Ilyen kevés ponttal és rossz gólaránnyal, mint amilyen a magyar válogatottnak volt, csupán egy nagy tornán, az 1986-os vébén lehetett volna továbbjutni legjobb harmadikként. Az összes többin kiesés lett volna a vége, ahogy most is az lett. Fölösleges a béna angolokat, a döntetlenező románokat és szlovákokat, a B-csapatot játszató portugálokat okolni. A 3 ponttal és 2-5-ös góláránnyal megszerzett harmadik helynek nem nagyon lehetett más vége, csak a kiesés.

Mind a három foci-Eb-n szerepeltünk azóta, hogy az UEFA 24 csapatosra bővítette a mezőnyt, és így a tagállamok 44 százaléka kijut a kontinenstornára. Egyiken sem égtünk le, most sem, 2016-ban nagy meglepetésre nyolcaddöntőt játszottunk, miután csoportelsőként jutottunk tovább, 2021-ben két fantasztikus meccset játszottunk a világbajnok franciák és a nem a legszebb napjait élő német válogatott ellen.

Most eggyel több pontot szereztünk, megvertük azokat a skótokat, akik hat éve még simán legyőztek minket Budapesten. Kikaptunk a rendező, győzelemre is esélyes német válogatott, valamint a jóval magasabbra rangsorolt Svájc ellen. Nem történt semmi különös tehát, mégis valahogy keserű a szánk íze. Talán mert elhittük, hogy a történelmi példák dacára három ponttal is tovább lehet menni? Vagy a játék nem volt olyan, amire vártunk? Szoboszlai Dominik vállalt jóval kevesebbet a megszokottnál a sérülése miatt? Marco Rossi szövetségi kapitány betlizett?