orosz-ukrán háború
2024 döntő év lehet az orosz-ukrán háborúban, de nem olyan szempontból, hogy Ukrajna összeomlik
- Az ukrán haderő súlyos lőszerhiánnyal küzd, miközben az oroszok több frontszakaszon is intenzíven támadnak, Harkivot terrorbombázások fenyegetik, és az urán erőművek is újra kiemelt célpontok.
- Bár érdemi területi nyereséget az állóháborúban nem tudnak elérni a felek, a lassú felőrlés is rendkívül komoly kihívás elé állítja az ukrán hadsereget.
- Több szakértő egy átfogó nyári orosz hadművelet esélyeit latolgatja.
- Mekkora esély van az ukrán összeomlásra, mik a kritikus pontok az ukrán védelemben?
- Tényleg segíthetne még a nyugati támogatás, vagy már az emberhiány a kritikus pont?
- Mit tanultak az oroszok a háború két és fél évében, és mi lehet most az orosz stratégia?
- Interjú Jójárt Krisztiánnal, az NKE John Lukács Intézetének kutatójával, aki szerint még egy évtizedig is tarthat a háború, az oroszok pedig nem fognak megállni.
Az oroszok nap mint nap bombázzák Harkivot, a propagandaműsorokban arról beszélnek, hogy a várost vagy el kell foglalni, vagy el kell pusztítani, lényegében mindegy is, mert mindkettő megtörné az ukrán társadalmat. Ez pusztán pszichológiai hadviselés, vagy mi a katonai cél?
Arra nem gondolok, hogy itt nagy támadóműveletet tudnának az oroszok végrehajtani. Nem látszódnak ehhez a képességek, az sem, hogy Harkiv közelében erőket vonnának össze. Az, hogy ennyire nekiestek újra Ukrajna második legnagyobb városának, inkább arról szól, hogy elrettentsék az ukránokat az orosz határ menti területek támadásától. Van, aki ezt az iraki-iráni háború során a nyolcvanas években látott városok háborújához hasonlítja, amikor a határ közelében lévő városokat támadták ballisztikus rakétákkal, lényegében terrorbombázták egymást. Úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború is ebbe az irányba ment el.
Mik azok a pusztító siklóbombák, amiket most Harkivra is dobnak?
Az UMPK irányított bombák, amik nagyon nagy kihívásokat okoznak az ukránoknak. Gyakorlatilag az amerikai JDAM-ek orosz megfelelői, a régi szovjet bombákra raknak egy műholdas navigációt és kihajtható szárnyakat. Irgalmatlan pusztítást tudnak csinálni, hat méter mély, húsz méter átmérőjű kráterek maradnak utánuk. Nagyon demoralizáló az ukránoknak, amikor napjában egy tucat ilyen minimum 500 kg-os bombát dobnak le rájuk.
Úgy tűnik, a háborúnak ebben a szakaszában megint felértékelődik a légi háború jelentősége.
A fő probléma orosz és ukrán szempontból is az volt, hogy nem uralják a levegőt. A háború első négy-öt napját leszámítva lényegében csak a front közelében tudnak tevékenykedni az orosz repülőgépek is, az ukrán hátországot vadászbombázókkal nem tudják pusztítani.
Ha az ukrán légvédelem komolyan meggyengül, az végzetes lehet Ukrajna számára,
hiszen akkor vissza tudnak térni az orosz vadászgépek, és közeli légi támogatást is tudnak nyújtani az előrenyomuló orosz erőknek, valamint nagyobb mélységben is tudnak célokat támadni. Ez egy nagyon jelentős fordulópont lehet.
Ez bekövetkezhet?
Pont a légvédelmi rakétarendszerekben nagyon ki van szolgáltatva Ukrajna az Egyesült Államoknak. Ha ténylegesen nem kapnának nyugati támogatást, akkor eljöhet ez a pont. Ettől még messze vagyunk, de nem lehet kizárni ennek a lehetőségét, és az végzetes lenne Ukrajna számára.
Ebben az állóháborúban heti pár száz métert tudnak előre nyomulni a szárazföldi egységek, bár pont az utolsó héten ennél valamivel nagyobb előrehaladások is voltak. Hogy érdemes tágabb szempontból értékelni ezeket a minimális területnyereségeket? A lassú felőrlésben egy idő után el tud fogyni a gyengébb fél?
Nem tudjuk, hogy mi alapvetően az orosz stratégiai cél. Lehet a lassú felőrlés, de nem is nagyon tudnak mást csinálni, mert nem tudják feloldani ezt a helyzetet. Ez olyan szintű szervezettséget és technológiai ugrást feltételezne orosz oldalon, amire nem képesek.
Miért nem?
Zaluzsnij, a volt ukrán főparancsnok is arról írt, hogy hogyan lehet ezt az állóháborút kimozdítani. Nyilván azokból a technológiai eszközökből kellene fölényre szert tenni, amik már egyébként ott vannak a fronton, és mindkét fél használja őket. Elektronikai harceszközök, drónok. De az oroszok is hasonlóan gondolkodnak erről.
Az alapvető probléma ebben a háborúban, hogy drónokkal és különböző szenzorokkal mindkét fél látja azt, hogy mit csinál a másik.
Ez ellehetetleníti azt, hogy a tömeget összpontosítsák egy adott helyen, márpedig a harcászat logikája az, hogy adott időben, adott helyen tömeget kell összpontosítani az áttörésre. Ezt ebben a háborúban nem lehet megtenni. És a különböző fegyvernemek közötti hatékony koordinációt sem látjuk sem az ukrán, sem az orosz oldalon. Ezt valójában az amerikai haderőn kívül nem nagyon tudja más igazán jól csinálni, talán az izraelieknek van ebben még tapasztalatuk. Valójában a nyugati haderők közül is nagyon kevés tudna élesben jól vizsgázni egy ilyen helyzetben.
Sok mindenben viszont sokat tanultak menet közben az oroszok.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Partnerek
Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.