92 éves korában párizsi otthonában meghalt Anouk Aimée, a 20. századi francia filmművészet egyik legismertebb sztárja – jelentette be ügynöke és családja. Az Egy férfi és egy nő című film főszereplője „ma reggel hunyt el” – közölte Sébastien Perrolat a TimeArt ügynökségtől.
Anouk Aimée és Nico Papatakis rendező lánya, Manuela Papatakis szintén megerősítette a színésznő halálát. „Lányommal, Galaaddal és unokámmal, Milával együtt mély szomorúsággal tudatjuk édesanyám, Anouk Aimée elhunytát. Ott voltam mellette, amikor ma reggel párizsi otthonában örökre elaludt” – írta az Instagramon.
Francoise Dreyfus néven Párizsban született 1932-ben, színész szülők gyerekeként. 13 évesen fedezték fel, Aimée („nagyon szeretett”) művésznevét Jacques Prévert költőtől kapta, az Anouk keresztnevet első filmjének hősnőjétől kölcsönözte. Az áttörést – még mindig csak 16 évesen – a Veronai szerelmesek főszerepe jelentette. Ezután már külföldre is hívták, több német filmben szerepelt.
Az 1956-os magyar forradalomban játszódó, Az utazás című filmben Deborah Kerr, Yul Brenner és Jason Robards mellett ő is feltűnik mint magyar forradalmár. A Gérard Philippe-pel készített Montparnasse 19 után már Federico Fellini hívta, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg mellett játszott Az édes életben, de a rendező három évvel később a 8½ című filmjébe is leszerződtette.
Közben a Le Farceur című komédiában Jean-Pierre Cassel volt a partnere, Jacques Demy rendezésében pedig pályafutása egyik legsikeresebb alakítását nyújtotta a Lola című filmben.
1966-ban készült a filmtörténet egyik nagy szerelmes filmje, az Egy férfi és egy nő, amiben Jean-Louis Trintignant-nal együtt az 1960-as évek egyik legismertebb szerelmespárját alkották. Claude Lelouch alkotása két megözvegyült ember történetét meséli el, akik a gyerekeik vidéki internátusában találkoznak. A forgatókönyvírónő a vonatot lekésve kénytelen az autóversenyző kocsiján visszajutni Párizsba. Az alkotást a lassan kibontakozó romantikus szál mellett sajátos képi világa is emlékezetessé teszi, ami részben színes, részben fekete-fehér. Ennek a vizuális koncepción túl anyagi okai is voltak, és a forgalmazás miatt aggódó producerek is megnyugodhattak, hiszen részben mégis csak színes lett. Alakításáért Anouk Aimée a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat és a Brit Filmakadémia díját vihette haza, de Oscar-díjra is jelölték.
Az 1960-as évek végén már az Egyesült Államokba is kapott meghívást. Előbb a George Cukor Justine, majd Sidney Lumet A találka című alkotásában játszott. Olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Omar Shariff, Dirk Bogarde vagy Michael York, de Aimée nem tudott gyökeret ereszteni Hollywoodban, és hazatért Franciaországba.
Az 1970-es években kissé eltűnt, de az évtized végén (túl negyedik válásán, akkor épp Albert Finney angol színésztől) visszatért: az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjjal tüntették ki az Ugrás a semmibe című filmben nyújtott alakításáért. Partnere, Michel Piccoli lett a legjobb férfi főszereplő.
Négy évvel később kedvenc kollégáival dolgozhatott együtt: az Éljen az élet című filmet Claude Lelouch rendezte, a szereplőgárdát pedig Michel Piccoli, Jean-Louis Trintignant, Charles Aznavour és Raymond Péllégrin erősítette. Lelouch 1986-ban, két évtizeddel az Egy férfi és egy nő után elkészítette a folytatást, Egy férfi és egy nő – Húsz év múlva címmel. A forgatókönyvíró Anne időközben híres filmproducer, a férfi pedig a Párizs-Dakar rali megszállottja lett. Szerelmükből az 1966-os film zárójelenetében sugalltakkal szemben nem lett semmi, de 20 év múltán újra esélyt kapnak.
Ezután Anouk Aimée kevesebb munkát vállalt, 1994-ben Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében szerepelt, 2001-ben a Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon című minisorozatban a császár anyját alakította. Munkássága elismeréseként 2003-ban életműdíjat kapott a berlini filmfesztiválon.
Utoljára 2019-ben láthatta a közönség: több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon. (MTI)