• Rákosrendezőn az Európai Unió legmagasabb épületét húzná fel az arab befektető.
• Európában sokkal kevesebb felhőkarcoló épült, mint Észak-Amerikában vagy Ázsiában.
• Ennek a városszövet és az eltérő építészeti örökség az oka.
• Budapesten lenne helye magasháznak, de az uniós rekorder felhőkarcoló terve nettó provokáció.
• A magyar társadalom építészeti ízlése konzervatív, a legtöbben elutasítják a felhőkarcolókat.
• Sági Gergely építésszel beszélgettünk a felhőkarcolókról és a rákosrendezői beruházásról.

Pár hete jelent meg a hír, hogy az Európai Unió legmagasabb felhőkarcolóját húznák fel Budapesten a rákosrendezői mini-Dubaj fejlesztés keretében. Bár az értesülés valóságtartalmát a projekt körüli kormányzati titkolózás miatt nem lehet megítélni, a hír sokkolta a közvéleményt. Mivel sokan már a korábban emlegetett 220-240 méteres felhőkarcolót is elutasították, a 310 méteres magasságával uniós rekorder Varsói Torony túlszárnyalásának terve már a magyar társadalom elleni provokációnak hatott.

Bár nem minden európai nemzet építészeti ízlése olyan konzervatív, mint a magyaré, kontinensünkön mégis sokkal kevesebb felhőkarcoló épült, mint Észak-Amerikában vagy Ázsiában. Ráadásul nemcsak az épületek mennyiségében, hanem magasságában is elmarad Európa: a világ 20 legmagasabb felhőkarcolója között csak a szentpétervári Lahta Torony szerepel. Az okokat az európai városok eltérő városszövetében és épített örökségében kell keresni.

Amerikai hatás

Mai értelemben vett felhőkarcolókat a XIX. század utolsó harmadától építenek. Az első ilyen épületeket az 1871-es chicagói tűzvész utáni újjáépítés során emelték. Ekkor már feltalálták a liftet, nyugodtan lehetett felfelé építkezni. Az urbanizációval egyre nagyobb lett az igény a lakásokra, minél kisebb helyen kellett minél több embert elhelyezni. Erre a problémára adtak praktikus választ Amerikában a felhőkarcolók.

Európába azonban a városok eltérő strukturális fejlődése miatt csak később érkeztek meg a toronyházak, a felhőkarcolókat ugyanis nem lehetett beilleszteni a klasszikus európai tömör, zártsorú városszövetbe. Azonban az 1920-as évektől megindult a világ globalizációja, Európába pedig megérkezett az amerikai szemlélet, miszerint a felhőkarcolók reprezentációs célokat is szolgálhatnak.

A hatás nem maradt el, Európában megjelentek az art deco stílusú magasházak. Madridban megépültek a Gran Vía ikonikus épületei, de Londonban és Párizsban is terjedt az építészeti stílus.

A trend Budapestet is elérte, az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti székháza kapott egy 73 méter magas, 18 emeletes tornyot. Azonban a bauxitbetonból készült épületet biztonsági okokból 33 méterrel visszabontották 1969-ben, így ma már csak egy csonka tornya van.

További magasházak viszont nem épültek Budapesten. Sági Gergely építész szerint ennek a magyarok konzervatív építészeti ízlése volt az oka. A jelenséget már a XIX. században is dokumentálták.