A Fővárosi Törvényszéken tanú-meghallgatásokkal folytatódott annak a hat tanárnak a tárgyalása, akiket a Külső-Pesti Tankerületi Központ tavaly november 30-án bocsátott el a budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumból a polgári engedetlenségben való részvételük miatt. Tanúként idézték az iskola igazgatóját is, de Rábel Krisztina, a tankerület vezetője is megjelent a tárgyaláson, ám ő kép és hangfelvétel készítéséhez nem járult hozzá. A kirúgott tanárok a TASZ jogásza, Sziklai Tamás képviseli.

A novemberi tárgyaláson megjelent a Külső-Pesti Tankerületi Központ vezetője is, Rábel Krisztina, aki sokkal felkészültebbnek bizonyult, mint a Belső-Pesti Tankerület vezetője, Marosi Beatrix, aki a bíróságon nem tudta megmondani, hogy mi alapján választotta ki azt az öt tanárt a Kölcseyből, akiket kirúgott. Rábel Krisztina akkori elmondása szerint egyhétnyi engedetlenségnél húzta meg a határt, azokat a tanárokat bocsátotta el, akik ezt átlépték. Azt is leszögezte, hogy nem kapott felülről utasítást a tanárok kirúgására, de egyeztetett a központtal.

A tárgyalás tisztázó kérdésekkel indult, melyben a felperesi állítás az volt, hogy nem a munkajogi szabályok miatt rúgták ki a tanárokat, hanem azért, mert ők voltak a polgári engedetlenség arcai, akiket csak nem vagy minőségromlás nélkül nehezen tud pótolni az iskola. Szerintük a tankerület azzal akart odaütni egyet az iskolának, hogy abbahagyják a polgári engedetlenkedést, hogy a legjobb tanárokat küldték el.

Rábel Krisztina szerint az elmaradt óraszámok döntöttek, nem különböztette meg negatívan a Karinthy-t a többi iskolától az alapján, hogy itt voltak a polgári engedetlenség arcai. Szerinte a pedagógusok pótolhatatlansága sem igaz, ugyanis szerinte pótolva lettek a tanárok. Rábel Krisztina azonban óraszámokról beszélt és nem arról a tudásról, minőségi munkaerőről, amit az iskola vesztett az említett tanárok kirúgásával. Szerinte a felperesi állítással ellentétben osztálymegszüntetés sem történt a kirúgások miatt, mert már egy korábbi tanévben döntött arról, hogy nem indul kéttannyelvű osztály.

A felperesek állítása szerint az is igazolja, hogy nem sikerült pótolni a kirúgott tanárokat, hogy hónapokon keresztül még visszatanítást kellett végezniük a szülők költségére. Rábel Krisztina ezt nem visszatanításnak nevezte, hanem magántanításnak.

A felperesek a Karinthy megkülönböztetésében példaként hozták azt is, hogy a tankerület azzal sem foglalkozott, hogy iskola igazgatója többször jelezte a tankerületnek, hogy életveszélyes beázási problémák vannak. Rábel Krisztina szerint vizsgálták ezeket a problémákat és nem voltak életveszélyesek. Hozzátette, hogy a 18. kerületben ez az iskola kapta a legtöbb karbantartási támogatást, de azt Rábel nem állította, hogy „ne lehetne minden iskolára tízszer többet költeni”.

Ezzel lezárult a perfelvételi szakasz. A tárgyalás az iskola igazgatójának tanúmeghallgatásával folytatódik.

Az igazgató tiszteletben tartotta az engedetlenkedők döntését

Első tanúként hallgatták meg a Karinthy igazgatóját, Hutai Lászlót. Hutai bírói kérdésre elmondta, hogy neutrálisan viszonyult a polgári engedetlenséghez. A tanárok döntését nem akarta befolyásolni, mert felnőtt, diplomás emberek.

Ugyanakkor a tankerületi vezető kérésére tájékoztatta őket, hogy a sztrájk jogszerű tiltakozás, míg a polgári engedetlenség következményekkel is járhat. Erről a tankerületi vezető egy külön értekezleten tájékoztatta az iskolaigazgatókat.
Hutai mindig próbálta a kollégáknak jelezni, hogy ez egy veszélyes tiltakozási forma, de elfogadta a döntésüket.

Az igazgató elmondása szerint sok esetben a polgári engedetlenségi bejelentések többnyire olyan órára estek, amikor a tanárnak lyukas órája volt vagy kirándulni mentek. Azokat az órákat, amiket meg kellett tartani, azokat megtartották.

A bírónő számításai szerint az összesen 24 engedetlenkedő tanár miatt havonta 220 óra maradt el, az igazgató szerint is ez egy észrevehető szám, amit megérez az iskola. „Amikor sokan sztrájkoltak, akkor az egy kemény dió volt, de meg lehetett oldani nyilván.” Azt is hozzátette, hogy a szülőket két nappal a sztrájknapok előtt tájékoztatták.

Hutai szerint a legdurvább sztrájknapokon is körülbelül annyi óra maradt el, mint egy influenzajárvány idején, de megugorható volt a helyettesítés az iskolában. Az igazgató bírói kérdésre azt is elmondja, hogy a kirúgások előtt nem volt tanárhiány az iskolában.

A beázásokkal kapcsolatban azt mondta, hogy volt olyan eset, amikor az álmennyezet az osztálytermekben a padokra zuhant a gyerekek közé. Elmondása szerint a beázásokkal kapcsolatban többször kereste a tankerületet, volt, amikor nem válaszoltak neki, de ha valami kritikus dolog történt - mint például a plafon leszakadása - akkor kiküldött a tankerület egy szakembert.

Hutai szerint nehezen ment a kirúgott tanárok pótlása. Elsősorban nyugdíjazott tanárokat keresett meg, hogy jöjjenek vissza tanítani. Volt olyan is, aki már egyetemen tanított, de az igazgató kérésére visszament a Karinthyba. A tantárgyfelosztást és az órarendet is kellett módosítani többször, ez pedig nagyon sok munkával járt.

Az igazgató elmeséli, hogy németül biológiát tanító tanárt például egyáltalán nem talált, pedig Hutai még az államtitkárt is kérte, hogy azokat a tanárokat legalább óraadóként vissza lehessen foglalkoztatni, akik valamilyen kritikus tantárgyat tanítanak. Mivel ezt sem az államtitkár, sem a tankerület nem hagyta jóvá, ezért a német szakon most magyarul tartják a biológiát. A kényszermegoldások, nem szakszerű pótlások viszont nem látszanak a KRÉTÁ-ban a tankerület részére.

Elmondása szerint a kirúgások miatt megszűnt a spanyol nyelvű OKTV-ra való felkészítés és a földrajz fakultáció is az iskolában.

Bírói kérdésre Hutai elmondta, hogy őt is derült égből érték a kirúgások. Nem gondolta, hogy nem lesz munkajogi következménye, de azt nem gondolta, hogy hat tanárt fog érinteni. Rábel Krisztina a kirúgások előtt telefonon hívta fel az igazgatót, hogy próbálja meggyőzni a kollégákat, mert ennek rossz vége lesz. Akkor Rábel két kollégára külön is felhívta a figyelmet, akik „közel kerültek a vörösvonalhoz”. Ez a két tanár közül az egyiket végül nem rúgták ki. Hutai figyelmeztette ezt a két kollégát, akik vissza is fogták magukat, sztrájkolni kezdtek az engedetlenség helyett.

A bíró megkérdezte az igazgatótól, hogy a kirúgások után miért csökkent a polgári engedetlenség az iskolában.

„Én azt gondolom, hogy a kirúgásoknak volt egy nagyon jelentős hatása a kollégák lelkére. Az elbocsátott tanárok hiánya olyan kritikussá tette az iskola működését, hogy a tanároknak már nem fért bele a polgári engedetlenség, szerintem nagyon sokan ebből az okból feladták” - válaszolta Hutai.

Hutai szerint az ő nyilvántartásukban is az látszott, hogy azért ezt a hat tanárt bocsátotta el a tankerület, mert ők engedetlenkedtek a legtöbbet, nagyjából egy hétnél többet. Szerinte ez volt a vörösvonal, amit a tankerületi vezető meghúzott, de erről külön tájékoztatást nem kapott.

Hutainak nem volt olyan benyomása, hogy a tankerület kifejezetten pikkelt volna a Karinthyra és büntetni akarta volna. Ugyanakkor voltak olyan megszorítások az iskolára nézve, amelyekből ő arra következtetett, hogy a korábbi kiemelt bánásmód a tankerület részéről az iskola felé csökkent.

Az igazgató a tankerület részéről nem feltételez olyan célzatosságot, hogy pont a legjobb, legpótolhatatlanabb tanáraikat bocsátották el. Ha nem őket, hanem másokat rúgtak volna ki, az is nagy veszteség lett volna.

Az iskola egy volt tanára szerint pótolhatatlan a kirúgott tanárok munkája

Második tanúként idézték Kiss-Berta Beáta tanárnőt, aki már nem dolgozik a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, de aktívan részt vett a polgári engedetlenségben.

A bíró azt kérte tőle, hogy az igazgató hogyan viszonyult a polgári engedetlenséghez. Kiss-Berta szerint változó volt az igazgató kommunikációja, eleinte szavakkal nem ellenezte, de nem is kifejezetten támogatta. Később mondott olyat, hogy tönkretehetik az iskolát, veszélyes az iskolára nézve, amit csinálnak. „Én azt hiszem, ott volt benne a félelem.”

Kiss-Berta bírói kérésre beszélt a kirúgott tanárok pótolhatatlanságáról: szerinte Ősi Juditot senki, még a világ legjobb francia tanára sem tudná pótolni a nemzetközi érettségire való felkészítésben. Ahogy a német nyelvű biológia tanárt sem tudták pótolni. A spanyol OKTV felkészítés sem folytatódott az iskolában és a földrajz fakultáció sem.

A kirúgásokig neki összesen 17 engedetlen órája volt, de csak azért, mert nem teljes állásban tanított, tehát ennél többet nem tudott hetente engedetlenkedni. Ez azért jelentős, mert Rábel Krisztina arra hivatkozott, hogy 20 óra felett húzta meg a határt. Kiss-Berta Beáta biztos volt benne, hogy ő is a kirúgottak között lesz.

„Ha én nem, akkor nem értem, hogy miért ők.”

Szerinte pont ezeknek a tanároknak a kirúgása volt a legnagyobb érvágás az iskolának, mert olyan tárgyakat tanítottak, amiket nem lehet pótolni. Arra nézve semmilyen információt nem kaptak a tankerülettől, hogy kit és miért rúgnak ki, szerinte épp ez volt a lényeg, hogy ne tudják.

Arra a kérdésre, hogy miért hagyták abba a polgári engedetlenkedést hónapokkal a kirúgások után, Kiss-Berta Beáta a saját döntéséről mesélt. A kirúgások után még 24 órát engedetlenkedett, de úgy érezte, hogy nincs következménye, ezért a végtelenségig csinálhatná. Aztán jött januárban egy rendelet, hogy az év végéig lehet szankcionálni az engedetlenkedést, ekkor elkezdett félni attól, hogy mi van, ha kirúgják. Végül inkább felhagyott vele, amiben az is közrejátszott, hogy a gyereke is az iskolában tanult, aki a sajtóban figyelte, hogy kirúgták-e az anyját.

A tárgyalás során meghallgatták még Puskás Gábort is, aki testnevelő tanár és szakszervezeti vezető az iskolában. Pénteken folytatódik a tanúmeghallgatás tanárokkal és szülőkkel.