Színre lépett Mészáros Lőrinc, a Magánember

Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Bicskén pláne közel.

Első látásra olyan ő, mint bármely más, törvénytisztelő állampolgár.

De neki van egy titka.

Ő a Magánember! Ha baj van bármikor, bárhol, ő azonnal átváltozik Magánemberré! Olyanná, aki szívesen támogatja a környékbeli embereket, akik segítségre szorulnak, hiszen maga is szegény családból származik, így tudja, mi az a nélkülözés.

„A Jóisten sokat adott nekem, ebből megpróbálok jelentős mértékben visszaadni a rászorulóknak” – mondja ilyenkor. Hogy kire gondol mint „Jóisten”, senki sem firtatja. Adta, aki adta.

A Magánember ezúttal egy speciális betegszállító kisbuszt adományozott Bicskén a helyi családsegítő és gondozási központnak. A polgármester, Bálint Istvánné azután kereste meg a Magánembert, hogy a kormánypárti város kétszer is hiába pályázott új autóra a meglévő, több mint tízéves jármű helyett, miután féltek, hogy az már bármikor elromolhat.

A pályázati kudarcok után a felcsúti oligarchához, az ország leggazdagabb emberéhez fordultak. És ő, ahogy az állami hírügynökség írja, „Mészáros Lőrinc - magánemberként -” a segítségükre sietett, vett nekik egy kisbuszt. És elmondta, hogy korábban már egy tűzoltóautót is vett a városnak. A rejtőzködő Magánember már csak ilyen.

Meglephet bárkit, hogy egy kormánypárti vezetésű városban nincs pénz egy kisbuszra. És hogy hiába pályáznak, akkor sem kapnak. És hogy aztán újra hiába pályáznak, még akkor se. Mondhatnák a fanyalgók, hogy már ennyire legatyásodott ez az ország.

De nem így kell ezt nézni! Hanem úgy, hogy nincs tovább csüggednünk, magyarok! Ha bárhol felüti a fejét a baj, ha bárhol az egészségügyben, oktatásban, szociális ellátásban nincs pénz, ha elbukott a pályázat, ha kifogyott a tüzelő, ha forráshiány van, tudjátok mit kell tennetek: elmenni a pénzpiramis tetejére. Hiszen itt jár köztünk a Nagytőkés álruhájában ő, a Magánember. A saját kezével javítja az országot, csörgés, csavarás, pumpálás – a mi példaképünk!