Jelentős kockázatokat lát a magyar gazdaság következő három évére a Költségvetési Tanács
Először készített hároméves, középtávú kitekintést a Költségvetési Tanács a makrogazdaság és a költségvetés folyamatairól, és bőven vannak benne figyelemre méltó aggodalmak a büdzsé állapota miatt.
A dokumentum - amelyet még a tanács éléről most leköszönő Kovács Árpád és az Állami Számvevőszéket vezető Windisch László fogadott el, a szintén tag Matolcsy György jegybankelnök aláírása nincs ott a jóváhagyáson - kedvezőtlenebb számokkal kalkulál, mint amik a kormánynak az EU-hoz beadott konvergenciaprogramban szerepelnek.
A tanács szerint a konvergencia programban „feltételezett” 4 százalékos 2024-es növekedés csak nagyon kedvező feltételek esetén lesz elérhető, reálisabb a 3 százalék körüli GDP-bővülés.
2025-re már optimistábbak, szerintük jövőre a gazdasági növekedés ismét elérheti a koronavírust megelőző évek átlagát, így az 2025-ben 3,5-4,5, míg 2026-ban 3,0-4,0 százalékos lehet. „Ez valamelyest mérsékeltebb prognózis a Konvergencia Program által feltételezett 4,3, illetve 4,5 százalékos növekedéshez képest, amit a belső keresleti tételek indokolnak. Ha a magasabb belső keresleti pálya valósul meg, akkor ez a külkereskedelmi egyenleg romlását okozhatja, amennyiben nem jár a versenyképesség és az exportképesség növekedésével.”
Annak érdekében, hogy tartósan 4 százalék felett alakuljon a GDP bővülése, a tanács szerint az egyensúlyok helyreállítása mellett olyan átfogó versenyképességi reformokat is sürget, „amelyek megkönnyítik a termelékenységen alapuló intenzív gazdasági modellre való átállást. Az előző évtized legfontosabb gazdasági tényezői mennyiségben csak mérsékelten növelhetők tovább, így azok minőségét kell javítani a felzárkózás folytatásához”.
Finoman új kihívásoknak nevezik az államadósság-szabály teljesítését idén, vagyis a további GDP-arányos államadósságcsökkentést. Mégpedig azért, mert „az államadósság átlagos kamatlába 2024-ben még emelkedik, majd 2025-ben és 2026-ban is magas szinten marad”. Pár szám: 2020-ban a kormányzati szektor kamatkiadásai a GDP 2,3 százalékát tették ki. Ez az arány a Konvergencia Program szerint 2024-re 4,1 százalékra emelkedik, és 2026-ra is csak 3,4 százalékra mérséklődik.
A tanács szerint a 2024-re tervezett 2,9 százalékos GDP–arányos hiánycél eléréséhez a GDP 1,2 százalékának megfelelő, a 2026-ra tervezett 1,4 százalékos hiánycél eléréséhez a GDP 2 százalékát elérő elsődleges többletre van szükség.
Azt is írják, hogy „az államadósság-szabály csak akkor teljesül, ha a GDP volumene gyorsabban nő, mint amilyen mértékben az államadósság a kormányzati szektor hiányából és a devizaadósság átértékelődéséből következően emelkedik. Következésképpen az államadósság-szabály teljesüléséhez jelentős reál GDP–növekedésre és/vagy a kormányzati szektor GDP–arányos hiányának számottevő csökkentésére van szükség. A Konvergencia Program célkitűzései megfelelnek ennek a követelménynek, így a kockázatot azok teljesülése jelenti”.
A költségvetési kiadások visszafogására fordulva a konvergenciaprogramból indulnak ki. Konvergencia Program szerint a centralizációs hányad a 2023. évre tervezett 42,6 százalékról 38,4 százalékra mérséklődik 2026-ra, ami a hiány csökkentési célkitűzésének figyelembevételével azt igényli, hogy a kormányzati szektor kiadásai a GDP arányában a 2023. évre tervezett 46,5 százalékról 2026-ra 39,8 százalékra csökkenjenek, azaz 3 év alatt a kiadásokat a GDP 6,7 százalékának megfelelő mértékben kellene csökkenteni.
Ebben ugyanakkor jelentős kockázatot látnak, mégpedig azt, hogy lehet-e három év alatt ilyen mértékben csökkenteni a kiadásokat az állami funkciók megfelelő színvonalú ellátásának veszélyeztetése nélkül.
Az összegzés így zárul: „A kormányzati szektor tervezettnél nagyobb hiányát – néhány egyszeri kiadási tétel mellett – elsősorban a bevételek elmaradása és a kamatkiadások vártnál nagyobb emelkedése okozza. Az adóbevételek esetében ez azt jelenti, hogy a 2024. évi adóbevételek bázisa is lecsökkent, azaz a 2023. évi elmaradás a következő évek bevételeire is mérséklőleg hathat, amely különösen jelentős kockázatot jelent a 2024. évi – és a későbbi évekre tervezett – költségvetési célok teljesülése szempontjából”.