• Nem a Fidesznek fáj Magyar Péter felfutása – állítja a kormányközeli kutató, aki szerint újfajta centrális erőtér körvonalazódik.
• „Tisza = 2018-as Jobbik + Momentum – Mi Hazánk”
• Szerinte a háború elég erős téma ahhoz, hogy sikerre vigye a kormányzati kampányt.
• „Szerződésünk van a Kabinetirodával, hiba lenne, ha nem fordulnék meg a Karmelitában.”
• Interjú Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet igazgatójával.
  
  

Kedden jött ki a Nézőpont Intézet új kutatása: ezek szerint a legvalószínűbb EP-listás eredmény: Fidesz 48 százalék, Tisza 21, DK 12, Kutyapárt 7, Mi Hazánk 5, Momentum 1. Meglepte valami?

A Tisza Párt erősödése látványos, egyértelműen 20 százalék feletti pártról beszélünk: minden ellenzéki párttól el tudott vinni szavazókat. Az ellenzéki erősorrend is stabilizálódni látszik. Magyar Péter pártja az első, Gyurcsány Ferenc pártja a második, és nálunk a Kutyapárt is stabilan 5 százalék felett jár, a Momentum esélytelen. Aki aggódhat az EP-mandátum miatt, és kétséges, hogy megugorja-e a küszöböt, az a Mi Hazánk, de az esetükben mindig hozzá kell tenni: szubkultúra az övék, ami a kutatók számára nehezebben elérhető választókat takar. 2022-ben is kevesen látták, hogy bejutnak.

A másik tanulság, hogy a városi legendákkal szemben a Fidesz nincs rossz állapotban: a 48 százalék egy százalékkal magasabb is, mint amit előzőleg mértünk. Az összérték így is kevesebb, mint amihez hozzászokhattak az EP-választásokon – 2009 óta mindig 50 felett volt a Fidesz –, de armageddonnak ezt azért nem nevezném.

Mennyi szavazót vitt el a Fidesztől a Tisza?

Szerintünk nem vitt el szavazót – látványosan, érdemben nem. Vannak peremszavazók, akik 2022-ben a Fideszre szavaztak, de tavaly már nem számítottak kormánypártinak, közülük felszívhatott valamennyit Magyar Péter és a pártja, de nem ez a meghatározó. Egyszázaléknyi EP-szavazó nagyjából 50 ezer polgár, ennyit az átzsilipelők aránya biztos nem ér el.

Akkor kik a Tisza szavazói?

Az én képletem a Tiszára nagyjából ez: 2018-as Jobbik mínusz Mi Hazánk plusz Momentum. Volt kutatás, ami 2-3 százaléknyi, 2022-ben még fideszes szavazót is lát a Tisza táborában, de retrospektíve nehéz feltárni, hogy egyes választóknak miként alakultak a preferenciáik. Vagy nem emlékeznek, mert rég volt, vagy rosszul emlékeznek, vagy gyakran nem mondanak igazat.

A legtöbb kutatócég, köztük a Medián vagy a Republikon, egyetért azzal, hogy a Fidesz erodálódik – kivéve a kormányzati megbízásból élő Nézőpontot.

Van egy íratlan szabály a közvélemény-kutatók között, hogy nem kommentáljuk egymás adatait, de azt azért el kell mondanom: elég meglepő adatok jelentek meg a napokban – például a Závecz Researchtől, ahol 33 százalékra teszik a biztos pártválasztó fideszeseket. Ez több mint váratlan lenne, hogy finoman fogalmazzak. Persze lehet, hogy a közleményben használt választói alapsokaság sem szerencsés, mert kihagyja a rejtőzködő, de aktív szavazókat. Mi a legvalószínűbb EP-listás eredményeket publikáltuk, ott áll a Fidesz 48-on. Ha mi is csak a biztos pártválasztók körében publikálnánk az adatainkat, az 50 feletti Fidesz-támogatásnak felelne meg.

Harminc év alatt sosem történt olyan, hogy egy párt néhány hét alatt 0-ról 20 százalék fölé repüljön, és még nem tudni, hol tetőzik a Tisza. Valamilyen elégedetlenséget ez bizonyára tükröz.

Azok elégedetlenek, akik régen is elégedetlenek voltak. A Tisza-jelenség a 2018-as Jobbik táborából építkezik. Van egy terjedelmes, Vona Gábor politikai exitje után magára maradt választóréteg, amely elégedetlen az ellenzéki kínálattal, és most meglátta az új Vona Gábort Magyar Péterben. Hozzájuk csapódnak a csalódott momentumosok, akik az elmúlt két évben azt látták, hogy a pártjuk képtelen előrelépni. Kicsit a karakterben is látok hasonlóságokat: más irányból, de Vona és Fekete-Győr András egyaránt új Orbán Viktorként próbálta megformálni magát a nyilvánosságban. Magyar is ezt a terméket árulja most.

Két, éveken át épített női politikust vett le a pályáról a kormány, tömegek előtt vált láthatóvá a rendszer igazi természete, heteken át kóválygott a politikai vezetés. Nehéz elhinni, hogy ez ne ártott volna a Fidesznek.

Nem mondom, hogy nem ártott: volt bizonytalanság és orientációs válság a szavazótáborban. De olyan éles az elválasztó vonal a fideszesek és nem fideszesek között, hogy ettől nem fognak tömegek átpártolni a kormánypárttól az ellenzékhez. Legfeljebb meginognak. A kérdés továbbra is az, ami volt 2022-ben, hogy az emberek Orbán Viktort akarják-e miniszterelnöknek, illetve politikai vezetőnek, vagy valaki mást. A törzsszavazókat nehéz megingatni ebben a kérdésben. Ehhez persze foglalkozni kell velük, és ennek néhány hét zavar után neki is látott a kormánypárt azzal, hogy új irányt adott.

Mi az új irány?

Ez elég egyértelmű: a háború és a béke kérdését teszi a kampány központjába a kormány.

Ez új irány?

2022-ben is ez volt a fő téma, de most újra ez látszik alkalmasnak arra, hogy mobilizálja a törzsbázist.

Mintha kifogytak volna az ötletből a kormánypárti kreatívok, és kommunikációs kényszerpályán mozogna a kampány: az egyetlen lehetséges dologról beszélnek.

Hiba volna alábecsülni a háború jelentőségét: ez olyan téma, amiben 80-90 százalék egyetért a Fidesszel. Azt tagadni, hogy nem foglalkoztatja az embereket, vagy nem valódi kockázat, esélytelen. Még az sem kizárt, hogy a választások előtt is szignifikánsan romlani fog a biztonságpolitikai helyzet a régiónkban.

Ön érti, hogy pontosan mi történt a kegyelmi ügyben?