Éppen a Diós-árkon gyalogoltam felfelé, amikor Novák Katalin bejelentette, hogy lemond. Mindez a Kitörés túrám huszadik percében történt. Ezt onnan tudom ilyen pontosan, hogy a kaptatás monotonitását egyszer csak kurjongatás és szolid taps törte meg. Azonnal ellenőriztem a telefonomat.

Vegyes érzéseim voltak. Ahelyett, hogy a fejleményeket követném, és szerkesztőségben dolgozó kollégáimnak segítenék, gyalogolnom kell a sötét budai hegyekben.

Sok a német

Két ok miatt vállaltam be a Kitörés túrát. Kíváncsi voltam, hogy le tudok-e sétálni 60 kilométert sötétben, és meg akartam nézni, hogy mi történik valójában azon az eseményen, ami minden év februárjában visszatérő témát szolgáltat a magyar sajtónak. Teljesítménytúrához vagy náci dzsemborihoz áll közelebb a Kitörés?

A rendőrök szerint valószínűleg utóbbihoz. Legalábbis ezt bizonyította, ahogy visszafordították a Szentháromság téren az előttem gyalogló, rajthoz tartó egyik túrázót. Amikor át akart menni a rendőrsorfalon, megkérdezték tőle, hogy a náci rendezvényre vagy az antifasiszta tüntetésre érkezett-e.