„Jönnek a táblázatok, GDP, hókuszpókusz” – paraszti bölcsességekkel és háborús elemzéssel tartott gazdasági évadnyitót Orbán Viktor

gazdaság
március 04., 10:58

„Minden elhangzott, aminek el kellett hangoznia” – kezdte beszédét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) idei gazdasági évadnyitóján Orbán Viktor. Kísértetiesen ugyanúgy, mint tavaly („el is mondtak mindent, amit érdemes volt elmondani”). Majd úgy folytatta: „optimista vagyok az előttünk álló két év gazdaságpolitikáját illetően”, amiről szintén a tavalyi beszédének második mondata jutott eszembe: „meghallgattam a két minisztert, én megnyugodtam; úgy látom, hogy a dolgok rendben vannak”.

Tavaly több évtizedes csúcsra emelkedett az infláció. Tavaly a magyar gazdaság recesszióban zárt, a GDP-nk az európai uniós átlagnál rosszabbul alakult. Ezeket ideírom, bár ő nem tett róluk említést.

Arról viszont beszélt, hogy a gazdaságpolitikának kell, hogy legyen intellektuális bázisa, és ebből a szempontból kiemelte: „a gazdasági minisztereink jó állapotban vannak, egészen remek és biztató számokat mutattak nekünk”. Csakhogy ez nem elég. Mert

az rendben van, hogy „jönnek ezek a táblázatok, GDP, hókuszpókusz”, de kell a gazdaságpolitika mögé a józan paraszti ész is, kellenek a paraszti bölcsességek.

Négy ilyen bölcsességet sorolt fel, aminek eszmei vezérfonalként kell végigvezetnie a gazdaságpolitika döntéshozóit a táblázatok hókuszpókuszain:

  • Első: jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk, „sajnos ez a helyzet még nem áll fenn”, de azt kell elérni, hogy a végén mi adjunk kölcsön másoknak, ne mások adjanak kölcsön nekünk (ehhez képest tavaly az EU-ban az egyik legnagyobb kamattörlesztési terhet a magyar gazdaságra rótta az államadósság).
  • Második: mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk. A költségvetési egyenleg ennek az elvárásnak a próbáját sem állja ki (az ezzel kapcsolatos újabb kormányzati kudarcot nem sokkal Orbán előtt ismerte el a pénzügyminiszter).
  • Harmadik: jobb dolgozni, mint tengeni, lengeni. Ha nem dolgozunk, éhen fogunk halni. „Az embereket e tekintetben sikerült meggyőznünk” – mondta a valóban magas foglalkoztatottsági adatokra utalva (igaz, az utóbbi három hónapban több éve nem látott csúcsra nőtt a munkanélküliség, ezt szintén nem említette).
  • Negyedik: mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk; hogy ez hogyan viszonyul ahhoz a mínusz 564 milliárdhoz, amit csupán két év alatt az orosz gázon buktunk, arra történetesen szintén nem tért ki, a beszéd végén említette viszont a profitegyenleget, amiből kiderült: ez a paraszti bölcsesség sem jött még össze.

Hogy a beszéde a tavalyi újratöltése, azt egy idő után már ő maga is elismerte: „ezt már egy évvel ezelőtt is pontosan ugyanazokkal a szavakkal írtam le”. Ekkor kezdett el arról beszélni, hogy a világ gazdasági és politikai térképének átszabása zajlik, ahogy tavaly is megmondta. Ez a folyamat igencsak felgyorsult. Ennek van két vetülete: egy geopolitikai és egy gazdasági. A világ nyugati és nem nyugati része homlokegyenest eltérően ítél meg mindent, ilyen például az orosz-ukrán háború, amibe „a nyugat beleugrott”.

A beszéd jelentős része foglalkozott ezután is háborús és világpolitikai elemzéssel, sőt: ez adta a beszéd gerincét. Orbán szerint Európa nem tudja elkerülni, hogy újra felfegyverkezzen. Gyorsított hadiipari fejlesztések zajlanak mindenhol a világban, míg „mi már a háború kitörése előtt 3-4 évvel megkezdtük a magyar hadiipar történelmileg példátlan fejlesztését”.

Az okfejtése szerint „nem kell orosz-ukrán háborúról beszélni, ez egy olyan háború, amit Oroszország a Nyugattal szemben vív. Az oroszok nem nyerik meg a Nyugattal szemben, a Nyugat nem nyerheti meg az oroszokkal szemben”. Ezért előbb-utóbb béketárgyalások lesznek, a nagy kérdés, hogy kinek az oldalán van az idő. Orbán szerint Nyugat-Európában erről vita van, „mi vagyunk az egyetlen ország, aki azt mondja, hogy az idő az oroszok oldalán van”, ezért a Nyugat érdeke a mielőbbi béketárgyalás. A magyar szempont az, hogy az orosz határ közelebb jön-e vagy sem hozzánk, és az a határ az orosz katonai sikereknek köszönhetően folyamatosan közeledik. „Ez egy módon kerülhető el: ha a Nyugat összeszedi magát, és megpróbál béketárgyalásos helyzetet elérni”.

A háború azért tört ki, mert nem Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke. A béke egyetlen esélye ezért az, hogy Trump legyen újra az elnök.

Arról is beszélt: az oroszokkal való gazdasági együttműködést sem akarjuk feladni, csak ott, ahol ezt az EU-szankciók kizárják. „Ahol nem, ott inkább azt akarjuk, hogy még erősödjön is, mert a háborúnak egyszer vége lesz, és utána is lesz élet.”

Az idén júniusi EU-választások kapcsán azt mondta, hogy az „a szuverenista és a föderációs erők küzdelme lesz”. Előbbiek közé sorolta a magyar kormány mellett a szlovák kabinetet, a nem uniós tag Szerbiát, de reményét fejezte ki, hogy az idei osztrák választások után Ausztria is ebbe a táborba kerül.

A beszéd végén némi érdemi gazdaságpolitikát is érintett: „mindenkinek van egy fixációja, az enyém ebben a körben a profitegyenleg. Hogy mennyi pénzt visznek ki, és mennyi pénzt hozunk mi haza”. Szerinte a profitráta problémáját meg kell oldani, mert most a külföldi beruházók évente 4-6 milliárd eurót visznek ki az országból, míg a magyarok csak 1,3-1,5 milliárdot hoznak haza.

Profitkiviteli tilalmat nem lehet elrendelni, mert akkor nem lenne több új beruházás, így a megoldás az, hogy „támogassuk a nemzeti bajnokokat”. Mindig a szegény ház leszünk, ha rajtunk keresnek mások, és nem mi keresünk többet másokon, tért vissza a 4. Számú Paraszti Bölcselethez, példaként említve az OTP-t és a Molt.

Kiemelt videóink