842 kilométert tett a levegőben meg egy hidrogénhajtásúvá átalakított elektromos légitaxi

A Joby Aviation nevű amerikai repülőfejlesztő cég most jelentette be, hogy pár héttel ezelőtt sikeresen teszteltek egy nagyrészt hidrogénmeghajtásúvá átalakított, függőleges fel- és leszállásra és vízszintes repülésre alkalmas, hat propellerrel ellátott elektromos légitaxit:

a jármű durván 36 liter folyékony hidrogént elhasználva 842 kilométert repült egyhuzamban a kaliforniai Marina környékén, majd sikeresen leszállt. A gép mindeközben nem bocsátott ki semmi más, csak vízpárát.

Az ilyen, függőlegesen fel-leszálló, légcsavaros gépeket a szakzsargonban VTOL-nak nevezik.

A Joby eredendően tisztán elektromos, akkumulátorhajtású, drónszerű, függőleges felszállásra képes személy- és teherszállító repülő járművek fejlesztésével foglalkozik. De pár éve megvettek egy hidrogénhajtású, üzemanyagcellás technológiájú repülőket fejlesztő startupot.

A tisztán elektromos gépeikkel a tervek szerint leginkább nagyvárosok reptereiről szállítanának be utasokat a centrumba.

Most lényegében azt csinálták, hogy egy rengeteget tesztelt, ezen a szinten jól bevált elektromos légitaxijukból kiszerelték az akkuk nagy részét, a helyükre pedig egy 40 literes folyékonyhidrogén-tankot és saját fejlesztésű, áramfejlesztésre alkalmas üzemanyagcellákat szereltek be. A hidrogénből a cellákban előállított árammal hajtották meg a jármű hat elektromos motorját.

Az áramtermeléshez a hidrogént ilyen esetben nem elégetik, az kémiai reakció révén termel áramot a cellákban, a folyamatnak pedig vízpára a mellékterméke.

A Joby célja, hogy ideális esetben eljussanak a regionális repülésekre alkalmas, zéró károsanyag-kibocsátású, függőlegesen felszálló légitaxik sorozatgyártásig, illetve működtetéséig. Példaként San Francisco és San Diego vagy Boston és Baltimore között közlekedő, repteret nem igénylő, menet közben egyáltalán nem szennyező járatokat vizionáltak. A mostani tesztrepülés durván az előbbi két város távolságának felelt meg.

Becslések szerint a globális repülőközlekedés a teljes éves széndioxidkibocsátás mintegy 2 százalékáért felel.

Az akkuk hidrogéncellákkal való kiváltása egyrészt jelentősen növelheti az e-repülők hatótávolságát, másrészt nullára csökkentené a repülés közbeni üvegházhatású kibocsátást.

Az szinte túl jól hangzik, hogy hidrogénmeghajtással kevés üzemanyagot felhasználva és 100 százalékban szennyezésmentesen lehetne közlekedni.

A dolog két, még megoldandó buktatója eltérő jellegű. A talán kisebbik, de közel sem jelentéktelen probléma biztonsági: a hidrogén veszélyes, robbanékony anyag, ezért balesetálló tankokra, üzemanyagkutakra és biztonságos szállításra lenne szükség.

A talán nagyobb gond, hogy hidrogént jelenleg eleve csak baromi drágán lehet előállítani, a létező módszerek jó része ráadásul rendkívül környezetszennyező, így erősen relativizálja azt az előnyt, amit a menet közbeni zéró kibocsátás jelent. Az Egyesült Államokban jelenleg áramtermelés végett előállított hidrogén 95 százaléka úgynevezett „szürke hidrogén„ , amit földgáz szétválasztásával nyernek ki, a súlyosan üvegházhatású gázkomponenseket a légkörbe eresztve.

Jelenleg talán az úgynevezett „zöld hidrogén” tűnik a legígéretesebb útnak. Ez annyit tesz, hogy a hidrogént vízből, elektrolízissel állítják elő olyan áram segítségével, amit valamilyen megújuló forrásból nyernek. Ez a módszer már a hidrogén „gyártása” során is nulla emisszióval jár. Másik előnye az lenne, hogy a megújuló energia legnagyobb problémája jelenleg az, hogy nem akkor termelődik, amikor szükség lenne rá, tárolni viszont alig lehet. Ha viszont hidrogént állítanak elő vele, az sokkal jobban tárolható és szállítható, mint az elektromos áram.