Hosszú interjút adott a 777 keresztény blognak Balog Zoltán a kegyelmi ügyről.

Nem véletlenül most, elmondása szerint „van természetesen jelentősége” annak, hogy a választások után szólalt meg, de inkább azzal magyarázta, hogy „ha az emberrel egy ilyen megrázkódtatás történik, ha így megrendül, akkor az első dolog nem a szöveg és a beszéd, hanem a csönd és a hallgatás”. És neki keresztyén emberként először az Úristennel kellett megbeszélnie a helyzetet, és az egyházon belül is volt beszélgetni valója (ezek közül állítása szerint is voltak kínosak).

A választási helyzetet türelemmel kivárta, hogy végre a saját hangján megszólalhasson. Újfent elmondta, hogy K. Endre felesége kereste meg, korábban nem ismerte a bicskei igazgatóhelyettest,

„Egy másfél órás beszélgetésünk volt, próbáltam vele imaközösségbe is kerülni, mert alapvetően úgy gondolom, hogy lelkipásztorként, lelkivezetőként ha valaki tőlem segítséget kér, akkor meg kell azt vizsgálni és ha tudok, akkor megpróbálok segíteni. Nagyok sok ilyen és más ehhez hasonló ügyben próbáltam az elmúlt 30-40 évben segíteni... Valóban nem először történt ez velem, nemcsak kegyelmi ügyekben, hanem számos más ügyben is, hogy próbáltam a lelki szabályokat figyelembe véve – például, hogy meggyőződök ennek az embernek a tisztességéről, ahogyan kéri a kegyelmi kérvényt – meg kell próbálni segíteni.[…] A találkozás nem az ő otthonában volt, hanem az én hivatalomban, meghívtam egy beszélgetésre. Én nem tudom, hogy házi őrizetben volt-e, mert ezt a körülményt én nem vizsgáltam, erről nem volt tudomásom.”

Alapvetően a mai napig meg van győződve K. Endre ártatlanságáról - mondta Balog.K. Endre ártatlansága szerinte abból is látszik, hogy utólag is megpróbálta rávenni az egyik áldozatot, hogy változtassa meg a vallomását (ezt egyébként később is elmondja újra). Balog úgy látja, „ő küzd az igazáért, az egész ügy nem került volna nyilvánosságra, ha ő nem küzdene azért, ezért is került olyan méltatlan helyzetbe”.

Balog elmondása szerint ő maga bűnt nem követett el, csak kegyelmet kért, szerinte azért lett ekkora a felháborodás, mert nyilvánosságra került az ügy.

Az interjú egy későbbi pontján egyébként püspökként is körbejárta a bűn kérdését: „A krisztusi kegyelmet azért kapjuk, mert bűnös emberek vagyunk. Mindenki bűnös ember. K. Endre is, én is, ön is, és amíg ezt a bűnt nem látjuk, addig nem tudunk kegyelmet kapni. Bár az föl van kínálva az Úristennél. Tehát ehhez tartozik a bűnre való ráismerés, a bűn vállalása és a bűnbocsánatnak a kérdésre...”

Elmondta azt is: Novák Katalin köztársasági elnököt ő kereste meg K. Endre ügyével kapcsolatban, „azt kértem tőle, hogy szerintem ebben az ügyben érdemes lenne ilyen döntést hozni.”Novák Katalin lemondásával kapcsolatban úgy fogalmazott:

„A segítségemet és a kiállásomat is felajánlottam az elnökasszonynak ebben az ügyben, de ő erre nem tartott igényt, mert ő akarta vállalni a döntésért a felelősséget. Én első perctől úgy éreztem, hogy nekem erkölcsi felelősségem vállalni a szerepemet és ezt vállaltam is. Azt, hogy ő ennek kapcsán távozott a magyar közélettől azt a másik súlyos tehernek érzem ebben az ügyben.... Az ő távozása óriási veszteség az egész országnak, a magyar nemzetnek, ezért engem súlyos felelősség terhel”És miért maradt ő püspök, ha Novák és Varga vállalta a felelősséget a kegyelmi ügyben játszott szerepükért?

„A püspöki feladat az egy egyházon belüli történés, alapvetően egy lelki megbízatás, amire eskü kötelezi az embert. A mi eskünkben az a kitétel van, hogy mi nem a testületek fölött vagyunk, hanem azoknak alá vagyunk rendelve. Ez egy más világ, mint a római katolikus egyházban vagy más egyházakban, ahol a lelki vezetők a testületek fölött vannak. Én nekem úgy hangzik az esküm, hogy egyedül egyházi főhatóságomnak, a kerületi közgyűlésnek – ami egy részzsinat – a rendelkezéseit hajtom végre és fogadom el egyházi ügyekben. Én ezt a rendelkezést megkértem – éppen az elmúlt napokban – és nekem azt kell végrehajtanom. Abban erősített meg a kerületi közgyűlésünk, hogy nekem kötelező ezt a munkát folytatnom.”

Balog tehát úgy látja, hogy a kerületi közgyűlés arról erősítette meg, hogy kötelező ezt a munkát folytatnia, arra a kérdésre azonban, belerángatta-e a kegyelmi ügybe a református egyházat, és pajzsként tartotta maga előtt, azt válaszolta:

„Nem tettem ilyet, ők maguk álltak mellém és keltek a védelmemre. Ez a nagyon egyszerűen és banálisan induló ügy egy másik történet, mint amivel az egyházunk alapvetően meg lett vádolva, és ez bizonyos szempontból még a személyemtől is független, hiszen nem az elmúlt három évről beszélnek, akik a legsúlyosabb kritikát megfogalmazták. Ezeken érdemes elgondolkodni, még ha sokszor nem is történik túlságosan udvarias formában: hogy is van ez az egyház és közélet, egyház és politika? Milyen módon működik együtt, találkozik, van-e esetleg valami szövevényes érdekrendszer, ami kifelé nem látható és ez veszélyes a demokráciára?”

Balog Zoltán nem érzi úgy, hogy akadálya lett a református egységnek.

Olyan társadalmi-politikai változások vannak, amelyek összefüggenek a kegyelmi üggyel, és amelyek a választási eredményen is látszanak - vetette fel a riporter, utalva például a Tisza Párt megerősödésére.

„Nekem nem ezzel a részével kell foglalkoznom... Ha én kárt okoztam ezzel a segítséggel a politikai közösségnek, az bánt, mert része voltam ennek a kormányzatnak” – fogalmazott Balog, de politikailag nem akarta kielemezni a helyzetet. Azt viszont kiemelte, hogy az egyházi iskolákban nem csökkent a gyerekek száma, a keresztelők száma se csökkent, és „majd meglátjuk, mi lesz az 1 százalékokkal”. De azt a jelzést kapta, hogy nem hogy nem voltak kevesebben húsvétkor a templomban, hanem egyenesen többen voltak.

„Ha az úristen a rosszból jót hoz ki és mi elég alázatosak vagyunk, hogy ezt engedjük, akkor biztos vagyok benne, hogy a kegyelmi ügy is a javunkra tud válni” – mondta.És vele mi történt az elmúlt hónapokban?

„Megtörtem, a bűnbánatot tartom a legfontosabb dolognak. Még a családomon belül is próbálom azt a másfajta viszonyulást gyakorolni, amiben több lélek van és kevesebb napi menedzsment […] Az utca embere ha megismer, akkor nem viszonyul pozitívan. Az ellentapasztalatom viszont az, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy ha meg akarnak tartani engem püspöknek ebben a kerületben, akkor minden korábbi, a kegyelmi ügy előtti programhoz ragaszkodom. Én vagyok a vezetőjük, így el kell viselniük azt a kárt és nehézséget, amit az én megjelenésem jelent. Hihetetlenül megtisztító és felszabadító élményekben van részem, amikor azok az emberek, akik engem fogadnak azok mellettem állnak lelkileg és azt a szeretetet érezhetem, amit korábban is – nagyon féltem, hogy ezt el fogom veszíteni. Nagyon jó érzés, hogy nem így történt.

Balog megerősítette: lemondását nem tervezi.

És mit üzen a bicskei áldozatoknak?

„Azt, hogy megrendítő számomra, ami történt, és ami az ő életükben kárt okozott, azért tőlük is csak bocsánatot tudok kérni, és kívánom nekik, hogy találják meg azokat az embereket - az alapvetően emberi kérdés, hogy hogyan tudunk egymásnak segíteni -,akik nekik valóságos segítséget nyújtanak, nem kihasználni akarják őket, nem visszaélni a bizalmukkal. És hogy higgyék el, hogy én egy olyan egyházban élek és szolgálok, amelyik egyház azért nagyon sokat tesz a gyermekvédelmi szolgálatban, a gyermekintézményekben, az óvodákban, az iskolákban. Bízom enne, hogy ők is megtalálják azokat a helyeket és azokat az embereket, ahol azok a sebek, amiket viselnek, azok gyógyulni tudnak.”

Arról, hogy milyen hullámokat vetett Balog kegyelmi ügyben játszott szerepe, hogyan próbálta meg a református egyházon belül lobbizva megtartani a pozícióit, és hogyan mentegette magát, a linkekre kattintva olvashatnak, az utóbbi hónapokban Balog Zoltánról született összes cikkünk pedig itt található meg.

A 777 interjúja pedig itt megnézhető teljes egészében: