Interjút készített a Mandiner főmunkatársa Orbán Balázzsal, a miniszterelnök politikai igazgatójával, legújabb jobbkezével.

Jobb időkben hírt érne, ha történik ilyesmi: Orbán az MCC kuratóriumi elnökeként mégis csak a Mandiner főszerkesztőjének, Szalai Zoltánnak a főnöke, aki történetesen az MCC-ben is igazgató – nem nehéz tetten érni kérdező és alany között az alá-fölérendeltségi viszony; miközben a Mandiner egyébként is összenőtt a kormányközeli tehetséggondozóval. A NER 13. évében mégis olcsó lenne meglepődni ilyesmin.

A politikai igazgató könyvet írt, közeleg a karácsony, adja magát a címlapinterjú – így a a beszélgetés is inkább hasonlít egy ünnepi könyvajánlóhoz. Viszont ettől legalább érdekes marad: megvan benne az a bensőségesség, amitől egy igazán jó szöveg megelevenedik. Így indít:

„Hogy jut ideje a miniszterelnök mellett könyvet írni?”

Orbán Balázs szerencsés: munkaköri leírásához tartozik, hogy írjon és értelmezze a világot a nagyközönség számára – még ha ennek a keretei kötöttek is: Orbán Viktor politikai felfogása. Épp egy Mandinerre írt cikkből született a könyv ötlete, ami olyan eredetire sikeredett, hogy százával születtek utána a hasonló témájú írások:

„A kollégáim összegyűjtötték, hogy miután januárban először írtam erről a Mandinerben, majd angolul is megjelent egy hasonló cikk, több tucat magyar és külföldi közéleti szereplő szólalt meg, illetve több száz írás született a témában.”

„Sikerrel tematizálta a közbeszédet!”

Orbán köszöni szépen a bókot, nem az ő érdeme ez, csak hát akkorára nőtt Magyarország súlya a nemzetközi politikában, hogy ki van éhezve a közvélemény a geopolitikai változások megértésére. Orbán innentől bőven kap lehetőséget, hogy idézze a könyvet, ami az eredeti magyar politikai fineszről és különutasságról szól; hogy miként lehet „huszárvágásokkal” új utakat törni a nemzetközi politikában, nem törődve a konvencionális elvárásokkal. Ismeretlen íveket azért nem fut: kikötünk ott, ahol Orbán Viktor hosszú évek, sőt évtizedek óta ki szokott kötni:

„Harcolni kell.”

Kicsit kedvét szegheti a Mandiner-olvasónak, hogy Orbán Balázs sem tud hosszan érvelni a jobboldali reneszánsz megtorpanásával szemben: egyedül (az Orbán Viktortól is mérsékelt távolságot tartó) Giorgia Meloni merül fel mint pozitív példa, és az esély, hogy Donald Trump jövőre visszahódítja Amerikát, gyorsan vissza is kanyarodik a szöveg az ismerős közeghez:

„A nemzetközi konnektivitást az MCC is segíti, hiszen sok konzervatív gondolkodású nyugati tudós, közéleti személyiség érkezett már ide.”

A gratulációt laza kézmozdulattal köszöni meg, de azért lehetősége nyílik méltatni az elképesztő tempóban terebélyesedő tehetséggondozót. Hiába ír az NYT és az FAZ is az MCC-ről, csak az számít, hogy „az MCC-be járó magyar diákok a legjobbat kapják”. (Alaposan meg vannak fizetve a konzervatív gondolkodású nyugatiak: több pénzt kapnak kézhez, mintha a Princeton vagy a Harvard sztenderdjeinek kéne megfelelniük.)

„Egy másik gyakori bírálat, hogy az ország összeszerelő üzem, amivel szemben ön nemzetközi rangsorokat idéz arról, hogy mi vagyunk a világ tizenegyedik legösszetettebb gazdasága. Eltévesztenének valamit?”

A tökéletes kérdés: már benne az interjúalany válasza is, elég a bírálókat minősíteni. Megfejtés: nem eltévesztik, hazudnak.

„A konnektivitás nemzeti szempontból, a határon túli térségek vonatkozásában különösen fontos. Ezt szolgálják az MCC erdélyi, kárpátaljai, fel­vidéki központjai is?”

Spoiler: ezt.

„Hogy fog telni a karácsonya?”

Itt lehet elolvasni a teljes beszélgetést.