Az MCC alapítványa megkapta a Mol és a Richter részvényeit
2020 június 18., 19:58
Az MCC több pénzt kínál egy vendégoktatónak, mint a Harvard vagy a Princeton
Júniusban az állam több mint egymilliárd dollárnyi MOL és Richter részvényt adott át a Mathias Corvinus Collegiumnak (MCC). Augusztusban ezt megfejelték további 36 milliárd forinttal, és közben komoly ingatlanokat is átruháztak rá.
Azóta se tudni, hogy az egyetemi akkreditációval nem rendelkező, magát elit tehetséggondozó és vezetőképző oktatási intézményként meghatározó MCC-nek minek ekkora vagyon.
Érthető lenne a dolog, ha az MCC például a Magyarországról elűzött CEU-hoz hasonló elitegyetemmé kívánna válni (az európai mércével gazdag magánegyetemnek számító CEU vagyonalapja 880 millió dollár, azaz több mint 250 milliárd forint). Egy nívós, akár konzervatív magánegyetem felállításának állami támogatása legitim cél lehetne, a vagyonátadás pedig épp a függetlenséget biztosíthatná a mindenkori kormánytól.
Az MCC azonban mélyen be van ágyazva a NER-be: alapítója és kurátora Tombor András, akinek nagy, közös hirdetési cége van Mészáros Lőrinccel, és Habony Árpád hitelezőjeként híresült el. Az MCC a Századvéggel együtt alapította 2015-ben a Migrációkutató Intézetet, és 2020-ban a kuratóriumi elnök az az Orbán Balázs lett, aki Gulyás Gergely helyettese a Miniszterelnökségen.
A jelenleg az általános iskola felső tagozatától a posztdoktori szintig képzéseket kínáló MCC a jövőképéről szóló oldalán amúgy is cáfolja, hogy egyetemmé kívánna válni: "nem versenytársa, nem alternatívája a közoktatási és a felsőoktatási intézményeknek, független azoktól."
Mindezek miatt a hagyományos képzési rendbe nem igazán besorolható MCC-re nehéz nem a NER káderképzőjéként tekinteni. Ami most elkezdett külföldre tekintgetni: külföldi tudósoknak december végéig lehet jelentkezni a “Visiting Fellowship Program”-ba, hogy ősztől leginkább az egyetemekéhez hasonlító vendégoktatói, vendégkutatói posztokra az MCC-be jöhessenek.
A nagy angolszász egyetemeken, melyekre az MCC programjának neve is utal, a tanárok hétévente egy év fizetett szabadságra mehetnek. Ezt az időt, vagy egy részét általában nem pihenéssel töltik, hanem más egyetemeken, intézetekben kutatnak, írnak, esetleg kicsit tanítanak. Az ilyen helyekre mindig óriási a túljelentkezés.
A bevett rendszer az, hogy az anyaintézménytől kapott fizetést a befogadó egyetem annak egy bizonyos százalékával megtoldja. Az összegnek alsó és felső határa is van. Egy pakisztáni tudós például nem jönne ki egy amerikai városban az otthoni fizetéséből és annak még 50 százalékából. Viszont meggazdagodni se fog senki: a költözés, a lakásbérlés és a többi eseti pluszköltség jól becsülhető, és ebben a tudományos közegben nem divat a felesleges pénzszórás.
A leggazdagabb, leghíresebb amerikai elitegyetemeken sem jár havi 5-6 ezer dollárnál több a vendégprofesszoroknak, akik a lakhatásra már nem is kapnak külön pénzt. A “crème de la crème”, az elitegyetemek mellett működő interdiszciplináris kutatóintézetek egyéves ösztöndíjainak plafonja tanévenként 75 ezer (Princeton Institute for Advanced Study) vagy 83 ezer dollár (Radcliffe Institute for Advanced Study).
Ehhez érdemes hasonlítani az MCC ajánlatát:
- a 35 év alatti jelentkezőknek ötezer euróig (≈1,8mft),
- a 35 felettiek tízezer euróig (≈3,6mft) terjedő havi illetményt kínálnak.
Mindezt Budapesten, ahol a megélhetési költségek jóval elmaradnak egy amerikai egyetemi városétól. És ahol még lakásra sem kell költeni, mert az MCC azt is ad.
Az MCC által kínált illetmények mintha egy kategóriával el lennének csúszva. Az amszterdami NIAS például még a doktori fokozatukat legalább 20 éve megszerző tudósokat sem kecsegteti havi 3,800 eurónál többel. Az MCC ráadásul a világszerte bevett 10 hónap helyett (ilyen hosszú a tanév) 12 hónapot is kifizet a vendégoktatóknak és -kutatóknak: ez az ajánlat akár komoly tudósok számára is vonzó lehet.
Az MCC-nél a kérdésünkre azt válaszolták, hogy a nemzetközileg elismert professzorokat, szakértőket szeretnék megszólítani, és hogy az ajánlat versenyképes legyen, tekintetbe vették, hogy egy átlagos amerikai professzor éves fizetése jóval több, mint 100 ezer dollár, a nagy nevek pedig még ennél is többet keresnek.
A konkrét összegről "többfaktoros modell" alapján döntenek, az "a nemzetközi tudományos életben betöltött helytől, a szakmai tapasztalatok kiterjedtségétől és az elért tudományos eredményektől is függ majd".
Ha tanulmányozták a nemzetközi egyetemi “piacot”, az MCC döntéshozóinak tisztában kell lenniük azzal, hogy az ajánlatukkal jóval afölé lőttek. Amivel leginkább azt próbálhatják kompenzálni, hogy az MCC súlya tudományos berkekben egyelőre kimutathatatlan, és az illiberális kurzus intenzív stichje sem épp bizalomgerjesztő.
Az elvárások között az is szerepel, hogy a résztvevő aktívan vegyen részt a magyar közéletben. Nem kizárt, hogy létezik olyan neves tudós, aki ekkora gázsiért akár Nógrádi Györggyel is eldiskurál reggelente az M1-en a migrációs nyomásról (vagy bármi másról), de kérdésünkre az MCC óvatosan fogalmazott: “a vendégkutatók szakmai eredményeinek széles körben történő bemutatása reményeink szerint hozzájárul majd a tudományos és a tágabb értelemben vett közéleti párbeszéd gazdagításához.”
Az MCC-t ugyanakkor igazságtalan lenne azzal vádolni, hogy csak a Magyarországra csábítandó külföldiekkel bőkezű. Január végéig lehet pályázni azoknak a legalább ötéves munkatapasztalattal bíró volt MCC-s diákoknak, akik egy "szabad alkotói évre" vágynak. A támogatás maximális összege 12 milló forint, cserébe "részletes élménybeszámoló előadást" kell tartani az MCC diákjainak.