Előbb a Brexit és Trump megválasztása, majd a 2019-es EP-választás óta a Fidesz-kommunikáció lényegében minden évnek úgy fut neki, hogy jövőre végre eljön a nagy jobboldali áttörés, „a lázadás éve”, a balliberális, globalista erők által foglyul ejtett centrumnak végre leáldozik.
Most Wilders hollandiai győzelme (a novemberi választáson az iszlám- és migrációellenes PPV megduplázta a szavazatai számát, más kérdés, hogy ez sem garancia a kormányalakításra) ismét felerősítette a jobboldali reményeket. „Itt a változás szele” - gratulált Orbán a győztesnek.
A Fidesz előzetesen három európai választást várt kiemelt figyelemmel 2023-ban, ezek közül azonban csak egy alakult a szájuk íze szerint: Szlovákiában győzött az általuk támogatott Fico, Lengyelországban viszont elvesztette a kormányzást a PiS, és Spanyolországban is maradt a szocialista Sánchez vezette koalíció - bár a függetlenségpárti katalán kavarások miatt az utóbbira hosszú távon egyelőre nem érdemes mérget venni.
Ahol kormányra jutott a radikáljobb, a Fidesznek ott sem feltétlenül jöttek be a várakozásai: Meloni europárti atlantistává szelídült, a Svéd Demokraták pedig hiába kerültek hatalomra, a magyar kormánymédiában ugyanúgy migránssimogatónak bélyegzik a svéd kormányt, mintha azt személyesen Soros György irányítaná.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!