem vette el Pócs Alfréd kedvét attól, hogy megpróbálja meggyőzni a képviselőket a szkíták létezéséről. Az MTA véleményét a Magyarságkutató Intézet vizsgálataival igyekezett megcáfolni, ami alapján szerinte kimutatható a genetikai rokonság köztünk és a szkíták között, majd arról kezdett el beszélni, hogy a szkítaság inkább egy életérzés. „A szkítákról annyit, hogy az én kezdeményezésem - nem pártot akarok alapítani - semmi ilyesmivel nem függ össze. A szkíta lelkiséget hozom.” Majd Hérodotosztól és Ephorosztól hozott idézetekkel bizonygatta a szkíták nagyszerűségét.

„Szerintem most jött el az idő. Ez a világ olyan hazug és gonosz, hogy egy új világnak kell születnie. Hogy ez Magyarországon is meg tudjon valósulni, szkítákra van szükség. A szkíta az legyen, aki erkölcsileg tartja magát. Úgy gondolom, hogy a szkítáknak az a legfontosabb tulajdonsága az érdek nélküli szeretet. Magyaroszágon kéne ezt engedni, létrehozni egy ilyen nemzetiséget, próbálnánk utána önkormányzatokat szervezni, és megcsinálni azt, hogy változtatni a világon.”

Becslése szerint Kínától Skóciáig 3-4 milliárd szkíta él. „Szükség van erre, ez a jövő, én a jövőt próbálom elindítani ezzel.” Pócs hazugságnak tartja, hogy kétezer éve ne lennének szkíták, szerinte Mátyás király is szkítának tartotta magát. A feminista szavazatok reményében bedobta azt is, hogy szkíták a nőket is becsülhettők, a nők harcosok és királyok is lehettek náluk.

Az új világ ígérete azonban nem győzte meg a bizottságot, ahol összeállt a nagykoalíció a szkíta kisebbség ellen, és mind a tizenegyen azt a határozati javaslatot támogatták, ami nem javasolja a parlamentnek, hogy honos népcsoporttá nyilvánítsa a szkítákat.