Hímsoviniszta ellenzékből indult az első, abortuszszabályozás elleni magyar mozgalom

• A Nőkért Egyesület konferenciát szentelt annak, hogy megemlékezzen egy 50 évvel ezelőtti petícióról, amelyet azért indítottak a formálódó ellenzék köreiben, hogy ezzel tiltakozzanak a Kádár-korszakban az abortuszszigorítása ellen.
• Az 1973-as petícióra 1553 aláírás gyűlt össze, ami óriási szám volt az elnyomó rendszerben, és az aláírók megtorlása sem maradt el.
• Ebből úgy tűnhet, hogy az akkor alakuló demokratikus ellenzékben a feminizmus és a női önrendelkezés is teret nyert, csakhogy egyáltalán nem ez volt a helyzet.

Az elmúlt néhány évben, különösen a magyarországi szívhangrendelet és a lengyelországi abortusztilalom kapcsán többször téma volt a magyar abortuszszabályozás a sajtóban és a közbeszédben. Magyarországon azonban sosem volt olyan szigorú az abortuszszabályozás, mint például Romániában vagy Franciaországban, ahol börtönbüntetéssel is sújtották az illegális abortuszon átesett nőket. Svégel Fanni, az ELTE BTK doktorandusz hallgatója a konferencián és a petícióról szóló egyik tanulmányában is felvázolta, hogy mi vezetett ahhoz, hogy 1973-ra a népesedés forró témává váljon.

Mint mondja, a közbeszédbe az abortusz mint téma először az első világháború kapcsán került be, akkor orvosok értekeztek a katonák által megerőszakolt nők abortuszáról, hogy hogyan lehetne ennek a kereteit kialakítani. Ekkor azonban az abortusz még bűncselekménynek számított, és csak 1933-ban dekriminalizálták. 1945-ben a második világháború és az annak során elkövetett erőszakok kapcsán újra fellángolt a vita, ekkor teszik először legálissá és ingyenesen elérhetővé az abortuszt az egészségügyi intézményekben.

Idehaza 1952-53-ban, a Ratkó-korszakban a tévhitekkel ellentétben be nem tiltják ugyan az abortuszt, de szigorúak voltak a feltételek, az orvosoknak és bábáknak bejelentési kötelezettsége volt, az illegális abortőrök ellen pedig a rendvédelmi szervek is felléptek.

Nagy Imre kormányra kerülésével 1956-ban újra lazítottak a szabályozáson, gyakorlatilag indoklás nélkül bárki kérhetett abortuszt a terhesség első 12 hetében. A korszakban működtek úgynevezett abortuszbizottságok, ezeknek inkább csak adminisztratív feladatuk volt, vétójoguk nem.

1957 és 1973 között túl nagy volt a politikai kockázat, ezért nem nyúltak az abortuszszabályozáshoz, noha többször is az asztalra került az ügy, például akkor is, amikor Románia 1966-ban a teljes betiltás mellett döntött. Annak ellenére nem merték az akkori döntéshozók megtenni ezt a lépést, hogy a demográfusok már 1962-ben kongatták a vészharangot, hogy nagyon alacsony a születések száma, és kezdeni kell ezzel a problémával valamit. Épp ebben az időszakban történt a valaha volt legtöbb abortusz az országban, ugyanis a terhesség-megszakításnak nem igazán volt más alternatívája.

Az abortuszok számának csúcsa 1967-68-ra tehető, '68-ban 200 ezer abortuszt hajtottak végre az országban, ami rekord volt akkor Európában. Ezen akkor úgy akartak enyhíteni, hogy 1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt (Gyes) és az első magyar gyártmányú hormonális fogamzásgátlót. Svégel Fanni szerint azonban az Infecundint csak megyeszékhelyek patikáiban lehetett beszerezni, de ott is rendszeresen elfogyott, ráadásul nem is mindenki engedhette meg magának.

Az egyre fogyó népesség problémájával végül 1973-ban nézett szembe a politika, az új népesedéspolitikai rendelkezések pedig az abortuszszabályozást is magukba foglalták. Svégel Fanni azt írja tanulmányában, hogy ez a minisztertanácsi határozat három elemből állt:

• a családtámogatások rendszerének bővítéséből,
• a terhességmegszakítás engedélyezésének adminisztratív újraszabályozásából,
• a szexuális nevelés rendszerének kiépítéséből.

A terhesség megszakításának idejét 12 hétben maximalizálták, lehetett egészségügyi és szociális indokkal is abortuszt végezni például lakáshelyzetre, házasságon kívüli terhességre hivatkozva. De a 40 év feletti és a legalább 3 gyerekes anyák is hozzáférhettek az abortuszhoz. A határozat arról is rendelkezett, hogy az eljárás díját háromszorosára emelik, 210 forintról 600 forintra. Svégel Fanni kiemeli, hogy a jogszabály azokra nézve korlátozta az abortuszt, akik házasok voltak, volt saját lakásuk, gyerektelenek voltak vagy csak 1-2 gyerekük volt, vagy nem tudták megfizetni az eljárás magas díját.

A petíció

A konkrét szabályozásról azonban a petíció indítói nem nagyon tudtak részleteket. A kezdeményezés elindítója, és a konferencia egyik szervezője, Körösi Zsuzsa úgy emlékezett vissza, hogy valahogy kiszivárgott, hogy szigorítani tervezik az abortuszt, és még mindenkiben élénken élt a Ratkó-korszak, ezért nagyon megijedtek. Ez a félelem generálta aztán azt, hogy a nyugati mintákra szerveződő demokratikus ellenzékből 15-20-an összegyűltek több alkalommal magánlakásokon, és megírták a petíció szövegét, többek között Heller Ágnes is jelen volt.