• Az ország összlakosságszáma évtizedek óta folyamatosan csökken, de ez a változás nem egyenletesen oszlik el a települések között. Sőt, vannak helyek, ahol még nagyot is ugrott a lakosságszám az elmúlt időszakban.
• Elsősorban a városok környéki agglomerációban élnek ma többen, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, ez pedig komoly fenntarthatósági problémákat hozott magával.
• És egyre több helyen olyan nehézségekkel kell szembenézniük az önkormányzatoknak, melyeket állami segítség nélkül már nem nagyon tudnak kezelni.
• Közben akad egy sor város, ahol éppen a túl gyors fogyatkozás és az elöregedő lakosság jelent súlyos nehézségeket.
• Interjú Porhajas Gáborral, a Klímabarát Települések Szövetségének munkatársával, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával.

A 2022-es népszámlálás eredményéből kiderült, hogy 9,6 millió főre csökkent Magyarország lakossága, így nem meglepő az sem, hogy számos városban nagyot csökkent az ott élők száma. Voltak azonban települések, ahol ebben az időszakban is nőni tudott a lakosságszám, több helyen ráadásul olyan mértékben, hogy az már a fenntarthatóság határát súrolja.

Hogy melyek voltak ezek a települések, milyen kihívások elé állítják a tömegével odaköltözők a helyi önkormányzatokat, és kinek lenne feladata, hogy ezt a helyzetet kezelje, arról Porhajas Gáborral, a több mint kilencven önkormányzattal együttműködő Klímabarát Települések Szövetségének munkatársával, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával beszélgettünk.

Városok környékére mennek sokan

Mint Porhajas Gábor fogalmazott, miután összevetették a legutóbbi népszámlálás eredményeit az eggyel korábbi, 2011-es adatokkal, világosan látszott, hogy az agglomerációs települések lakossága növekedett a messze legdinamikusabban az elmúlt 11 évben. Ebben az időszakban több nagyváros agglomerációs térsége is nagyot nőtt, de a Budapest körüli növekedés különösen látványos volt: voltak települések, ahol 15-20 százalékos ugrást tapasztaltak.

Porhajas kiemelt példaként említi Érdet, ahol ugyan „csak” 12 százalékkal nőtt a lakosság száma, de ez 7600 új beköltözőt jelentett, hatalmas terhet róva a település közinfrastruktúrájára. A népszámlálási adatokból látszik az is, ahogy a budapesti agglomerációs gyűrű már egészen messzire, a Velencei-tó településeiig, Kápolnásnyék, Velence térségéig terjeszkedett: a 30a Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal, illetve az M7-es ezen szakasza mentén lévő települések jelentős része ma már bőven a budapesti agglomeráció részének tekinthető. Ebből a régióból különleges a helyzete Gárdonynak: a Velencei-tó partján fekvő település ugyanis egyszerre része a budapesti és a székesfehérvári agglomerációnak, és az elmúlt 11 évben több mint 3100 fő költözött ide, ami 32 százalékos (!) növekedést jelent.

A rövid időn belül végbement, nagy léptékű beköltözési hullám több szempontból is komoly fenntarthatósági problémákat hozhat magával. Az egyik ilyen probléma, hogy az érintett agglomerációs települések általában borzasztóan autóközpontúak, és mint Porhajas elmondta,

ma már azt látni a Budapest-környéki városokban, hogy háztartásonként nem egy, hanem két-három autó számít a jellemzőnek.

Az ide költözők döntő többsége továbbra is ingázik Budapestre vagy éppen az agglomerációs gyűrű más településeire, sokan közülük minden nap. Ráadásul nemcsak a munka miatt, hanem azért is, mert a fővárosban találják meg a szórakozási lehetőségeket, a magasabb szintű egészségügyi ellátást és oktatást. És mivel a közösségi közlekedés pár jó példát leszámítva nincs megfelelően megoldva, az emberek többsége továbbra is az autója mellett dönt.

Pedig látni azt is, hogy ahol van érdemi alternatívája az autós közlekedésnek, ott tömegek választják azt: Porhajas a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítását említi, ahol a modern, kényelmes FLIRT motorvonatok megjelenése és a vonal teljes átépítése után olyan drasztikus utasszám-növekedés történt, amire előzetesen egyetlen szakember sem számított. A vonalon már az emeletes KISS motorvonatokat is be kellett vetni, és csúcsidőben azok is tele vannak utasokkal.