• 2014 februárban a Méltóság Forradalma után megbukott Viktor Janukovics.
• A Janukovics-rezsim mértéktelen korrupciójánál is veszélyesebb volt, hogy olyan függési viszonyokat teremtett, amelyek megágyaztak az orosz agressziónak.
• Az elnök bukása azt is megmutatja, mik az autoriter hatalmi politika gyenge pontjai.
• Vonnák Diána cikke.

Tíz évvel ezelőtt, 2014 február 22-én Ukrajna arra ébredt, hogy éjjel az elnök, Viktor Janukovics menekülőre fogta, holléte ismeretlen. Hamar kiderült, hogy mezsihirjai rezidenciájából 21-án késő éjjel Harkivba repült egy gép, egy másik pedig az Arab Emirátusok felé, rajtuk az elnök és családtagjai. Az orosz BBC négy nappal később arról tudósított, hogy Janukovics Moszkvában tartózkodik. Még aznap ingatlant vásárolt a közeli Barvihában 52 millió dollárért, derült ki nem sokkal ezután. Parlamenti frakciójának és a bázisát adó Régiók Pártjának kb. 70 tagja, illetve általa pozícióba juttatott megyei vezetők a hírre sorozatosan nyújtották be lemondásukat. Többen követték Janukovicsot Oroszországba.

Az ukrán politika megelőző másfél évtizedét meghatározó, minden botrányból főnixmadárként visszatérő elnök ezúttal elszámította magát. Három hónapon át zajlott Ukrajna nagyvárosaiban a forradalomba torkolló tüntetéshullám, mikor Janukovics úgy döntött, hogy a független Ukrajna történetének legbrutálisabb rendőri túlkapásaival kerékbe töri.

A Kijivben 2013 novemberében meginduló tüntetéssorozatot az Európai Unióval tervezett társulási megállapodás és szabadkereskedelmi egyezmény felbontásához szokás kötni, és Janukovics döntéséhez, hogy az euro-atlanti kapcsolatok helyett az orosz vezetésű Eurázsiai Gazdasági Unióval ápolna szorosabb kapcsolatot Ukrajna. Az EU-s egyezményt a parlament elsöprő többséggel szavazta meg. Janukovics azért kerülhette meg a parlamentet, mert a megelőző években mindent megtett annak érdekében, hogy az elnöki jogkört kiszélesítse, a parlament jogköreit csorbítsa. Politikai ellenfelei ellen perek sokaságát indította, a tartományi vezetők lecserélésével pedig földrajzi értelemben és politikai elérés szempontjából is megszorongatta az ellenzéket.

Ez a tágabb politikai program addig sosem látott autoriter tendenciákhoz vezetett Ukrajnában. Az egyre látványosabb, egyre inkább klánjelleggel, családi alapon működtetett korrupció egyre nagyobb ellenállást váltott ki az ukrán választók körében. A társulási egyezmény így csak egy utolsó csepp volt a pohárban: az eleinte Euromajdannak nevezett tüntetéssorozat végül nem véletlen, hogy a Méltóság Forradalma néven vonult be az ukrán történelmi emlékezetbe. Akkor kezdett több millió ukránt megmozgatni, amikor a geopolitikai programon túl az általános korrupció, a bíróságok függetlenségének elvesztése és a rendőri visszaélések váltak a tüntetés legfontosabb programpontjaivá.

Az elnök elszámolja magát