A református identitását hangoztató államfő egy református püspök támogatásával kegyelmet ad egy régi református család sarjának. Így is le lehet írni K. Endre ügyét és benne Balog Zoltán szerepét, de abban biztosak lehetünk, hogy erről se az egyház többi vezetője, se a hívei nem tehetnek.
Azzal viszont, hogy Balog bizalmi szavazást kért maga ellen, az őt támogató esperesek és főgondnokok, rajtuk keresztül pedig az egész egyház céltáblává vált, hiszen nekik kell válaszolniuk arra a nehéz kérdésre, hogy miért támogatják a püspököt, aki így viselkedik. Ezt a nehéz feladatot Balog rakta a vállukra, de nekik kell elhordozniuk és képviselniük a gyülekezet, a családjuk, a barátaik felé.
Kedd óta nem csak mi, hanem minden valamire való szerkesztőség próbált felelős pozícióban lévő reformátusokkal beszélni, nem sok sikerrel. Nem tudunk direkt központi tiltásról, de olyan, mintha lenne. Kedden én is ott álltam a zsinati hivatal előtt, és tucatjával hallgattam az egyenválaszokat az esperes-főgondnoki értekezlet távozó résztvevőitől: majd Balog püspök nyilatkozik, továbbá áldás, békesség! Tényleg senki nem tudott vagy akart ennél többet mondani.
Balog ugyan elismerte, hogy elkövette azt, amiért Novák Katalinnak és Varga Juditnak le kellett mondania, de ő a szimpátiaszavazásra hivatkozva maradt a helyén. A református egyház szűkebb vezetése ugyanakkor megfogalmazta elvárásait felé, ahogy maga mondta: „Az Elnökségi Tanács, négy püspök, négy főgondnok, határozottan arra kért, gondoljam át közéleti szerepvállalásaimat, hogy azok mennyiben egyeztethetők össze a Zsinat lelkészi elnöki megbízatásommal. Ennek a kérésnek eleget fogok tenni. Ha szükséges, kész vagyok összehívni a Zsinat, legfőbb törvényhozó testületünk ülését.”
Ez több mindent jelenthet: lemondhat például a Zsinat elnöki tisztségéről, de maradhat püspök. Vagy lemondhat a püspökségről is, sőt akár nyugdíjba is mehet. Az egyik értelmezési lehetőség, hogy az „átgondolással” időt és teret nyer magának, hogy a saját feltételei szerint tegye le a fegyvert, és válasszon a fenti lehetőségek közül. A másik, hogy így lehetőséget ad a kormányzati stábnak, hogy megmérjék a lemondása következményeit, és Rogánék számai lesznek irányadók.
Nem tudhatjuk, hogy a 943 ezer hitvalló református mit gondol, de azt igen, hogy rég nem látott forrongás van a második legnagyobb keresztény felekezetben.
„Hitvallási helyzet van” – figyelmeztet a régi református családból származó Ablonczy Bálint, a Válasz Online szerzője. Hosszabban idézem a bejegyzését: „Elképzelni sem lehet ennél nyomasztóbb helyzetet a magyarországi reformátusok számára. A külső nyomás és a belső meghasonlás jelei pár órával a döntés után máris jelentkeznek. Számolatlanul özönlenek a kárörvendő, gúnyos vagy élesen elítélő kommentárok. Semmilyen figyelmet nem kellene ezekre fordítani, ha a hithez vagy az alaptanításokhoz való ragaszkodás miatt kapná az egyház a támadásokat. De most nem áltathatjuk magunkat ezzel. Bizonyíték erre a Balog Zoltán döntését követő belső meghasonlás ezernyi jele; lemondó presbiterekről, sokkolt lelkészekről, felháborodott gyülekezetekről érkeznek a hírek. Ahogy egy édesanya tette fel a kérdést Balog Zoltán Facebook-oldalán: hogyan magyarázza meg a döntést egyházi iskolába járó gyerekének? A dilemmát úgy is megfogalmazhatjuk, vajon miként szólhat ezután hitelesen a református egyház bűnről, romlottságról, a gyerekeket a világban fenyegető ezernyi veszélyről?”
A legerősebb nyilvánosságra került tiltakozás két református lelkészhez kapcsolódik, ezekről a Gulyáságyú Média számolt be. Csűrös András egyháztörtész azt írta: „Isten előtti bűnbánattal és az áldozatok iránti együttérző szeretettel ajánlom fel a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete által számomra folyósított lelkipásztori fizetéskiegészítést a gyermekbántalmazások elszenvedői javára. Adományomat a hivatalban lévő egyházkerületi vezetés mandátumának ideje alatt minden hónapban eljuttatom a részükre.”
Ehhez az alábbi bibliai idézetet csatolta: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6, 7-8.)
Hozzá csatlakozott az érd-parkvárosi gyülekezet lelkésze, Tar Zoltán, aki szintén nem veszi fel, hanem visszaküldi, vagy gyermekeket segítő alapítványoknak továbbítja a fizetésének egy részét, amíg a „jelenlegi egyházkerületi vezetés” a helyén marad. (A református lelkészek fizetésének nagy részét a gyülekezet adja össze, ezt egy megadott szintre kipótolhatja az adott régió templomait összefogó egyházkerület.)
Egy olvasónk továbbította nekünk a levelet, amelyet egykori gyülekezetének írt. Ő a konfirmációjáról szóló igazolást már korábban megsemmisítette, de most azon dolgozik, hogy az anyakönyvből is kisatírozzák a nevét.
A Párbeszéd-frakció tagja, Mellár Tamás képviselő is kijelentette: „Semmi keresnivalóm nincs a pedofil védelmezők vezetése alatt álló Magyar Református Egyház közösségében, ezennel egyházközségi tagságomat felmondom.” Márpedig egy igen régi és erős kapcsolat szakad meg itt: „Fájó szívvel teszem ezt meg, mert sok évtizeden keresztül voltam hű tagja a református egyháznak. Édesanyámtól kaptam az indíttatást, aki nagy türelemmel és kitartással plántálta belém a hitet. Rendszeresen jártam a templomba, még akkor is elmentem, amikor nem sok kedvem volt hozzá. De muszáj volt, mert én voltam a kántor édesapám segítője, mivel én kezeltem a templomi orgona fújtatószerkezetét. Felnőtt koromban több gyülekezetnél is presbiter lettem, majd Zengővárkonyban a gondnoki feladatokat is elláttam egy időben. A lehetőségeimhez mérten mindig próbáltam támogatni a helyi református egyházközséget.”
Beszéltem egy főgondnokkal, aki tehát egy gyülekezet világi vezetője, és aki a keresztyén megbocsátás jegyében el tudná fogadni, ha a valós bűnbánatot tanúsító püspöke marad az egyház vezetője. Aztán viszont ő is sérelmezi, hogy „a Zoltán politikai túlmozgásának” most is, de nem először, az egyház viseli a következményeit.
És mire idáig értem a cikkben, befutott a kálvinista központ, Debrecen püspökének nyilatkozata, aki lemondásra szólítja fel Balogot.