150 euróért adták el a padláson porosodó régi maszkot, kiderült, hogy 4,2 milliót ér

Elvesztette a használtcikk-kereskedő ellen indított pert az az idős francia házaspár, akik két éve azért hívták ki az ócskást, hogy egy költözés előtti padlássöprés keretében szabadítsa meg őket néhány régi családi lomtól. Sok mindent ingyen is odaadtak neki, egy afrikai maszkért azonban 150 eurót (nem egész 60 ezer forint) kaptak, amit akkor még ők is örömmel elfogadtak.

Egy évvel később a maszk fotóját aztán az újságban látták viszont, megspékelve azzal az információval, hogy a kikiáltási ára éppen 300 ezer euró egy montpellier-i árverésen. Három nappal később egy újabb aukción egy gyűjtő végül 4,2 millió euróért (1,6 milliárd forint) szerezte azt meg - közel harmincezerszer annyiért, mint amennyit az eredeti tulajdonosok kaptak érte.

A maszk egyébként a gaboni fang törzstől származik, és a Nyugat-Afrikában sok törzsnél alapvető társadalmi szerepet betöltő titkos társaságok egyikéhez tartozott: az antropológiai szakirodalom szerint valószínűleg a különféle problémák előidézésével vádolt, boszorkánygyanús személyek azonosítására használták. Európába valamikor az 1900-as évek elején kerülhetett, amikor egy gaboni gyarmati tisztviselő, a most 88 éves feleség nagyapja hazavitte magával francia otthonába.

Összesen tíznél kevesebb hasonló, eredeti maszk ismert jelenleg a világon, jelentőségét és anyagi értékét az is növelheti, hogy a míves gaboni maszkok a 20. századi európai művészetet is visszatérően megihlették, például Picasso és Modigliani inspirálódott belőlük miközben “új” autentikus darabok csak nagyon ritkán kerülnek már elő.

Az idős házaspár minderről persze semmit sem tudott, azt hitték, csak egy a padláson porosodó egzotikus kacatok közül. Miután az újságból kiderült számukra, hogy ennél valamivel többről van szó, a vitát hivatalos útra vitték - a használtcikk-kereskedő ekkor utólagosan 300 ezer eurót ajánlott fel nekik, az eredeti kikiáltási árnak megfelelő összeget.

Ezt azonban ők ekkor már nem fogadták e., és az ügyet bíróságra vitték, azzal vádolva a kereskedőt, hogy rosszhiszeműen eljárva, szándékosan hallgatta el előlük a műtárgy valódi értékét.

„Megbízóim számára a maszk egy ártalmatlan tárgy volt, nem tudták, hogy rendkívül ritka. Bíztak ebben a használtáru-kereskedőben, aki aztán becsapta őket. Azt remélik, hogy a törvény megvédj a becsületes embereket a tisztességtelenekkel szemben, akik csak a pénzüket akarják”

– érvelt az ügyvédjük.

Ez a számításuk nem jött be, a nagy figyelmet kapó perben ugyanis a bíróság végül mindenben az alperesnek adott igazat, elfogadták az ócskás védekezését, hogy ő sem ismerte a maszk valódi értékét, hiszen nem profi régiség-kereskedő. Különben is: a bíróság indoklása szerint a keresetük elfogadhatatlan “a nemtörődömségük és könnyelműségük” miatt, hogy semmit sem tettek azért, hogy felbecsültessék a maszkot, noha erre akár ingyenes lehetőségük is lett volna.

A pernek egyébként volt egy gyarmati múlt - kulturális kisajátítás vonala is, ugyanis az utolsó pillanatban a gaboni kormány is bekapcsolódott, és a maszkot ők is visszakövetelték a szerintük azt jogtalanul bitorló európai tulajdonosoktól. Bár ez a fajta posztkoloniális restitúció a kulturális szférában nagyon megy mostanában, és szavakban például Macron elnök is kiállt korábban mellette, a bíróság a gaboni igényt ugyanúgy visszautasította, mint a családi kincstől 150 euróért megváló francia házaspárét.