Megárt az a sok politika

A kegyelmi ügy február 2-ai kirobbanása és a június 9-ei kettős választás közötti négy hónapnál eseménydúsabb nem volt Magyarország utóbbi 14 évében. Politikusok buktak meg és futottak be, szinte minden nap történt valami izgalmas, utolsó felvonásként pedig tízezrek nézték az élő közvetítést egy unalmas, üres irodahelyiségről, miközben azon gondolkodtak, hogy miket tekinthetünk egymást egy körön belül metsző vonalaknak.

A következő időszak minden egyes napja talán nem lesz ennyire izgalmas, ráadásul az összes újdonság fénye megkopik, akár a gázai vagy ukrajnai háborúkról, akár Magyar Péterről van szó. Nem lehet évekig ugyanazon pörögni. Ez a cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy nem is kell.

A végtelen politika egyidős az internettel, a közösségi médiával, illetve a befejezhetetlen doomscrollinggal. Egyetlen generációval ezelőtt még az elkötelezett, a világ ügyei iránt mániákusan érdeklődő hírfogyasztók politikazabálása is kimerült egy reggeli napilapban, egy esti tévéhíradóban, valamint egy-két hétvégi hetilapban. A számítógépek és főleg a mindig zsebben-kézben lévő mobiltelefonok, a figyelem elterelésének és megragadásának valaha kitalált messze leghatékonyabb eszközei ebbe a sok szempontból idilli állapotba csaptak bele.

A politika történései, a közéleti események viszont egyáltalán nem változtak olyan tempóban, mint a technológiai környezet. Apró különbség van csak az 1994-es és a 2024-es Magyarország, Európa vagy akár a világ közt. Akkora egészen biztosan nincs, hogy az a magyar, az európai vagy a globális ügyek iránt érdeklődő hírfogyasztót arra késztesse, hogy sokkal több időt fordítson ezek tanulmányozására.