„Anyámat meg lehetett fenyegetni, hogy lógni fog a büdös, rohadt fia”

„Meg lehet fenyegetni éveken keresztül éjszakai telefonokkal. Anyámat meg lehetett fenyegetni, hogy lógni fog a büdös, rohadt fia. És a rendszerváltás ebben semmiféle változást nem okoz. Lehet követni az embert, le lehet hallgatni az embert, lehet fenyegetni, mindenfélét lehet csinálni. Hát ezek ilyen társadalmak” – mondta Spiró György Veiszer Alinda műsorának Facebookra posztolt előzetesében.

Veiszer arról kérdezett, hogy Spiró miért adta át a 80-as évek végén néhány kéziratát egy barátjának, mire az író azt mondta, hogy nem volt biztos benne, hogy túléli a válságot. Állítása szerint az élete veszélyben volt. Ekkor merült fel, hogy megfenyegették-e, mire Spiró azt mondta, hogy igen, megpróbálták megölni. A kérdésre, hogy ez szimbolikus, vagy effektív gyilkosság lett volna azt mondta, hogy effektív. Hogy kik, az nem derül ki, „teljesen mindegy, Isten nyugosztalja őket”, mondta.

Az Ikszek megjelenésekor kikiáltották cionistának, lengyelellenesnek, az irodalmi barátai pedig „átmentek az utca túloldalára”. Azt mondja, hogy közellenség volt Magyarországon, de mivel mára már a társadalom többsége közellenség, azért jobb a helyzet.

Spiró megállapította, hogy párhuzamot lehet vonni 1956 és korunk között, mert az emberek félnek kifejezni a véleményüket az egzisztenciájuk elvesztése miatt, derül ki a Telex szemléjéből. „Mindenki kussol, mindenki fél” – idézett saját verséből Spiró, aki beismerte, hogy másokhoz hasonlóan az ő esetében is előfordult, hogy megalkudott a rendszerrel. Példának hozta, hogy Az Ikszek című regényéből a cenzúra három helyen kihúzta a korrupció szót, ami egyébként a regény témája volt.

Beszélt Rajk László peréről, amelyről ő némileg mást gondol, mint a történészek, miután olyan információkat talált, amit történészek nem írtak le. Spiró szerint a történet annyira kínos, hogy a Rajk-perben sem merült fel. Elmesélte, hogy a spanyol polgárháború után az ott harcoló magyar kommunisták Franciaországba menekültek, koncentrációs táborokba zárták őket. Majd Sztálin paktumot kötött Hitlerrel, és a magyar kommunistákat elvezényelték németországi repülőgyárakba dolgozni.

Hazatérte után Rajk fontos funkciót látott el, és azt is támogatta, mikor a szovjetek által megszállt országok vezetői az államszövetség létrehozásról kezdtek beszélni a balkáni népek részvételével. Spiró szerint Rajk ekkor Kádárral együtt Moszkávban volt, és pozitívan nyilatkozott a tervről, ami Spiró szerint hozzájárult a perhez.

Szó esett a családjáról is, akiről Veiszer szerint Spiró kíméletlenül ír. Az író szerint azonban nem keményen, hanem az igazat írja. Édesapját mérhetetlenül szerette, de szerinte az irodalom nem arra való, hogy a lelkünket kitárjuk a világnak, hanem arra, hogy igazat írjunk az emberi kapcsolatokról. Szerinte újat kell írni az emberről.

Édesanyjáról azt mondta, nem gyűlölte, de szerinte nagyon szerencsétlen volt. Nagyanyjáról egy helyen így írt: „...buta volt és műveletlen, nem volt miről beszélgetni vele.” Spiró elmondta, hogy anyja és nagyanyja iskolázatlanok voltak, az utca nevelte őket. Íróként magával tudta hozni a primitív hülyeséget, és rájött, hogy a prolilétet tudja igazán ábrázolni.