17:30 „Elviselhetetlenek a tubások terhei!" - mondom ki önmagamat is meglepve, azzal lezárom a motort, és elindulok az Operaház épülete felé, magamban az Internacionálét dúdolva. Bár megpróbálok olyan arcot vágni, mint egy átlagos állójegyes Mozart-rajongó egy sima Don Giovanni-előadás előtt, a gyomrom igazából cseresznyeméretűre ugrott össze, és karmesteri pálca se férne a seggembe. A látszat ellenére nem szórakozni jöttem ugyanis, hanem tudósítani, és a kockázatokkal is pontosan tisztában vagyok: a szervezett dolgozók délután hatkor sztrájkba lépnek, így elmarad a Don Giovanni-előadás.
Márpedig egy sztrájk bármikor elfajulhat, és a magyar munkásmozgalomban eleve nem véletlenül számít ikonikus figurának a Dühös II. Fagottos.
Az operaház dolgozói azért lépnek mindjárt sztrájkba, mert hosszú évek óta nincs kollektív szerződésük, és 2009 óta béremelés sem volt, már ha nem számoljuk a 2021-es 20 százalékot meg a 2023-as tízet, de a független szakszervezet vezetőjével készült népszavás cikkből tudom, hogy ők ezeket nem számolják, mivel „nem voltak igazán érzékelhetőek”. Tanúsíthatom, hogy az épületben abnormálisan magas a zajszint, így az érzékelés teljes másképpen működik, mint a külvilágban. Itt például nem kiröhögik azt az erősen kisminkelt fickót, aki a nőjének hátat fordítva, fennhangon hörög egy rakás ismeretlennek, hogy „nem szeret, nem szeret”, miközben a nő tőle 5 lépésnyire sikoltozza, hogy „imádlak, imádlak”, hanem megtapsolják, és még virágot is dobnak neki.
Első blikkre vicces persze egy ilyen csillogó intézmény alkalmazottainak a panaszait hallgatni, de attól még, hogy a falak luxusszínvonalúak, a munkakörülmények bőven lehetnek szörnyűek. A Versailles-i palota a fénykorában sem lehetett alkalmazottbarát munkahely. Az biztos, hogy az Opera státuszához és a munka összetettségéhez + a gyakori éjszakai műszakokhoz képest a nem színpadi szereplőket nagyon rosszul fizetik: a szakszervezet szerint az átlagos zenekari tag 600-650 ezer forintot keres ekhózva, vagyis rosszabbul él ebből, mint egy buszsofőr vagy egy tapasztaltabb bolti eladó. Utóbbi annyira konkrét összehasonlítási alap, hogy amikor Ókovács Szilveszter főigazgató tavaly szeptemberben a béremelési követelést támogató levelet írt az Operaházat felügyelő Csák János kultuszminiszternek, abban konkrétan azt kérte, hogy legalább a Lidl és az Aldi bolti eladóinak bérét hozza be az operai dolgozók keresete. (Az énekkar tagjai 600 ezer, a műszak tagjai 500 ezer forint körül keresnek átlagban. Utóbbiak esetében ez ráadásul nem 8, hanem napi 10-12 óra munka után jár.)
Tavaly ősszel Ókovács még azt mondta, hogy jogosnak tartja a dolgozók 30 százalékos követelését. Ehhez képest a szakszervezet elmondása szerint most úgy ajánlott 10 százalékot, hogy az az egész évre vonatkoztatva 5 százalékos emelést jelentett volna csak. Az ok maga világos: a minisztérium nevében Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár tavaly ősszel világosan megmondta, hogy a béremelés kigazdálkodása szerintük az intézményt vezető Ókovács feladata, és ők nem adnak egy kanyi vasat sem.
A dolgozók és az igazgató most egyébként messze nemcsak béremelésről egyezkednek: az alkalmazottak újra szeretnének kollektív szerződést, amit maga Ókovács számolt fel hét évvel ezelőtt. Az utolsó egyeztetés hétfőn volt, és mivel eredménytelenül zárult, most lehet, hogy előadás sem lesz. Mindjárt kiderül!
Az első 1000 új előfizető most szinte ingyen kipróbálhatja, milyen a Kör tagjának lenni.
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!