Nagy Márton miniszter véleménycikket jelentetett meg az Indexen. Ebben ma már semmi különös nincs, a kormánylapok közé becsicskult Indexen voltaképpen bármi megjelenhet, akár az új állampapírokat („tele meglepetésekkel”!) promotáló cikk, vagy az, hogy időutazást ígért egy légitársaság („de nem teszik ki az ablakba, amit az utasoktól kaptak”!!!). Igaz, a miniszteri véleménycikk ráadásul vezető helyen jelent meg, de hát istenem, mégis, mi jelent volna meg vezető helyen, az, hogy Korda Györgynek nem akármit jósolt egy floridai boszorkány?

Mindegy is.

Ami a lényeg: Nagy Márton írása három szempontból is figyelemreméltó alkotás.

Az első az, hogy Nagy egy igazi röneszansz emberként egyszerre csillogtatja meg szikár, száraz szakmai tudását és művészi-alkotói vénáját, ha mondhatom így. A szövegei így a tudományosság és a művészet határvonalán lebegnek, egymást váltogatják „a 2023 első tíz hónapjában a feldolgozóipar 13 ágazata közül összesen háromban növekedett az ipari termelés volumenindexe az előző év azonos időszakához képest” típusú statisztikai közlemények és az „ A növekedést fenyegető egyik legfőbb akadályt, az inflációs rémet végül hosszú küzdelemben legyőztük” típusú, művészi erejű sorok.

Ez utóbbiak közül nyomban ki is emelném egyébként a címben is citált szavakat, azt hiszem, hogy

„a háború okozta hibás brüsszeli szankciók ütötte lékeken kifolyó forrásaink”

eddig az év szóvirága, bár elismerem, három nap alatt nem volt túl erős a mezőny (Nagy István agrárminiszter Facebookján épp az imént láttam ugyan a „stratégiai és nemzetbiztonsági szempontból is rendkívül fontos az élelmiszer-szuverenitásunk megvédése” tételmondatot, de sajnos azt már egy decemberi interjúban is elsütötte).

A másik, amiért figyelemreméltó Nagy Márton írása, az az, hogy Mesteri Szintre fejlesztette benne az újrahasznosítást, és ehhez Lisszabonig sem kellett elmennie). A véleménycikk ugyanis, ha csak tartalmilag nézzük, nem más, mint a december végén a Vg-nek adott interjúja újracsomagolása, ugyanazt a három gazdaságpolitikai direktívát hirdeti meg, mint abban (lakossági fogyasztás helyreállítása, beruházások, foglalkoztatottság). Megjegyzem: Nagy nem kisinas ebben a semmi-újat-nem-mondok-de-úgy-teszek-mintha műfajban. Nyáron, amikor kiderült, hogy a várakozásaik ellenére recesszióban maradt a gazdaság, úgy jelentette be, hogy 14 ponttal segítik a gazdaság erősödését, mintha abban bármi új lett volna, pedig semmi nem volt.

És végül ne hagyjuk ki azt sem a véleménycikk, de általában is Nagy erényei közül, hogy még NER-es mércével mérve is nagyot megy mostanában a főnöknek benyalás igen népszerű versenyszámában (aki ezen meglepődne, annak ajánlom ezt az akkor még újságként működő Indexben megjelent remek portrét róla azokkal az időtálló szavakkal, miszerint „Figyelmeztetett a korábbi főnöke, hogy bármi is a hobbim, két hónap múlva a Marcié is az lesz”).

A nemrég számos hatáskört összecápázó Nagy Márton ugyanis most sem felejtette el megemlíteni, hogy 2023 „ahogy azt a miniszterelnök meghirdette”, az infláció elleni harc éve volt, de ez még semmi. Néhány napja a VG-cikkben egészen odáig ment, hogy:

„Nincs olyan, hogy saját eredmény. A miniszterelnök vezetésével az egész kormány azon dolgozik minden egyes nap, hogy a magyar embereknek jobb legyen.”