A cikk szerzője dr. Vasárus Gábor László geográfus kutató, a HUN-REN KRTK RKI munkatársa.

Az orosz nyelvben két általánosan használt szó van a hazugságra: Ложь (los) és Враньё (vranijo). Előbbi az egyszerű, hétköznapi hazugságokat jelzi, mint, hogy „tanár úr, csináltam házit” vagy „ó főnök, én nem elaludtam, csak a vonat késett”. Utóbbi pedig azokat a közös hazugságokat jelzik, amelyeket a politika és a nép is mond, de mindenki tudja, hogy hazugság, ez a propaganda „alternatív igazsága”. A cári időszaktól kezdve volt olyan állami propaganda, melyet – ha az ember nem akart Szibériában kikötni – tényként kellett kezelni, sőt ajánlott volt nyilvánosan dicsérni is az eredményeket.

Kiváló példa a Враньё-ra a 2014 és 2022 között Ukrajna elleni támadás megalapozására használt „Novorosszija” projekt. E narratíva célja az orosz közönség véleményének formálása és az orosz álláspont alátámasztása volt az Ukrajnában zajló konfliktus kapcsán, különösen a közösségi médián keresztül. Novorosszija elmélete igen egyszerű volt: létrehozni egy új országot Ukrajna orosztöbbségű részeiből. Erről számos térkép is megjelent az orosz médiában, majd mémként önálló életre kelt és a VK-n (orosz Facebook) csoportok alapultak a téma köré. Hazánkban is igen elterjedt a egyes Facebook-csoportokban.

Az orosz propaganda által terjesztett „Novorosszija" koncepciója történelmileg az orosz birodalom déli területeire utal, amelyeket a 18. század végén és a 19. század elején hódítottak meg és kolonizáltak. A mai orosz narratíva szerint e terület magába foglalja Ukrajna keleti és déli régióit, mint például a donyecki és a luhanszki régiókat, valamint az odesszai és a krími oblasztokat. Az orosz narratíva gyakran hangsúlyozza, hogy „Novorosszija" lakossága orosz nyelvű és kultúrájú, az ukrán kormány elnyomja az ő jogaikat és identitásukat, ezért az orosz beavatkozás célja az orosz ajkú lakosság védelme és a történelmi igazság helyreállítása. Az orosz propaganda ezen túlmenően azt állítja, hogy az Ukrajnában végbemenő események – különösen a 2014-es kijevi forradalom – illegitimek, és a nyugati országok által támogatott puccs eredményei, amelyeket a helyi orosz lakosság érdekeivel szemben hajtottak végre.

Ezzel mindössze egyetlen apró probléma van: a térkép egy becsapás, csupán Враньё. Demográfiai előképzettség nélkül is szembetűnő a piros kategória: ugyanis az 25 és 74 százalék közötti értéket mutat. Valójában ebben a térségben mindenhol ukrán többség volt. Ráadásul a térkép a nyelvhasználatból indult ki, amely egy másik becsapás, hisz az abszolút ukrán többségű területeket állította be orosznak a színezés trükkjével, a tényleges nyelvhasználat viszont ettől nagyon eltér.

Kettős nyelvhasználat

Magyarországon megszoktuk, hogy aki magyar nyelven beszél, az szinte biztosan magyar. Svájcban a németül és a franciául beszélő svájci is svájcinak tartja magát. Belgiumot is érdemes említeni: se belga nemzet, sem belga nyelv nincs; az ország lakosságát a vallonok és a flamandok adják, ettől persze még mindannyian belgának érzik magukat. A nyelvhasználat tehát nem egyenlő az etnikai hovatartozással. Ez olyan nyelvek esetében, melynek közeli rokonai vannak, már nem ilyen egyértelmű. A Szovjetunió esetében a hadsereg és az ipar egy része is orosz nyelven működött, az itt dolgozó milliók egyszerűen beleszocializálódnak az orosz nyelv használatába. Ettől még azonban lehetett az etnikai identitásuk ukrán, belorusz vagy épp grúz.